Ez úton adom közre a választ, „dr. Siklósi Gyula: Rendhagyó recenzió egy „lexikon” ürügyén” címû cikkére. Megköszönöm a Fórum adta lehetõséget, hogy terjedelmi korlátozás nélkül részletes cáfolatot adhatok a fenti cikk állításaira.

Siklósi úr azt írta „kíváncsian vette kézbe a kötetet”. Magam is így voltam az Ön recenziójával. Nyilvánvaló a kíváncsiság, hiszen minden szerzõ örül, ha munkájáról korrekt, kulturált ismertetést, bírálatot írnak. Kíváncsiságomat azonban meglepetés váltotta fel, fõképp, amikor a lexikon szót is idézõjelbe teszi…
Vegyük sorra Siklósi úr által leírt véleményt, amelynek állításaira kész vagyok tételesen és részletesen válaszolni lehetõleg követve írásában felhozott érvek sorrendjét!
A lexikon valóban betûrendes ismerettár, de nem kell feltétlenül többkötetesnek lenni, és nem ismérve, hogy több szerzõ írja szócikkeit. Hogy egyedül dolgoztam ezt több alkalommal a szememre hányta Siklósi úr, de miért bûn ez? Utólag én is „bátor szerzõnek” tartom magam, mert elsõként készítettem egy magyar kisvárosról helytörténeti lexikont, ennek szerzõjeként a helytörténeti adatok közreadására vállalkoztam. De hát valakinek el kell kezdeni. Megjegyzem nem az elsõség dobogós helyéért, hanem a helytörténeti ismeretek, adatok megismerhetõségét kívántam segíteni. Fura dolog, hogy Siklósi úr kifogást emel a bevezetõben lévõ záró sorok ellen. „Tudom, hogy munkám nem teljes,” és Siklósi úr kijelenti, hogy csak a teljesség igényével készült mûvet szabad kiadni! Ezt a hangzatos kijelentését cáfolják a tények; például a magyar általános és szaklexikonok többkötetes sorozatai szinte mindig kiegészültek pótkötetekkel. Saját magát cáfolja az alább idézett munkája is.
* * *
Siklósi úr tökéletesség igényét hangoztatja, hivatkozik a több mint 180 tudományos munkájára, de a Kulturális Mûhely 2005. címû kiadvány 17-23 oldalain megjelentetett „Dr. Siklósi Gyula: Egykorú büntetés végrehajtó eszközök nyomai Körmenden” címû írása a tökéletességre történõ törekvés helyett a rendetlenül elhelyezett ábrákkal lepi meg az olvasót. A cikkének elején van a 18. és 19. ábra és ezt követi végre az 1 ábra, de hiába keressük a szövegben lévõ hivatkozás szerinti 4. ábrát ez sehol sem található de van két 3. ábra. Ez lenne a hangoztatott és igényelt tökéletesség és teljesség?!
Az ábra közül magyar vonatkozású –a két térképet kivéve- nincs. Ha már Körmendrõl írt, legalább egy Vas megyei eszköz képét, pl. a Szombathelyen a Múzeumban lévõ kaloda fotóját stb. illeszthette volna a képek közé. Hasznos és körmendi vonatkozású része lett volna IV. Béla király kiváltságlevelében a körmendi bírónak adott ítélkezési és bûntetõ jogról, módról annak szigoráról szólni, (a helytörténeti lexikon a továbbiakban lexikon 104. p.) mint a helyi bíráskodás jogi alapjáról. Említést érdemeltek volna a boszorkányperek, az úriszék körmendi mûködése, (a lexikon 36 és 224. oldalain.) a „kántortörvény” szerinti bíráskodás leírása is, (lásd a lexikon 90. oldalán.) is a cikk helyi vonatkozásait gazdagította volna.
