A lexikon elfogadott jelentése betûrendes egyetemes vagy szakmai ismerettár. Teljességre törekvõ, tudományos alkotás, valamennyi tudományág elemeit, eredményeit összefoglaló rendszerben tárgyaló, általában több kötetes mû. Olyan alkotás, melynek tömör, tudományos igényû szócikkeit elismert tudósok százai írják, tartalmát komoly tudósokból álló szerkesztõ testület ellenõrzi. Ezek ismeretében kíváncsian vettem kezembe az 1200 forintért vásárolt Körmendi Helytörténeti Lexikont, melyet 245 oldal terjedelemben, tudomásom szerint fél millió forintért Körmenden, 2005-ben, a Faludi Ferenc Könyvtár adott ki. A kötetért tudományos felelõsséget vállaló két lektor Pethõ Gyula és Pintér Pál volt. Meglepetésem a címlap tanulmányozásakor kezdõdött: a több tudós munkáját igénylõ alkotást egyetlen bátor szerzõ szignálta, Vizi László, a Körmendi Füzetek egykori sorozatszerkesztõje. A szerzõ bevezetõje végén írja: „Tudom, hogy munkám nem teljes,” – felelõsséggel állítom: csak a teljesség igényével készült mûvet szabad kiadni! – „és korántsem tökéletes, ennek határait ismereteim szabták meg.” – több mint 180 tudományos mû szerzõjeként még soha nem éreztem késztetést arra, hogy hiányos ismeretanyagomat papírra vessem. Ijesztõ mondatok! Nem kellett volna mégis több szerzõre bízni a lexikon megírását? Megdermed az olvasó már a „Jelek és rövidítések” rovatnál, melynek címét inkább „Közhelyek és helytelen bibliográfiai adatok gyûjteményé”-re változtatnám. A lexikonokban általában külön jegyzik az általános rövidítéseket, az intézmények rövidítéseit, valamint a forrás- és irodalom jegyzéket. Vizi László egykori könyvtáros létére igazán tudhatná, hogy milyen is egy történelmi munka szakszerû rövidítés jegyzéke, bibliográfiája. Csak egy példa: Bándi. = Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmend. 1987. Kiadó: Körmend város Taná-csa. 139. p. 31 t. (Körmendi Füzetek). Helyesen: Bándi 1987 = Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmendi Füzetek. Körmend 1987. 139 old. (a mérvadó Magyarország Régészeti Topográfiája alapján). De használható lett volna például a MaML bibliográfiai mutatója is a fölösleges adatok és pontok alkalmazása helyett. Talán akkor nem azt tudná meg az olvasó, hogy Bándi Zsuzsanna mûve egyetlen, (a 139.) oldalon jelent meg, hanem azt, hogy 139 oldalas könyvet írt. Budapest elfogadott rövidítése Bp, a grófé gr és nem Gr. vagy gr., a báróé br és nem Br. vagy br. stb. De nézzük a lexikon tartalmát, ezen belül az igazán bõ terjedelemben tárgyalt utcaneveket. Itt egyértelmûen látszik, hogy a Szerzõ csak a régi, mára már elavult irodalmat ismeri, újabb kutatásokat nem végzett, azok eredményeit negligálja. Példa erre a „Bástya utca” szócikk, melyben a Szerzõ azt írja, hogy „A város északi bástyája és fala elõtt levõ várárokkal párhuzamosan épült ki.” Csak két hiba van e rövid mondatban: a városfal északi falát nem egy, hanem három bástya és egy kaputorony tagolta, illetve az az apróság, miszerint csak a várat veheti körül várárok, a várost azonban vizesárok védte. Illett volna leírni a források utcanévre vonatkozó adatait: Bástya utca (1857, 1867, 1887, 1900, 1907, 1921, 1927, 1945, 1979, 1980 k., 2000, 2003) ám 1760-ban Árok Parti Uttza, 1846-ban és 1860-ban Felsõ Árok utca, 1930-ban pedig Horthy Miklós utca. Ugyanez vonatkozik a Batthyány-Strattmann dr. utcára (1988-tól, 2000, 2003), melynek történelmi nevei 1800-ban Post Strasse, 1867-ben Posta út Koronától Csörnöczig, 1789-ben Der Projectirte Mauth Weg zwischen zwei HerschaftlWirthshauser, 1789-ben Der geweste Körmender Mauth Weeg, 1921-ben Várk(ör) illetve Magy. Kir. Kincstár (Pozsony-Varasdi utszakasz), 1930-ben és 1979-ben Várkör, 1948-ban és 1982-ben Szabadságkör, a népnyelvben pedig Csók utca. Az új postaépület nem épülhetett a régi helyén, hiszen az a mai Szabadság tér 5-7. telkén állt a korabeli térképek és források tanúsága szerint. (1766: fõtéri posta állomás, mellette kovácsmûhely, 1800: K: K: Post-Amt, 1803: a postaállomás új istállót kap, 1807: a posta épületét tatarozzák)
Kedves Vizi úr ugye azért Ön is tudja, hogy 2005-ben a múzeum neve már nem Rába Múzeum?
