?Nagy örömet szereztek nekem a körmendiek"
Bartók Kálmán 1960-ban a Savaria Cipőgyárban kezdett el dolgozni. 42 év cipőgyártásban eltöltött esztendő után a közelmúltban vonult nyugdíjba. Akár azt is gondolhatnánk, ez az életút kihívásoktól és újrakezdésektől mentes volt. A Pro Urbe díjjal kitüntetett igazgató ennek az ellenkezőjéről szeretné meggyőzni az olvasókat. Alighogy beilleszkedett a munkahelyén, felettesei továbbtanulásra ösztönözték. Így került 1961-ben Csehszlovákiába, ahol hat évig tanulta a szakmát. Aztán visszaköltözött a családjával Szombathelyre, ám 1985-ben rábízták a körmendi gyár irányítását. Nos, ezek az évek sem teltek el eseménytelenül, de erről már beszéljen a történet főszereplője:

- 1969-ben kerültem munkakapcsolatba a várossal, amikor a műemléki felügyelőség elkezdte kifogásolni a körmendi állapotokat. Konkrét intézkedéseket kértek a műemléki szempontok érvényesítése érdekében, azaz javítani kellett az akkori körülményeken. A cégvezetés rám bízta ezeknek a feladatoknak a koordinálását, a ettől kezdve egyre gyakrabban megfordultam elő a városban. A gyárban zajló beruházásokat, technikai fejlesztéseket is én irányítottam, így a város vezetőit is egyre jobban megismertem. Az 1980-as évek elején elkezdődött a műemlék jellegű épületek felújítása, ez a munka az évtized végére fejeződött be. 1985-ben a gyár igazgatója Grabarics Kálmán nyugdíjba vonult, s a pályáztatás után én kerültem a helyére. Elkezdődött egy olyan időszak az életemben, ami nem nevezhető könnyűnek, de sok szép élményt tartogatott. A teendőim között kiemelkedő helyet foglalt el a műemléki program koordinálása, valamint a foglalkoztatás és a munkakörülmények javítása - mondta a kitüntetett igazgató.
Bartók Kálmán munkája során mindig fontosnak tartotta, hogy szakmailag képezzék magukat a kollégái. Ő több mint tíz éven át tanított a cipőipari technikumban az esti és levelező tagozaton. Tudta, hogy csak az lehet jó szakmunkás, aki lépést tud tartani a szakma fejlődésével. A körmendi gyárban ő szorgalmazta a számítógépes rendszer bevezetését és kiépítését, ezzel a beruházással a szombathelyi vállalatot is megelőzték. A cipőgyár jelentős mértékben támogatta a városi törekvéseket, kezdeményezéseket. Segítséget nyújtottak a gázprogram, a telefonközpont megvalósításához, a vár előtti parkoló megépítéséhez, felkarolták a sport és civil jellegű programokat, de az iskolákkal is jó kapcsolatot alakítottak ki.
- Nehéz időszak volt, amikor megszűnt egyik pillanatról a másikra a szovjet exportra való termelés, mert ez leépítésekkel járt együtt. Igyekeztünk nagyon humánusan megoldani ezt a népszerűtlen feladatot. Ehhez a munkához sok segítséget kaptam a felsőbb vezetőktől és a várostól is. Nagyon fontos volt számomra, hogy a feladatok elvégzéséhez sikerült partnereket találnom, s élveztem a munkatársaim bizalmát. Az adott körülmények között sikeresen oldottuk meg a bérszínvonal különbségek csökkentését. Arra törekedtem, hogy a gyár kapuin belül színes, változatos közösségi élet alakuljon ki, tiszteletben tartottam a hagyományokat, a Körmenden kialakult családias szokásokat. Így terebélyesedhetett ki a véradó mozgalom és a változatos szabadidős és sporttevékenység. Ezt a törekvésünket szolgálta a Rába-parton kialakított sportcentrum, ami nagyon népszerű a dolgozóink körében - mondta Bartók Kálmán.
- A nyugdíjas igazgató hétköznapjai már nem olyan ?zajosak", mint hajdanán, de most nem unatkozik. Gondoskodik erről az unokája, akit a nagypapa kísér el és hoz haza az iskolából. Nem tagadja, hiányzik még a munka, a nagy kihívásoknak való megfelelés. Szívesen elbeszélgetne a régi kollégákkal, de nem jár be a gyárba, mert nem akar senkinek a terhére lenni. Vallja: a mostani vezetők sincsenek irigylésre méltó helyzetben, de ismerve tudásukat, elszántságukat, megoldják a feladatokat. Van most idő az olvasásra, a régi élmények felelevenítésére, s a kertben is akad mindig tennivaló.
- Nagy örömet szereztek nekem a körmendiek ezzel a magas kitüntetéssel. Én nem tettem egyebet, mint a legjobb tudásom szerint próbáltam elvégezni a munkámat, önmagam megnyugtatására. Liberális elveket valló vezető voltam, igyekeztem megvalósítani a demokratikus vállaltvezetést. Nem hittem azt, hogy mindenhez én értek a legjobban, a vezetőtársaimat is önállóságra szoktattam. A kritikus időszakokban is azt vallottam: a helyi gondokat a körmendi emberekkel kell és lehet megoldani - összegezte vezetési törekvéseit az igazgató.


Rábavidék
XIII. évfolyam 21.szám
v.t.