Említést érdemelt volna – a témához tartozó és Körmendet is érintõ ­ a jelentõs változásokat hozó, Mária Terézia 1768-ban elfogadott büntetõ törvénykönyvének (Constitutio criminalis Theresiana)^1. Magyarországon is elterjedõ bírói használata. A királynõ ezt követõen 1776.03.22-én rendeletet ad ki a kínvallatás eltörlésérõl. Fia II. József 1786.07.24-én megtiltja, hogy a földesurak jobbágyaikat botozással büntessék, majd még ugyan ez év 11.30-án eltörli a halálbüntetést is.

1.Constitutio criminalis Theresiana (C.C.Th.) a Mária Terézia által bevezetett büntetõtörvénykönyv, amely a büntetést enyhítõ és szigorító mérlegelésével, a büntetés felvilágosodottabb megállapításával a bírói önkényt megfékezze. Szabályozta a kín és kényszervallatások módját és eszközeit. A törvénykönyv szerint az úriszéki bíráskodás ítéletei ellen újra lehetõvé vált a fellebbezést a megyéhez.

A körmendi adatok forrásait elfelejti megjelölni a szerzõ, németnyelvû kiadványra hivatkozik, pedig Vajna Károly: Hazai régi büntetések. Bp. 1907-ben, vagy Temesváry Ferenc: Büntetõ eszközök a régi Magyarországon. Szombathelyen 1970-ben megjelent könyvek a címben foglaltakat tárgyalják.
A vár, majd az uradalom leltárai is adtak volna tájékoztatást, a használt büntetõeszközökrõl feltéve, ha a deresen és a kalodán kívül más eszköz is volt. Ide kapcsolódó adatot hordoz, az 1994-ben kiadott „Körmend története” amelynek 120 oldalán dr. Tóth István György idézi Somogyi András tiszttartó jelentését a város kiváltságait védõkkel szemben tett intézkedésrõl azok börtönbe vetésérõl, és Vörös Gáspárnak –aki a mozgalom vezetõje lehetett- „az köröszt fára feszétette és ujjára puska acélt^2. sa(j)tolt”. Ha Siklósi úr ismerte volna ezt az adatot, akkor arra következtethet, hogy a kínzóeszközt (puska acélt) alkalmazó tiszttartónak rögtönözni kellett, mert a várban kínzóeszközök, készségek és hóhér sem volt.

2. Puska acél, a korabeli lõfegyvereknek gyújtást, szikrát adó kovakõ rögzítésére szolgáló csavaros szorítója, ezt mint primitív hüvelykszorítót alkalmazhatta kínzásra Somogyi tiszttartó

­Ezek csak részleges jelzés értékû észrevételek és nem célja a cikk elemzése jelen írásomnak

* * *
Térjünk vissza a lexikonról, irt cikkre, mert Siklósi úr szerint megdermed az olvasó a „Jelek és rövidítések” rovatnál. Egy pillanatig én is megdermedtem, ­ valami súlyos embertelen tett vádjára gondoltam, de a ­ vád „Közhelyek és helytelen bibliográfiai adatok gyûjteményére” változott. Megnyugodtam, ugyanis nincs szabvány a jelekre, hivatkozásokra és rövidítésekre. A történelmi forrásmunkák szerzõi, szerkesztõi az adatok nagy száma és más-más jellege miatt önállóan alakítják ki a rövidítéseket, és ha hiszi, ha nem, erre bizony nem mérvadó a Siklósi úr az Ön által idézett Magyar Régészeti Topográfia sem. Javaslom, hogy esetleg nézze meg a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott tízkötetes Magyarország történetét. Az egyes köteteknél a használt jelek, rövidítések között is van eltérés. Viszont az Ön által idézett Bándi Zsuzsanna: Körmend a középkorban címû könyv címleírása és a többi kiadványé is az érvényes magyar szabvány szerint készült, természetesen az Ön által bele helyezett (!) felkiáltójelek nélkül. A könyvtárakban a keresett könyv így könnyebben megtalálható. A rövidítésekkel kapcsolatos kifogása nem megalapozott, ha elolvasta volna, a lexikon 7. oldalán a 12 sorában megtalálja Bp. = Budapest rövidítést és feloldását. Siklósi úr Ön érzésem szerint elfogult, ott is hibát keres, ahol nincs. Amit viszont ezek után sem tudok megérteni, hogyan és mitõl lesznek, lesznek „közhelyek” a „Jelek és rövidítések”.
