Színházi előadás

droszler | 2006. március 30 11:18:20 | kultúra |
Kattintson a képere !
A Körmendi Kastély Színház Társulata
bemutatja
Sarkadi Imre:
Oszlopos Simeon
színmû két felvonásban
A bemutató helye: Körmend, Színházterem
Idõpontja: 2006. április 8. 19 óra

Szereplõk:
Kattintson a képere !Kis János - Tahin Zsolt
Bálint - Kapui Tibor
Zsuzsi - Jóna Andrea
Vinczéné - Simon Mária
Mária - Rajner Ágota
Müller - Kékesi István Gábor
Jób - Vörös Attila
Szabó - Tóth János
Bútorszállítók - Tóth Tamás, Jóna István

A rendezõ munkatársa: Rajner Tibor

Rendezte: Kanda Pál



Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon

oszloposszent: keleti oszlopszentek (stiliták) oszlopok tetején éltek vezeklésül és hogy közelebb
legyenek az éghez (pl. Oszlopos Simeon).
Oszlopos szent Simeon szerzetes
*Szisz, Nikopolisz mellett, 390 körül. +Antióchia mellett, 459.
A korai idõk szíriai szerzetesei életmódjukkal és aszketikus gyakorlataikkal megdöbbentik az utókort. Közöttük alakult ki a remeteségnek az a szinte hihetetlen formája, hogy a remete nem barlangba vagy kunyhóba húzódott vissza, hanem oszlop tetejére költözött. Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy 3--5--10 méter magas kõoszlop tetejére feltettek egy nagy kõlapot, ezt korláttal vették körül, s a remete ott fenn imádkozott, vezekelt, böjtölt. Élelmezésérõl létra segítségével a körülötte megtelepedett tanítványok gondoskodtak. A kortársak között is sokan idegenkedtek ettõl az életformától, ezért mondta Szent Simeon kortársa, Theodorétosz ciruszi püspök:,, Meggyõzõdésem, hogy ez az oszlopon állás nem Isten szándéka nélkül történt. Azért intem a gáncsoskodókat, hogy zabolázzák meg nyelvüket és ne fecsegjenek vakmerõen. Gondolják meg, hogy Isten már többször cselekedett így, hogy a lomhábbakon segítsen.''
Deli Ágnes: “Oszlopos Simeon”

Kattintson a képere !
Nagyításhoz klikk a képekre


Az oszlop az istenekhez való felemelkedés, a vágyódás szimbóluma, áldozati hely és oltár, lélek- és életfa, maga a világtengely, melynek segítségével felemelkedhetünk az egyik kozmikus régióból (a földbõl) a másikba (az égbe), s amely mindemellett antropomorf jellegû. Van talapzata (lába), törzse és feje; ajtó a vágyott másvilágba.
Dékei Kriszta
A bûnös értelmiségi
Kezdjük a „bûnös értelmiségivel”; nem lesz nehéz felvázolni „robotképét”. Legjellemzõbb vonása a szellemi önteltség: nagyon elégedett önmagával, mert sokat tud, s lépten-nyomon dicsekszik megbízható ismérvekre alapozott kitûnõ ízlésével, azzal, hogy jártas a kultúra minden területén. Ha néha kételkedni látszik önmagában, ezzel is csak magára akarja irányítani a figyelmet. Eleve csupa bizonyosság, mindig mindenben „naprakész”: õ aztán érti az idõk szavát. Nyitott, liberális, toleráns, de hiányzik belõle minden érték, ami ezekkel az erényekkel jár: érzéketlen a hagyományok iránt, képtelen megfontoltan ítéletet alkotni, távol áll tõle a metafizikai kiegyensúlyozottságból táplálkozó önmérséklet. Kényelmesen tanyázik a nemes lelkesültség paradicsomkertjében, és amikor a pillanatnyi helyzetben bölcs alkalmazkodásra vagy nemeslelkûségre lenne szükség, szinte törvényszerû, hogy ostobán reagál. Nincs benne mákszemnyi transzcendens intuíció, nem vállalja a legkisebb intellektuális kockázatot sem;