Álljanak itt a Bem József utca (1948-tól, 1979, 1980, 1982, 2000, 2003) adatai is:
1757: Árokháti utca, 1760: Árok Uttza, ekkor itt lakott Steph. Horvath varga, Mich. Szabó varga és Geor. Tótt szabó, 1817: Árok utza,1846: Alsó Árok utza, 1857: Árok utza, 1867: Árok utza, 1887: Árok utza, 1900: Árok utca, 1907: Árok utca, 1928: Kolozsvári utca, 1930: Kolozsvári utca.
Ezek csak kiragadott példák, ám a többi utca szócikke is hibás, elkeserítõen hiányos. Felvetõdik a kérdés, hogyan dolgoztak a lektorok, alkalmasak voltak e a lektori tevékenység ellátására, ha ilyen hiányosságok maradtak a könyvben? Nem kellett volna példának okáért szerzõi vagy lektori feladatokra olyan tudósokat felkérni, akiknek könyvét a Szerzõ korábban szerkesztette, csak nem ismeri alaposan? Vajon kért e a Szerzõ a múzeum tudós munkatársaitól tanácsot, véleményt és ha nem, miért? Talán a helytörténeti lexikon szerzõje, aki dacára annak, hogy több történettudományi mû szerkesztõje, magát is kifelejtette a lexikonból, viszolyog a történészektõl, muzeológusoktól? Talán ezért nem írt szócikket még azokról a jeles kutatókról sem, akiknek adatait elõszeretettel felhasználta. Nem találtam példának okáért a szócikkek között az irodalomjegyzék szerint a kötetben sûrûn felhasznált, jeles, Körmend történetével behatóan foglalkozó kutatók nevét. Szarvashibának tartom, hogy a szerzõ nem ismeri lexikonjában (a teljesség igénye nélkül is tekintélyes a névsor!) Bándi Zsuzsannát, Hajmási Erikát, Károlyi Máriát, Koppány Tibort, Kovács-Buna Évát, Kondicsné Kovács Évát, Móricz Pétert, Palkó Istvánt, lektorát, Pintér Pált, a lelkes helytörténészt, Stipkovits Ferencet, Tóth Endrét, vagy Körmend történetírásának egyik legjelentõsebb alakját, Tóth István Györgyöt, Vörös Ottót, Zimányi Verát, Zsámbéki Mónikát. Nem találtam Szócikket Nagy Zoltánról sem. Talán ellensége a Körmendrõl és környékérõl eddig több mint 150 kiváló mûvet jegyzõ nagyszerû néprajztudós, esetleg netán tényleg nem ismeri a jeles múzeumigazgatót, hiszen a Dr. Batthyány Strattmann László Múzeum létezésérõl sincs minden esetben tudomása a helytörténeti lexikon bölcs szerzõjének. Eközben a szerinte csak körmendi vonatkozású Elektromos energia címszónak több mint egy oldalt szentel és fõiskolai hallgatók is kiérdemesültek egy-egy szócikkre… Milyen lexikon az, mely a tudós papnak, Gyürki Lászlónak mindössze 10 mûvét ismeri és a nagy nevû körmendi helytörténész, Komjáthy Kálmán eddig megjelent „közel száz publikációja” közül egynek a címét sem említi?
Rengeteg címszó hiánya fájdalmas. Ilyenek: több vendéglõ, földrengések, árvizek, tûzesetek, sok egyesület, szervezet, gyárak stb. Hogyan is tudhatná mindezt egyetlen szerzõ!