A vád az utcaneveknél az, hogy „a Szerzõ csak a régi elavult irodalmat ismeri”. A helytörténeti kutatások során közzétett kiadványok adatait dolgoztam fel, ezeket az adatokat módosító kijavító kiadvány nem jelent meg. Az viszont biztos, hogy Körmendet irányító köztestületek soha nem neveztek el utcát, közterületet „Csók” utcának, így ez valóban nem szerepel a lexikonban.
Ön kioktat a Bástya utca szócikknél „A város északi bástyája és fala elõtt lévõ várárokkal”…kapcsolatban Azt állítja, hogy ott három bástya volt, hát nevezze meg ezeket. Mivel külön elnevezésük nem volt, így a város északi bástyája és fala meghatározás megfelelõ. Kifogást emel a várárok szó használata ellen, de a Rába felduzzasztott vízével védett erõdítésnél nehéz elhatárolni, hogy mitõl meddig folyik a víz a várárokban vagy a vizesárokban. A lexikon szócikkének célja, hogy a Bástya utca nevének eredete érthetõ legyen. Azt sem értem, hogy a Bástya utcánál miért kellene felsorolni tucatnyi – az olvasónak semmit sem jelentõ - évszámot (pl.1857, 1867, 1887 stb.) amikor az utca elnevezése ezekben az években nem módosult.
A posta címszót végig kellett volna olvasnia, esetleg a forrásként megjelölt Koppány Tibor munkájának 69. oldalát fellapoznia, világossá vált volna Önnek, hogy amikor a „nagy tiszti ház” építését a tér északi oldalán 1828-ban megkezdte az uradalom építési hivatala, a területen lévõ házakat megvásárolta, kisajátította, és elõrelátóan Posta elhelyezésérõl már ezt megelõzõen gondoskodtak, az ebben az idõben bõvített Korona szálloda és vendéglõvel átellenben lévõ sarkon építették fel. Ön vagy bárki más, az 1857-ben készült kataszteri térképen megtalálhatja térkép néhai rajzolója még egy postakürtöt is rajzolt az épület mellé, jelezve annak rendeltetését (ezt az épületet az 1980-as évek elején bontották le). Az új postaépület is itt épült fel.
Siklósi úr én tudom, hogy 2005-ben a múzeum neve már nem Rába Múzeum, de Önnek – ha már recenziót (ismertetést, bírálatot) irt - többek között azt is el kellett, volna olvasnia, hogy az adatokat a lexikon 2000. december 31-ig gyûjti és közli, a csekély kivétel néhány közéleti szerepet vállaló személy adata.
Furcsa amit a Bem József utcával kapcsolatosan idéz Siklósi úr; vajon miért kellene így szerepeltetni „Bem József utca (1948-tól, 1979, 1980, 1982, 2000, 2003)”. A lexikon szócikke közli, hogy az utca 1948-ban kapta Bem József utca nevet. Az utca neve attól kezdve nem változott sem 1979 december 31-én, se 1980 január 1-én stb. A korábbi elnevezésre a tárgyszó szövegében van hivatkozás, megtalálhatta volna a lexikon 15.oldalán. Igaz elismerem, hogy nem közöltem azt „1760: Árok uttza, ekkor itt lakott Steph. Horvath varga, Mic. Szabó varga és Geor. Tótt szabó.” Ebben az utcában az évszázadok során több ezren laktak, mi indokolta volna az Ön ötlete szerinti közlést ? Tájékoztatom, hogy az 1646-ban és 1649-ben készített részletes összeírást Ila Bálint az Ethnographia, 1967. évi 4. számában publikálta, ezt az összeírást Szentmihályi Imre: Körmend települése és népi építkezése a XVII. század derekán címû 1980-ban megjelent kiadvány 2. kötetében teljes terjedelmében közli. A 6 – 29. oldalakon utcánként felsorolva 279 nevet talál a lakóházak melléképületek leírásával, a gazdasági és birtok adatok mellett, sok helyen a foglalkozás közlésével. Meggyõzõdésem, hogy a lexikon szócikkeiben a leglényegesebbet kell elmondani. Ez nem enciklopédia.