Kattintson a képere !


gyökértelenségét kozmopolitizmusnak véli. Az ilyen ködösfejû értelmiségi teljesen elmerül saját érzékeléseibe. Maga a testet öltött „intelligens stupiditás”; neurotikusan érzékeny, rajongása szertelenségbe csap át, de ha elutasít valamit, akkor infantilisan csökönyös. A filozófiát túl ridegnek, a teológiát túlhevítettnek találja. Számára egyik sem ér fel az esztétikai élvezetek, a magányos álmodozások gyönyörével. Templomba járni, imádkozni, errõl akár csak beszélni is – rossz ízlésre vall. Persze azért neki is megvannak a maga „istenei”, sõt, magával Istennel is valami különleges kapcsolatban áll. Amikor ez kerülne szóba, ez az „entellektüel” egyszerre roppant szemérmetes lesz, nagyon tartózkodóan nyilatkozik, de ez korántsem jelenti, hogy tapintatosan kezelné ezt a kérdést, hanem csupán azt, hogy valami babonás félelembõl egyre késõbbre halasztja-halogatja az egyértelmû választ. Végül is kellemes idõtöltést jelenthet a társasága, de csak bizonyos feltételek mellett, mert ha tényleg belelátunk, és felmérjük, hogy milyen katasztrófa játszódott le a lelke mélyén, egyszerre rádöbbenünk, hogy eredeti elhivatottságának foszladozó lapján egyre tovább halványulva, igazi énjébõl valami ködös, édeskés humanizmus elmosódott rajzolataként csupán néhány vázlatvonal maradt.
Andrei Plesu

Sarkadi kései munkái (az Oszlopos Simeon is ide sorolható) szinte elõre „megérezték”, mintha „tudták” volna: egy hamis léthelyzet borult reánk, akkori országlakókra, szabadabbnak és elmondhatóbbnak látszik a világ, s mi – mert (a kapott lehetõségekkel) élni akarunk végre – gyáván (vagy öntudatlan elégedettséggel) menetelünk a rothadás és a széthullás felé a mûveinkkel együtt.
N. Pál József

A szerzõ 1960-ban írt színmûvének fõszereplõje Kiss János: hitét, illúzióit, természetes vágyait vesztett fiatal festõmûvész.
Olyan antihõs, aki sorozatos magánéleti és szakmai kudarcait feldolgozni képtelen, kimagasló alkotói tehetsége dacára gyenge jellem ahhoz, hogy környezete segítségnyújtását elfogadva vállalja a mindennapok terheit.
Személyiségében, gondolkodásmódjában napról-napra szétesettebbé, terheltebbé válva veszti el morális tartását.
Ösztönös-tudatos önsors rombolással hívja ki maga ellen a végzetet, mely nemcsak saját, de az õt körülvevõk életében is kivédhetetlen tragédiához vezet. Õ maga vallja:

„Egyetlenegy valami marad meg: a tiszta ész. A rossz kívánása rettenetesen erõs. Ahogy ételt, italt, sikert, hatalmat kíván az ember, úgy vonzódik a rosszhoz, mint lepke a lánghoz. A sors pártján kell állni mindig, az erõsebb pártján […] a rossz pártján […] hozzá kell segíteni az embereket, hogy megkapják, amit megérdemelnek.”

A készülõ elõadás hagyományos színházi látványvilágot (lakásbelsõ, ajtók, ablak, bútorok, kellékek stb.) és realista színjátszási hagyományokat követ.
A közel másfél órásra tervezett játékidõ nézõk és játszók számára elégséges ahhoz, hogy két alapvetõ kérdésre együttesen keressék a választ:
– Mi a tehetséges alkotó ember erkölcsi kötelessége önmagával és az õt körülvevõ társadalommal szemben?
– A rációé vagy a morálé a meghatározó szerep mai világunkban?


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.