Szacsvay László

droszler | 2002. december 23 16:41:44 | körmendi hírek |
Kattintson a képere !
"Agytalanítás zajlik"


A Jászai Mari díjas Érdemes Művész 1971-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát és a Nemzeti Színház tagja lett. 1982-től a mai napig a Katona József Színház Társulatához tartozik. Az előadás szünetében készséggel válaszolt kérdéseimre.

- Nem érzi magát a szakma nagy öregjei közé tartozónak a pályán eltöltött 30 év sok-sok szerepével a háta mögött?
- A színészet is egy szakma, amit egy bizonyos szintig meg lehet tanulni. Egy előadás akármilyen körülmények között is jön létre, azt meg kell szenvedni, akkor lesz jó. Nem mondhatom soha a legkisebb szerepre sem, hogy én már játszottam ezt-azt, mit nekem. Amiben nincs munka, az nem lehet jó. Manapság azért nem jó semmi sem, mert semmiben sincs munka. A televíziót nézve a felháborodáson kívül már csak szomorúság marad, nézhetetlen. Nem tudom, hogy mikor fog változni, de valószínűleg én ezt már nem érem meg. Én ebből a szakmából próbálok megélni, ami egyre nehezebben, mert egyre kevesebb a lehetőség. Ha hívnak, akkor megyek. De olyan dolgokban nem szeretnék részt venni, ami manapság kultúra címén folyik. Akkor van az embernek szerencséje, amikor olyan társaságba kerül, ahol szereti a partnereit, mert jó velük együtt lenni. Egy profi - és én az vagyok -, abban különbözik egy amatőrtől, hogy akkor is muszáj jól játszania, amikor nincs kedve. Ezzel nem azt mondom, hogy amatőr produkció nem lehet jó, hanem hogy egy profinak akkor is mosolyognia kell, ha fáj a hasa, pláne, ha egy vígjátékban játszik.

- Voltak-e nehezen elviselhető, kevésbé mosolygós időszakai?
- Kik voltak a példaképei, amikor ezt a pályát választotta?
- Az én esetemben nem példaképek követéséről volt szó, hanem valóban arról, hogy ha az ember nem ért semmihez, akkor elmegy színésznek. Nem voltam jó tanuló, esélyem sem volt, hogy valamelyik egyetemre bekerüljek. Mindig is vonzódtam az irodalomhoz, és fiatalon utolért a szerelem, ami abban az időben egyet jelentett a költészettel. Én nagyon sokat olvastam és írtam is. Az én időmben minden szerelmes ember írt verset. Hogy ma mit csinálnak, azt nem tudom, de én boldog vagyok, hogy nem most vagyok fiatal.

- Egy színész mit tehet ezek ellen a tendenciák ellen?
- A világgal nem lehet harcolni. Ahogy változik és felgyorsul az életünk, az értékrendek felborulnak. Ma nem egy Radnóti-, Ady- vagy Petőfi-vers az etalon, hanem a dzsipben ülő fafej. Az számít, hogy milyen a kocsija, mennyi a pénze, de hogy mi van az agyában, az teljesen lényegtelen. Abban lehet reménykedni, hogy majd jön egy új generáció, amely lázad az ellen, ami éppen van, és talán megfordítják a világot, és előveszik a régi értékeket. A színház talán az egyetlen hely, ahol még lehet találni értékeket. A média osztályzata elégtelen, megbukott. A pénzemberek külföldről diktálnak. A pénz és a reklám világában agytalanítás zajlik. Ez iszonyú szomorú. De az még szomorúbb, hogy ez a nemzedék majd mit fog mesélni a saját porontyának. Csak a remény marad, semmi más. Madácht idézve: "Ember, küzdj, és bízva bízzál!"

- Ön alapvetően pesszimista ember, mégis többnyire komikus, humoros karakterszerepeket játszik. Ez nem okoz nehézséget?
- Tényleg nem vagyok optimista ember, de van egy pozitív képességem, az alkalmazkodás. Másrészt akkor csinálok magamnak jó kedvet, amikor nekem tetszik. Ez sok energiámba kerül.

- Mivel töltődik fel, mi ad erőt?
- A még szét nem roncsolt természet, nagy séták, a jó levegőn való dohányzás, a teniszezés és a főzés. Nagy receptem a tökös lecsó.

- Volt-e, van-e szerepálma, vagy elfogadta a karakterszínészi feladatokat?
- Én disznó-színész vagyok, ami azt jelenti, hogy mindenevő. Amire hívnak, azt elvállalom. Mostanában inkább komikus figurákkal keresnek meg a rendezők.

- Ennek része ez a bajusz is?
- Ez már legalább 25 éve megvan kisebb változásokkal, de ilyen nincs másnak. Sok oka van, hogy egy embernek miért van bajsza, mikor még egy pohár sört sem lehet meginni úgy, hogy utána ne kéne megtörölni.
Oly kedélyes, és jó hangulatú beszélgetést sikerült a magát pesszimistának valló Szacsvay Lászlóval készíteni, hogy a végén mindketten megfeledkeztünk a félbe hagyott, nem fontos kérdésről, hogy a bajusza miért van középen kivágva? - erre majd legközelebb válaszol a tökös lecsó receptjének kíséretében legközelebb ad választ a tökös lecsó megígért receptjének kíséretében.

Rábavidék
XIII. évfolyam 20.szám
TM


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.