A lexikon eddig megjelentetett adatokat dolgozott fel. Ha az utcák szócikkei „elkeserítõen hiányosak”, akkor talán írja meg a „teljesség igényével készült” mûvét.
Ön kétségbe vonja Pethõ Gyulának és Pintér Pálnak a könyv lektorainak felkészültségét! A lektorok alkalmasak voltak a lektori tevékenységre, a helytörténet ismerõi és sikeres mûvelõi. Jobbító tanácsaikat ismét megköszönöm. Siklósi úr a tudásukat nem ismeri, ítélkezik felettük, ráadásul ellent is mond saját magának, amikor 18 sorral lejjebb számon kéri, hogy mért nem szerepeltetem Pintér Pált egyik lektoromat a jelentõs helytörténészek között.
Biztos humorosnak szánta, hogy az általam szerkesztett könyveket nem ismerem alaposan. Én ugyanis mindig elolvastam, amit szerkesztettem, vagy véleményeztem.
Nem tudom miért gondolja, hogy a Körmendi Múzeum munkatársait mellõztem munkám során. Megkerestem az akkori Rába Múzeumot és kézirattárukat és segítségüket is igénybe vettem munkám során, amikor erre szükségem volt. Tanácsokkal és a Múzeum kézirataival segítették munkámat.
A helytörténeti lexikonból kifelejtettem magam, ezt a tényt helyesen vette észre. Majd az utókor eldönti, hogyan és miként emlékezik rám. Körmend történetének ma is élõ íróiról és kutatóiról külön szócikkekben valóban nem emlékeztem meg, így nem méltattam Dr. Nagy Zoltánt sem. A nem befejezett életutakat lezárni nem szokás és nem illik - éljenek és alkossanak sokáig. - Tény viszont, hogy munkáikra következetesen hivatkoztam. A nevük és a hivatkozások munkáikra a „Jelek és rövidítések”-ben megtalálhatók. Azt kifogásolja, hogy az „Elektromos energia” tárgyszó hosszú. Azért lett egy oldal, mert összefoglaló munka és a város fejlõdése iparosodása szempontjából fontos területrõl más közlés ebben a témában nem jelent meg
„Milyen lexikon az amely a tudós papnak Gyürki Lászlónak mindössze 10 mûvét ismeri”. Ejnye-ejnye hát nem tûnt fel önnek, hogy dr. Gyürki László prelátus úrnak 2000-ik évig megjelent munkái nyertek felsorolást ? Megismétlem az adatgyûjtés határa 2000.december 31-ig terjedt, lásd a bevezetõ 14-ik sorában leírtakat.
Ön mûfajt téveszt, amikor Komjáthy Kálmán több mint száz közleményének címét kéri számon rajtam, hogy „egynek a címét sem említem”. A helytörténeti lexikon nem bibliográfia. Jeles szerzõinkrõl (haláluk után) – remélem, hogy minél késõbb –majd a Faludi Ferenc Városi Könyvtár elkészíti és kiadja a Körmendi Életrajzi Bibliográfiák sorozatban munkásságuk mind teljesebb felsorolását.
