Újra kegyhely
Kemestaródfa határában, erdő mélyén, az "Ó hegy tövében" a Strem patak mellett található a Miród forrás, vagy más néven Rákos kút. 2002. Szeptember 22-én az esős idő ellenére szép számmal jöttek össze Kemestaródfa és a szomszédos községek hívei, hogy a felázott úton felkeressék a Miród forrásnál felújított Mária kegyhelyet, amelyet Dr. Gyürki László pápai prelátus szentmise keretében áldott meg és adott át újra rendeltetésének.
Márton Ferenc községbíró Taródfán 1964. Szeptember 22-én a következőket jegyezte le: "Rékos kút, az Ó hegy tövében egy forrás, s nevezetét a Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoktak a hideglázban szenvedők járni, vizéből inni... A szomszéd községek előtt is ismeretes a forrás, vize hideg és kemény, talán némi gyógyerővel is bír..." A forrás már az 1800-as évek végén is ismert. Az első adatok a XIX. Század elejére tehetők. Az Erdődy család egyik leszármazottja, a Gasztonyba élt József főherceg, és vadásza foglalkozott behatóan a kút történetével. A forrás búcsújáróhely is volt. A kemestaródfaiak a1 1800-as évek közepén Szűz Mária tiszteletére oltárkápolnát építettek itt és minden év szeptember 12-én tartották a búcsúját. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a 40-es években cserkészek toboroztak a helyen Sinkovits Imrével és hozták rendbe a kegyhelyet.
Szájer István polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd a község gyermekei tanítójuk vezetésével szép műsorral vezették be az ünnepséget. A Miród forrás verse, majd más költemények hangzottal el a gyermekei részéről.
A szentmise elején a kegyhely (az új feszület, oltár, a forrás fölé emelt kápolna) felszentelése következett.
Szentbeszédében a Prelátus örömmel állapította meg, hogy Mária szereti a Miród forrást és több évtizedes száműzetés után újra birtokba veszi. A közvetlenül a határ mellett, a Strem pataknál lévő kegyhely a 40 éves kommunista időszakban megszűnt létezni. Aknazár és vasfüggyöny zárta el a hívek elől. Eltűnt a kereszt, a forrás fölött lévő kis kápolna, betemették a forrást és a kegyhelyet csak a vadak kereshették fel. Most jelkép is lett. Ahogyan Európában ledőlt a Berlini fal, és ledőltek a nemzeteket elválasztó falak hazánkban és a volt kommunista uralom alatt lévő országokban, ez a felújított kegyhely a visszanyert vallásszabadság szimbóluma lett. Örömmel vesszük mi is birtokba és igyekszünk látogatni.

A szentmise végén Takó Gábor ismertette a kegyhely és a helyreállítás történetét. Elmondta, hogy mivel pályázaton nem sikerült anyagi alapot teremteni a felújításhoz, ezért a község éakóinak példás összefogása valamint jóakaratú emberek támogatása tette lehetővé a felújítást. Köszönetet mondott a határőrségnek, hogy engedélyezte a felújítást. Megköszönte Barbara Hemmelmayr asszonynak, gróg Alexander Mensdorf Pouillynak, Dr. Gyürki László prelátusnak, a kemenestaródfai Önkormányzatnak az anyagi támogatást, valamint a hívek sok-sok áldozatos munkáját. Jelezte, hogy még szeretné folytatni a kegyhely szépítését. A munkás kéz segytségével és főképpen Takó Gábor fáradhatatlan szervezésével vált csak valóra, hogy ma itt ünnepelünk.
Az ünnepség befejezésével került sor a Sinkovits Imrének emlékét állító tábla felavatására. Ezzel akartunk emléket állítani a Nemzet Színészének, a példás családapának, a nagy művésznek és magyarnak, aki cserkészeivel itt táborozott és hozta rendbe a kegyhelyet. Mindezt Kiss László, a Sinkovits Emléktársaság elnöke mondta el avatóbeszédében és vágta el az emléktáblán levő nemzetiszínű szalagot.
A szép számmal megjelent hívek példás türelemmel, esernyők alatt vettek részt a szép szertartáson. Az ünnepség után a falu kultúrházában Barbara Hemmelmayr megvendégelte mindazokat, akik hozzájárultak a kegyhely felújításához. Közben Soós Róbert adott műsort saját szerzeméyneiből az ünneplőknek.

Dr. Gyürki László
Körmendi Figyelő
X.évfolyam 6. szám


A Miród forrás verse
Márffy József a Miród forrás "őre", aki szinte naponta lejött a forráshoz a 90-es évektől kezdve, megőrzött egy verset, amely a 19. Századból származik:

Erdő mélyén, áldott völgy ölén,
A hegyoldali Szent Szűz ősi kegyhelyén
Harang szava kondul, ének hangja száll,
Köszöntgetni jöttünk téged Szűzanyának.

Ahol a dohos fű és lombos ág,
Itt élt remetén, kinek őrzi lábnyomát.
Itt borultak térdre, és szállt fel imánk,
Légy ezerszer áldott édes Szűzanyánk.

Jó nekünk itt lenni hűs forrás tövén,
Hallgatni a víznek csobogás neszét.
Hull a perc, az óra, mormolják a habok,
Eljön egyszer az is, melyben meghalok.

Segítsél úgy élni édes Szűzanyám,
Hogy boldogan várhassam éltem alkonyát.
Amely mindörökre szeplőtlen hegyoldali Szent Szűz.