Nyelvész, méhész

droszler | 2006. december 08 12:19:21 | körmendi hírek |
Körmend, Õimagyarósd - Dr. Vörös Ottó fõiskolai tanár, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Fõiskola és a komáromi Selye János Egyetem nyelvésze tizenéves korában kezdett foglalkozni méhekkel, s azóta rabja ennek a foglalatosságnak.

Az õrimagyarósdi futballpálya közelében két vándorméhes áll, ezekben él dr. Vörös Ottó nyolcvannégy méhcsaládja. Ha tíz Celsius-fok fölé szökik a hõmérséklet, akkor még a hidegebb évszakokban is elõbújnak a pici élõlények. Így történt ez akkor is, amikor nemrég ott jártunk: több száz méh keringett a ligetes területen.

A családban az õrimagyarósdi dédszülõk foglalkoztak méhészkedéssel, a tanár úr talán ezért is választotta ezt a különleges hobbit. A döntésben nagy szerepet játszott Lányi Tibor, a körmendi gimnázium legendás tanára is, akivel gyakran jártak együtt méhészkedni.

A méhek közösségi élete rendkívül tetszik dr. Vörös Ottónak. Ezek a rovarok nem tudnak társadalmon kívül létezni, de amikor érzik az öregséget, akkor elhagyják a családot. A méh soha nem pusztul el a kaptárban: elõbb leteszi a mézhólyagjából az utolsó ennivalót, aztán kirepül, hogy távol haljon meg. Hogy mennyire hasonlít a méhek világa az emberéhez? Ezt bizonyítja az a Sánta Ferenc-novella, amiben arról van szó, hogy a nagypapa nem akar terhére lenni a családnak, ezért veszi a tarisznyáját, és elmegy a büdösbe, vagyis a barlangba meghalni.

A méhek szorgalmát is irigyli, bár hozzáteszi, hogy amint megtelik a kaptár, nem hajlandók dolgozni. Ezért a jó méhész azonnal elveszi tõlük a mézet, hogy újra munkához lássanak. Ezek a pici rovarok ezt meg is teszik, s a testsúlyuk többszörösét viszik be egy-egy alkalommal a kaptárba.

Dr. Vörös Ottó a méhészkedés során sem tud igazán elszakadni fõ foglalkozásától. Nyelvészként a Kárpát-medencei helységneveket kutatja, s megállapította, hogy ezek között gyakran elõfordul a Födémes név. A födémes régebben a méhlakások egy fajtáját jelentette. Késõbb valószínûleg azokat a településeket hívták így, ahol nagyban foglalkoztak méztermeléssel. Nem is beszélve a Mizdó nevû helységekrõl, amik azt jelzik, hogy ezeken a területeken a középkortól mézzel adóztak az emberek. Ez azért különösen érdekes, mert Vas megyében több ilyen település is van.

Iskolai elfoglaltsága miatt a nyelvész tanár nem látogatja olyan gyakran parányi kedvenceit. Amikor viszont május végétõl elkezdõdik az akácszezon, szinte naponta megnézi méheit. Ezekben a hetekben a család is besegít a munkába.

Dr. Vörös Ottó rengeteg éles elméjû embert ismert meg a méhésztársaság kapcsán. Volt egy ozmánbüki ismerõse, aki halála napjáig foglalkozott méheivel. A bácsi kilencvenhárom évesen úgy halt meg, hogy még az utolsó óráit is a kaptárnál töltötte.

A méz élettani hatásairól annyit árult el, hogy sok benne a nyomelem, és nagyon jó például reuma ellen. Bár Magyarországon az akácméz a legkeresettebb, neki a külföldön népszerû fenyõ- és gesztenyeméz a kedvence.

A nyelvész tanár a nyár kezdetén úgy csoportosítja iskolai feladatait, hogy minél több idõt tölthessen a szabadban. Gyakran hív ismerõsöket, barátokat a vándorméheséhez, ilyenkor mindig elõkészíti a méhészkalapot és a védelmi ruhákat a vendégeknek.

Bár évtizedek óta történeti grammatikával és a mondatok szerkezetével foglalkozik, nem bánná, ha a méhészkedés lenne a fõ foglalkozása. Akkor sem lenne boldogtalan ember.

A tanár úr gyakran hív ismerõsöket, jó barátokat vendégségbe a méhesébe

Szerzõ: Tóth Judit

Forrs: www.vasnepe.hu


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.