Azt írja, hogy „a rengeteg címszó hiánya fájdalmas”. Érdeklõdve várom, pl. a vendéglõkrõl, vagy a földrengésekrõl szóló munkáját. Én nem a vendéglátóipar történetét írtam meg. Az adatokkal igazolt, és történelmileg fontos vendéglõk azonban szerepelnek a lexikonban (Korona, Wirth kocsma). Az egyesületekrõl, szervezetekrõl ne írjon, mert múzeumunk fiatal munkatársa Móricz Péter úr ezt már kitûnõen megírta, erre történõ hivatkozásokat a lexikonban megtalálja, ha elolvassa.
Személyemet érinti, ezért kifogásolom, hogy csendõr pertu stílusban per „Vizi”-ként emleget.
A Szent Erzsébet plébánia templomról való ismereteim Ön szerint hiányosak. Egy hasábnyi terjedelemben idézi Bundics Antal Miklós: Fejezetek a körmendi római katolikus egyházközség történetébõl (38-42 oldalról, lelkipásztorok névsora pedig a 61-65. oldalon. található) és Koppány Tibor: Körmend város építéstörténete címû munkából. Szíveskedjék ismét elolvasni a lexikon 200. és 213. oldalain lévõ „Római katolikus templom” és „Szent Erzsébet templom tárgyszavakat. Az igaz, hogy az ólommázas kályhacsempe töredéket stb. nem említettem, igaz de én nem ásatási jelentést írtam, és a templomhoz nem tartozó adatnak tartom. Lehetett volna az általam jelölt forrásokon kívül még számos kiadványra hivatkozni, amelyek leírják és ismertetik a templom értékeit és történetét. A kiadványok közül többet igényes formában a rk. plébánia jelentetett meg.
A lexikonban szerepel a „Múzeum története”, és alapítói is méltatva lettek névszerinti címszavakban (Csaba József, Dévényi Ferenc, Madáchy Károly.) Ön keveselli? Miért? A Könyvtárról készült tárgyszó is hasonló méretû.
A malmokról közölteket is kevesli Siklósi úr, de hát nem volt célom a korai kultúrák zúzó és õrlõköveitõl a kézzel mûködtetett malmokon át megírni a malomipar történetét. Az tény, hogy a középkor falvai közül Körmendet a Rábán mûködõ malmai is kiemelték, növelték központi szerepét. Az elsõ ismert malomtól (Gelka malom, 1244 év) napjainkig terjedõ teljes felsorolás nem volt célom, a történelmileg, gazdaságilag és technikailag érdekes malmokat említettem (Pl. az ötkerekû uradalmi malom, vagy a tervezett de nem megvalósított hatkerekû malmot). Leírtam, hogy Körmenden már 1860-tól mûködött gõzmalom, 1869-ben leégett, - ez a tûzeset adott lökést Körmendi Önkéntes Tûzoltóegylet megalapításának. - Az Ön által felsorolt malmok közül a németszecsõdi és molnaszecsõdi malmokat nem kell a körmendi vonatkozású adatok között szerepeltetni. Emlékeztetem: a lexikon adatai Körmendre, jelenlegi közigazgatási területére vonatkoznak.
Múzeum központúságát és az ismétlõdõ „múzeum elfelejtett dolgozóit” emlegetõ utalásairól csak annyit, hogy könyvtárak és levéltárak is kutatási bázisai voltak munkámnak, nyugdíjas könyvtárosként mégsem emlegetem állandóan a könyvtárakat. Az ismeretek higgye el nem kötõdnek csak a múzeumhoz. Adatokat kaptam kiváló és nagy tudású helytörténészektõl, pl. Bárány László kanonok úrtól, és nagyon sok személytõl. Segítettek könyvtárosok, levéltárosok muzeológusok, anyakönyvvezetõk, ma is tevékeny és nyugállományú vezetõk, magánszemélyek stb.
Siklósi úr kijelenti, hogy „Körmend vára és a város urai a középkorban c. szócikket teljes egészében át kell fogalmazni, úgy rossz, ahogy van.” Kérdem tisztelettel, ha a kétoldalas szócikkbõl valaki, valami kimaradt, vagy ha hibás, akkor azt írta volna le. De kifogást nem emelt (?mert nem talált?) csak elutasít. Avagy talán rájött, hogy az idézett források és azok kiváló szerzõinek megállapításaihoz még esetleg Ön sem képes újabb idõpontokat hozzárakni.