Az már viszont nagy hiba, hogy a város egyik legrégebbi és legfajsúlyosabb mûemléki épületérõl, a Szent Erzsébet plébánia templomról igen csak hiányosak Vizi ismeretei. Hevenyészve összeszedve is jóval több adatot ismerünk. Íme néhány: 1235: Erzsébet szentté avatása és 1238: a körmendi hospesek elsõ említése között épült a templom. 1244: IV. Béla kiváltságlevele: örökös nélküli halál esetén az elhunyt javait a Körmenden épült egyház, vagy a rokonok kaphatják. 1434-35: Körmendi István kereskedõ végrendeletében három városi templomot említ: a Szent Márton egyházat, a Szûz Mária kolostort és a Szent Erzsébet egyházat. 1435: Bálint a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1436: Jakab a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1467: Dénes a Szent Erzsébet templom plébánosa.
1489: Ellerbach János végrendeletében szerepel a Rába partján álló körmendi iskola, malmok, a Szent Erzsébet templom Boldogságos Szûz Mária oltárának igazgatója és plébánosa.
1490-es évek: a gótikus templom kiépítése, építtetõjének Koppány Ellerbach János anyját, Felsõlindvai Szécsi Borbálát tartja. 1500-as évek eleje: Albert körmendi oltárigazgató. 1513 körül: Nagyliszkai Albert a Szent Katalin oltár igazgatója. 1513 körül: István a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1544: Erdõdi Péter meghalt, végrendelete szerint a Szent Erzsébet plébániatemplomba temetik 1549: (községi) malom, a plébános malma. 1567 körül: Kermendi Ambrus a Szent Kereszt oltár igazgatója. 1567: Zechewdi János a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1603-1604: Welikey Gáspár a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1667: ábrázolják. 1670: elûzik a protestánsokat. 1683: a reformátusoké, ám a katolikusok visszaszerzik. 1689: Beskes Simon a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1600-as évek vége: Bornemissza Pál a Szent Erzsébet templom plébánosa. 1698: a cseréppel fedett templom a város sánca mellett áll, tornya romokban hever. 17. sz.: a protestánsoké. 1724: ábrázolják. 1730-31: barokk átépítés, torony és kórus épült. 1731: Czinczendorf Fülüp bécsi bíboros felszenteli a templomot. 1784: ábrázolják. 1807: ábrázolják, ugyanebben az évben tatarozzák.
1809-10: mai formájában felépül a sekrestye.1840: „a körmendi Papista templom tetõzetét, bádog toronysüvegét csinálják.” 1851: kath. anyatemplom 1857: ábrázolják. 1867: Rom. Cath. Templom 1879: ábrázolják. 1921: Körmendi róm. kath. egyház Szentegyház tér 3.
1921: Római katolikus templom 1938: déli falához gyóntatófolyosót építettek. 1968: a barokk templom falában bemutattak két csúcsíves, gótikus ablakot. 1993: Hajmási Erika végzett leletmentést a templomkertben. Ekkor öt középkori sírt, illetve sírfoltot, 13-15. századi kerámiát és egy V. Lászlót ábrázoló, 16. századi zöld ólommázas kályhacsempe töredéket talált. Ezek mellett a Lengyeli kultúrához tartozó és bronzkori cserepek kerültek elõ.
2000: Római katolikus templom. Azt a kérdést már nem is feszegetem, hallott e már Vizi László a templom Boldogságos Szûz Mária oltáráról, Szent Katalin oltáráról, vagy Szent Kereszt oltáráról, hiszen ezeket elfelejtette megemlíteni. Kapásból ennyi. Nem lett volna jobb a teológia doktorát, Gyürki Lászlót felkérni e fontos szócikk megírására?
