Körmend - Johann Platzner szobrászmûvész munkáiból nyílt kiállítás szombat délután a kastély kiállítótermében. A tárlatot Elisabeth Ledersberger-Lehoczky szobrász nyitotta meg.

Johann Platzner 1942-ben született Karintiában, s 1985-tõl szabadfoglalkozású szobrász. 1991 és 94 között a villachi népfõiskolán tanár. Alkotásai között többnyire márvány szökõkutak találhatók, melyeket fõképp Klagenfurtban templomokban, iskolákban és közterekben láthatunk.

A szobrászról mûvésztársai úgy tartják, hogy nem egy tipikus mesélõ, mivel sokat beszélni, neki fejfájást kapni jelent. Számára létfontosságú a képzelõereje: háromdimenziós logikája a gyakorlatlan mûvészeknek örökre hozzáférhetetlen és érthetetlen marad.

Johann Platzner kedvelt anyaga a fa és a márvány, szobrai réteges csiszolással és fényezéssel készülnek, így még nagyobb hangsúlyt kap az anyag szépsége. A szobrász 1998 óta szervezõje és mûvészeti vezetõje a karintiai Ossiacher See mellett lévõ Sattendorfban évente megrendezett nemzetközi szobrászszimpóziumoknak.

A mostani kiállítása a Pannon Õsz 2006 keretében nyílt meg szombaton, s az érdeklõdõk november 12-éig tekinthetik meg a kiállítóteremben. A zenés bevezetõ után a tárlatot Elisabeth Ledersberger-Lehoczky ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. A szobrász elmondta, hogy pár évvel ezelõtt találkozott egy szimpóziumon a mûvésszel, ahol meghívást kapott Johann Platzner saját rendezésû szimpóziumára.

- Abban az idõben különösen nehéz volt Európa különbözõ országaiból összegyûjteni a mûvészeket, s rávenni õket, hogy egy közös szimpóziumon alkossanak, de Johannak ez sikerült - mondta a szobrásznõ. - A találkozói annyira jól sikerültek, hogy híre ment fél Európában, s igen megtisztelõ volt számomra, hogy én is meghívást kaptam a rendezvényére.

Az alkotó hozzátette: nagyon örültek annak, amikor Johann Platzner elfogadta a kérést, és részt vett az idén nyáron Körmenden megrendezett második szobrászszimpóziumon, melynek központi témája a víz volt.

A szobrásznõ a mûvész eddigi munkásságáról is szólt pár szót a megnyitón: Johann Platznert két elementum kíséri: a kõ és a fa. Ez a párosítás nem véletlen, mivel a karintiai hegyek között töltötte gyermekkorát. Alkotókorszaka elején inkább fával dolgozott, de a klasszikus fafaragásból lassan áttért a mûvészetbe. Fõleg nonfiguratív, szimbolikus szobrokat készít. Mai munkáiban a fa már csak másodlagos szerepet kap, inkább követ és márványt használ fel. Jellemzõ a munkáira, hogy nemcsak a formákat keresi, hanem a felület is fontos számára, s ez teszi munkáját azzá, ami.

A körmeni kastélyban nyitott kiállításon látható munkái között meditációs szobrok is találhatók, így a tárlatmegnyitó után a nézelõdõk akár meg is érinthették az alkotásokat. Maguk a szobrok is ezt sugallták márványsima gömbölyû felületükkel, így az érdeklõdõk két kezükkel fedezhették fel a kiállítóterembe zárt világot.

forrás: www.vasnepe.hu