Ádvent

droszler | 2002. december 29 19:49:45 | körmendi hírek |
Tisztelt Olvasó !

Kattintson a képere !Így az esztendő vége felé - úgy érzem - egy kis-vallomással kéne kezdenem. E lapot forgatók, bizonyára már megszokhatták, hogy különféle kis háborgásaim ürügyén, igyekeztem görbe tükröt tartani a civilizáció és a kultúra áldásai elé, próbáltam tetten érni azt a pillanatot, amikor is a mai ember , életmódjának és szokásainak megváltoztatásával, értékrendjét is átalakítva, hajlamos ma már azt hinni, hogy amit és ahogyan tesz, az immáron csak így helyes.
Joggal merülhet fel talán a kérdés, hogy miféle mandátum alapján ülök én az asztalfőn, ítélve elevenek és holtak felett, honnan a felhatalmazásom arra, hogy néha lekezelő, máskor gúnyos felsőbbrendűséggel fricskázzam orron, több tíz-, vagy akár százmillió embertársamat?
Nos hát bevallom töredelmesen... Sehonnan! Egy vagyok én is a hypermarketeket járó, autót koptató, monitor előtt görnyedő sok millióból! Eldobható, de nem elbomló műanyag-flakonok garmadáival gyarapítom házi szemetünket, zsebemben a nap minden percében mobiltelefon csörög, sőt még az olajárak kedvezőtlen változásai is súlyosan aggasztanak.
Eddig tehát mind csak vizet prédikáltam volna?... Meglehet! Ennek ellenére én úgy érzem, hogy a "börtönlakó" is csak akkor ébred tulajdon rabságára, ha képes túllátni cellája rácsain, ha képes felfedezni, hogy ott kinn létezik egy másik, egy szabadabb világ. A rab egyetlen vágya pedig mindig a szabadulás lesz, az őt ezer alakban elaltató, életének számtalan hamis célt adó mai "mátrixon" való túllépés!
Foglalkozásom gyakori velejárója, az országon belüli "időutazás". Míg esetleg reggel egy XXI. sz-i bevásárlóközpont zsibongásában bolyongok anyagot és szerszámot keresve, addig az este talán már egy határszéli kastély csendjében talál. A százados falak között gyakran én vagyok az egyetlen lakó, s a súlyos boltívek - ha valaki érti nyelvüket - egy olyan világról mesélnek, melynek távolságát a maitól, talán csak fényévekkel lehetne mérni.
Évről-évre sok pénzt áldozunk arra, hogy a múlt emlékeinek legszebbjei, a meséket hordozó ódon falak fennmaradjanak, s ha vigyázunk, még sokáig lesz helyük, a ma feltartóztathatatlanul előretörő, könnyűszerkezetes "big boxok" között is. Egy jól kialakított városképben szerves egészet alkot úgy a barokk kastély, mint az üveg-beton üzemcsarnok anélkül, hogy bármelyikük kizárólagosságra törne. Ne engedjük hát, hogy kultúránkat és lelkivilágunkat, csak a könnyen lebontható és kicserélhető panelek uralják! Éljünk a jelenben, de vegyük át és tartsuk meg a múltból, ami érték volt és értéknek számít ma is!
Ádvent kezdődik most, a várakozás, a magunkbaszállás, a lelki elcsendesedés időszaka. Külső világunk azonban év végi hajrába kezdett, s így a zajos költségvetési viták, új adótörvények, lázas számolgatások és a bevásárlási roham közepette, bizony nehéz elcsendesedni. Ennek ellenéren ha akarjuk, gyermekkorunk gyertyáinak fényét nem halványíthatja el a különféle plázák fényfüzéreinek csillogása, hószagú csendjét nem válthatja fel, a vásárlásra ösztökélő hangszórók bömbölése, s az egymást kíméletlenül letaposó emberáradat, talán még egymást szerető családdá is válhat a nagy égi csillagszórók alatt.
Mindezeket remélve kívánok mindannyiunknak, Békés Boldog Karácsonyt !

Takács Zoltán
Körmendi Figyelő
X. évfolyam 6. szám


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.