Kérdem csendesen a Szerzõt: elégségesnek tartja azt, amit a Múzeum története címszó alatt megjelentetett? Itt viszont legalább tudja a múzeum helyes nevét. Egyszer így, egyszer úgy, csak talál és elsüllyed valahogy! A malmokról is többet kellett volna tudni valahogy egy lexikon-írónak. Egy pillanat alatt több jut eszünkbe, mint amennyi a szócikkben szerepel: Szûz Mária kolostor malma, Salamonvári Salamon fia János malma, István deák körmendi malma, a plébános malma, Alsó malom, Ziskó-malom, Horvátnádaljai malom, a Pinka és a Rába torkolatánál, a mai vasút mellett álló malom, Göndõcs- vagy Szeifert malom (Pinka és a Rába torkolatánál), Göndõcs- vagy Szeifert malom (Hegyalján), Skrilecz-malom, Kirnbauer malom, Zách-gõzmalom, Körmendi uradalmi malom, Városi malom, Cser-malom, Virt-malom, Németszecsõdi malom, Molnaszecsõdi malom. Még hány lenne az említetteken kívül, ha a múzeum, a Szerzõ által elfelejtett dolgozóit is megkérdeznénk? A Körmend vára és a város urai a középkorban c. szócikket teljes egészében át kell fogalmazni, úgy rossz, ahogy van. Körmend történetét pedig nem szabad így megírni. Aki ezt két oldalban megengedi magának, az már egyéb csalafintaságokra is képes. Õszintén sajnálom Vizi Lászlót, hogy az általunk rendezett térképkiállítás után csak ennyi körmendi térképet ismer. Nem is beszélve a Szent Márton templomról! Szerzõnk bátran állítja, hogy „nyomtalanul elpusztult”, „feltáró ásatások (sic!) hiányáról” beszél, csak akkor ugyan mibõl gondolja, hogy „kör alakú” (szakszerûen: kör alaprajzú) volt. A rossz dátummal közölt végrendeleten kívül 1513 körül is említik a falakon kívüli Szent Márton templomot, melyben a Halottak oltárának igazgatója Körmendi Lõrinc volt. Több kutató a templom helyét a Kölcsey u. 12. helyére lokalizálta, ahol a 16. században bizonyíthatóan a Goricza lakótorony állt. Itt azonban egyébként sem kerültek elõ eddig templomra utaló leletek. A templom alapításakor ugyan a Szent Márton utcában állott, amennyiben az elõször 1603-ban Mártonné utcájának nevezett utcát akkor is így hívták. Ennek az utcának a nyomvonalát változtatták meg 1716-ban, ekkor nyerte el mai vonalvezetését. Eredeti iránya a mai Zrínyi utca irányába futhatott, ahol a 4. sz. ház területén emberi csontokra bukkantak. Egy 1513 körüli adat a templomot falakon kívülinek nevezi, bizonyára nem véletlenül, hiszen a belvárostól északra esõ lakott területeket csak a 14. században, a palánkfal valószínûsíthetõ építésével szakították el a belvárostól s a külvárost is (45 házával együtt) csak 1608-tól említik források. A leírtak alapján a templomot a mai Zrínyi u. 4. területére helyezzük. Szerzõnknek meggyûlhetett a baja az egyházakkal, hiszen az általa Szûz Máriának nevezett, a Boldogságos Szûz tiszteletére szentelt vilhelmita (ágostonos-, obszerváns ferences-) kolostort egyáltalán nem kell két lelõhelyen keresnünk. Írott források szerint ugyanis az 1500-as évek elején a kolostor a vásártéren állt (tetõzetét javítani kellett.) Mivel a mai bíróság egykori piactérre nézõ épületének helyén emberi csontok kerültek elõ (a csontokat Perényi Antal plébános újra eltemettette), ezért a kolostor helyét ezzel a területtel azonosítjuk. Az 1500-as évek elején celláit, éléskamráját, fürdõjét, kerengõjét, a kolostor virágos kertjét, földjeit, kolostori épületeit, refektóriumát, templomát említi oklevél. Valószínûleg ebben a rendházban kapott helyet késõbb a klarissza kolostor, majd a veszprémvölgyi apácák kolostora és temploma. Megsúgom, volt egy másik középkori kolostor is Körmenden. Az elhallgatott múzeum dolgozói azt is tudják, hogy hol. Sok kritikai megjegyzést kellett tennem, a többit nem is akarom leírni már. Remélem, hogy kritikátlanul senki nem veszi majd kezébe ezt a kiadványt, mert sok hiba, téveszme, szakszerûtlenség, hiányosság található benne. Éppen ezért tanulmányozását a 18 év alatti olvasóknak csak a történelemben jártas felnõtt felügyeletével engedném. Remélem, a könyv kiadója is tanul az esetbõl és megfogadja, hogy mihamarabb egy új, több hozzáértõ szerzõ által írt, felelõs szerkesztõbizottság által ellenõrzött helytörténeti lexikonnal lepi meg Körmend érdeklõdõ közönségét. Ne haragudjanak, nem tudtam szebbet, jobbat írni. Köszönöm a türelmüket.



Siklósi Gyula
A történettudomány, régészet kandidátusa