Körmend történetét nem szabad így megírni, szól az istenítélet hangján, s folytatja „Aki ezt két oldalban megengedi magának az már egyéb csalafintaságokra is képes”. (Elképesztõ… micsoda stílus). Körmendrõl szóló kiadványokban ennél rövidebb tájékoztatót is olvashatott volna. De legalább a szócikk címét olvasta volna el végig, akkor talán feltûnt volna, a szócikk után lévõ zárójelbe tett (rövid áttekintés), ami jelzi a tárgyszónak tájékoztató jellegét. Azt már remélni sem merem ezek után, hogy képes volt észrevenni a szövegben lévõ tíz dõltbetûvel jelzett utalást, pl. Körmend 1244. évi városi kiváltságlevele, stb. amelyekkel bõvíteni lehet az ismereteket, ez a hivatkozás a lexikonoknál forma. Forrásként megjelöltem Körmend 1994-ben megjelent történetét is, ennek megismerését Önnek is ajánlom.
Õszintén sajnálja, hogy milyen kevés körmendi térképet ismerek. Tizennyolc kiadott, megjelentetett térképet talál az olvasó a lexikonban. Siklósi úr, hol talál az érdeklõdõ hasonló tájékoztatást a régi és Körmendet is valamilyen formában ábrázoló térképekrõl? Ami azt illeti, térképkiállítást láttam, nagyon jónak tartottam. Kár, hogy a kiállítások velejárójaként a katalógus nem állt, és ma sem áll rendelkezésünkre. A közölteken kívül sok térképrõl tudok de a kiadványokban nem közölt térképekrõl nem írtam, pl. az 1857-es kataszteri térképrõl, sem a levéltárakban található térképekrõl, légifelvételekrõl, szolgálati használatú térképekrõl stb., mert ezeket nem jelentették meg, vagy nem hozzáférhetõ mindenki számára, ezért nem kerülhettek közlésre.
Azt gondoltam az egyházi épületekkel kapcsolatos kifogásait már elõzõleg leírta, de újra visszatért a témához. A Szent Márton templom tárgyszóban írtam, hogy „nyomtalanul elpusztult” ezt kifogásolja, de, hogy hol állt arról feltételezéseknél többet mondani Ön sem tud. Mibõl gondolom, hogy „kör alakú” volt? Én elfogadom Koppány Tibor állítását (munkájának 13. oldalán található). Idézem: „A Szent Márton egyházról ásatás hiányában aligha alakítható ki bármilyen elképzelésünk. Amint azt már említettük, elnevezése korai alapításra vall és nem lehetetlen, hogy körtemplom volt.” Önnek viszont igaza volt abban, hogy Körmendi István végrendeletét nem 1429-ben, hanem 1435-36 évekre tehetjük, információs értékén nem változtat mert igazolja, hogy Körmenden ekkor három templom létezett az örökhagyó részükre is hagyott vagyonából.
Kifogásolja a kolostor általam használt megnevezését, megjegyzem az általam Szûz Máriának nevezett kolostor elnevezést Bundics Antal Miklós elõzõleg említett mûvében többször ebben a formában, használta, írta (pl. a 14-15. oldalon) de Siklósi úr írásában is (83. oldal) „Szûz Mária kolostor malma”-ként hivatkozik a kolostor nevére.
Nem újdonság számomra sem az Ön feltételezése. Én is lehetségesnek tartom, hogy két kolostor volt Körmenden. A Szûz Mária kolostor és templom tárgyszóban utaltam a Vilmos-rendi remeték és a koldulórend kolostorépítési gyakorlatára, és ebbõl levont következtetés a két kolostor létére, amelyeket Bárány László kanonok úr is lehetségesnek és valószínûnek tartott.
„Az elhallgatott múzeum dolgozói”-ra történõ örökös hivatkozása vajon mit takar?
Elõttük ismert volt munkálkodásom, mert dr. Nagy Zoltán mint a múzeum vezetõje és az Önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának elnöke a bizottság 1997.09.09-én tartott ülésének elsõ napirendi pontjaként „A helytörténeti lexikon készítésének folyamata” címmel kért tõlem tájékoztatást. A bizottsági ülés résztvevõi ekkor jónak tartották munkámat és támogatásukról biztosítottak. A Kulturális, Turisztikai és Sport Bizottsága kutatási költségeimhez 2004-ben támogatást nyújtott, ezt dr. Nagy Zoltán mint a bizottság elnöke. a helyi sajtóban közzé is tette
Közismert, hogy Körmendért és a helytörténeti munkákért soha semmiféle díjazást nem vettem fel, ezek elvégzését önzetlen kötelességemnek tartom. Ebben a témában a velem dolgozóktól is elvárom. (Így érthetõ sajnos, hogy a munkára jelentkezõket nem kellett elutasítanom.)
Maga a kritikájának stílusával, a kritika ürügyén, engem akart lejáratni, közben nem vette, vették észre, pedig forrásként közöltem, hogy a szócikkekhez felhasznált anyag helytörténészek, kiváló szakemberek munkája, így az Õ hozzáértésüket is kétségbe vonta. Sem ezek a szakemberek, sem a kiadó nem vette komolyan az Ön „recenzióját”.
Igazán meglepõ, hogy Ön egy 245 oldalas könyvben semmi jót, használhatót nem talált (úgytünik, hogy nem is akart). A több mint 900 cím és tárgyszó nyújt pl. az olyan adatokat, elsõ közléseket, mint körmendi országgyûlési képviselõk névsorát 1848-tól napjainkig, rövid életrajzukat, vagy a történelmi értékû statisztikai adatokat, továbbá Körmend városának bíróit, jegyzõit felsoroló tárgyszavakat, ezek csak kiragadott példák számos más adat mellett, annak bizonyítására, hogy elsõként közölt adatok sora található többek között a lexikonban.
Siklósi úr Ön tényleges hiányokat felsorakoztatni nem vagy alig tudott, úgy vélem ezzel a stílussal és ezzel a szándékkal Ön került nagyon rossz megvilágításba. Egyébként az egész ismertetés, bírálat lekicsinylõ, szinte megszégyenítõ Siklósi úr! Lehet elegánsan, legalább csipetnyi udvariassággal elmondani a kifogásokat, anélkül, hogy megpróbálná a szerzõt és munkáját érdemtelenné tenni.
A szakmailag hiteles recenzió a Könyvtári Intézet szakmai lapjában a Könyv, Könyvtár Könyvtáros folyóirat 2006/4. számában Bartók Györgyi tollából jelent meg, a címe „Körmend IV. Bélától napjainkig – helytörténeti lexikon.” Elismeréssel szóltak helytörténettel közvetlenül, vagy a tájékoztatás szintjén foglalkozó szakemberek munkámról, személyesen, vagy levélben. Kaptam leveleket egy szerkesztõtõl, amelybõl idézek „meglepetés volt a könyved. Kitûnõ. Ebben a mûfajban messze a legjobb, amit valaha is kezembe fogtam. /Láttam külföldieket is./ Igen örültem…”
Nem másért, és nem valami öndicséret okán idéztem az elismerõ sorokat, szándékom, hogy az ármánykodás ne csökkentse a Körmendi Helytörténeti Lexikon hitelét, és a város múltját megismerni kívánó olvasók, érdeklõdõk kedvét és bizalmát.

Vizi László


A fenti cikket a szerzõ kérésére közöljük, melynek rövidített, szerkesztett változata a Rábavidék újság XVII. évfolyam 12. számában jelent meg.