Aggasztó édesvíz

droszler | 2007. március 22 18:59:43 | közérdekü |
Az édesvíz meggondolatlan használata súlyos ökológiai problémákhoz vezetett. Ma az a feladatunk, hogy helyrehozzuk a múlt hibáit, ha azt akarjuk, hogy Földünk vizei a jövõben is be tudják tölteni szerepüket a természetben.

Bolygónk nagyjából 70%-át víz borítja, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy vízbõl kifogyhatatlan mennyiség áll rendelkezésünkre. Azonban az édesvíz, ami a szárazföldi élethez elengedhetetlen, ennek mindössze 3%-át teszi ki. Ez még mindig hatalmas mennyiség, így nem sokaknak jut eszébe, hogy egy napon elfogyhat, pedig ez mára komoly fenyegetéssé vált. Azok, akik megengedhetik maguknak, naponta 119 liter vizet is elhasználnak a háztartásban, például autómosásra vagy medencék feltöltésére, miközben a Föld másik oldalán 1,1 milliárd ember nem jut hozzá a mindennapi életükhöz szükséges tiszta vízhez.
A víz nem fenntartható használata az egész újkori történelmet jellemzi. A vízkészletek helytelen felhasználása világszerte természeti katasztrófákhoz vezetett. Az elmúlt száz év során a Föld lápjainak fele tûnt el, aminek drámai hatása volt a természetre és annak sokszínûségére, ami az ember túlélését is veszélybe sodorja. A vadászok és a természetvédõk ezért összefogtak, hogy véget vessenek a fajok kihalásának, és hogy visszafordítsák az édesvízi élõhelyek pusztulásának folyamatát. A következõ példák – egy észak-európai folyó rehabilitációja, és egy közép-ázsiai tó fokozatos kiszáradása – bemutatják, hogy az ember mekkora hatással van a vizekre és a vadvilágra.
A Skjern folyó Nyugat-Dánia egyik legnagyobb édesvíz-forrása, vízgyûjtõ területe mintegy 3000 km2. A Skjern a Ringkøbing Fjordot szeli át, ahol egy nemzetközi szinten is jelentõs ökoszisztéma található. A helyi közösségek ezt a területet évszázadokon keresztül vadászatra, halászatra, a jószágaik legeltetésre és kikapcsolódásra használták, de ez a második világháború után drasztikusan megváltozott, amikor a farmerek az állattartás helyett a mezõgazdaság felé fordultak. A sikeres növénytermesztés feltétele volt a folyó elterelése és lecsapolása. Ennek a víz minõsége és emiatt az állat- és növényvilág látta kárát. A helyzet súlyosbodása a dán kormány beavatkozásához vezetet, aki lépéseket tett a Skjern folyó természetes környezetének helyreállítására. A láp megfelelõ gondozására vonatkozó javaslatokat Niels Kanstrup, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (International Council for Game and Wildlife Conservation (CIC)) Vándormadár Bizottságának elnöke dolgozta ki. Az õ feladata volt a különbözõ helyreállítási lehetõségek felmérése, és hogy tanácsokat adjon a Dán kormánynak. A végsõ helyreállítási tervet 1998-ban fogadták el, majd három és fél évre rá a Skjern völgye ismét olyanná vált, mint egykor; egy virágzó ökoszisztéma otthonává. A vízimadarak visszatértek: itt töltik a telet és itt is párzanak.


A terület újra népszerû szabadidõs helyszínné vált. A helyi együttmûködésnek köszönhetõen egy olyan öko-turisztikai és vízimadár-vadászati rendszert sikerült elindítani, amely amellett, hogy fenntartható, a fajok és élõhelyük védelmét tartja szem elõtt.
A Skjern folyó története jól végzõdött, de máshol a helyzet már nem ennyire megnyugtató.
A Kazahsztán és Üzbegisztán határán található Aral-tavat körülvevõ földek egyre nagyobb részét mûvelték meg az ott élõ emberek; a tavat tápláló folyókat eltérítették, és szinte teljesen lecsapolták, hogy gyapotot és más növényeket termeszthessenek. A víz szintje csökkenni kezdett, és a megmaradt víz egyre sósabbá vált, ami hatalmas károkat okozott az állatvilágban. A homokviharok szétterítették a sót az ültetvényeken, és a farmerek csak úgy tudtak küzdeni ez ellen, hogy hatalmas mennyiségû vízzel átmosták a földeket. Ez a víz visszajutott a tóba, ami így szélsõségesen sóssá, növényvédõszerekkel és trágyával fertõzötté vált. Az ördögi körbõl nem volt kiút, és a kormányok csak akkor vették komolyan a tudósok figyelmeztetését, amikor rádöbbentek, hogy a tó déli részét már nem lehetett megmenteni. Ekkor felhúztak egy állandó gátat, ami megpecsételte a déli rész sorsát. Most hatalmas erõfeszítéseket tesznek azért, hogy feltöltsék az Aral-tó északi maradékát, ami várhatóan stabilizálná a kontinentális éghajlatot, és életre keltené a faunát.
A víz-krízis környezeti következményi Üzbegizsztánban még mindig nagyjából 400000 km2-nyi területen érzékelhetõek. Ezekben az országrészekben a csökkenõ vízmennyiség és a növekvõ sótartalom oda vezetett, hogy a lápok és tavak területe helyenként 85%-kal csökkent. A kiszáradás a tajga erdõségeket is megtizedelte. Ezek a folyómentén élõ nyárfa-, fûzfa-, leander- és nádtelepek a kétéltûek, hüllõk, és madarak mellett olyan fajoknak kínáltak életteret, mint a nádi macska, a sakál, a róka, a borz, a pocok, vagy a vadkan. A Bukhara szarvas (Cervus elaphus bactrianus) korábban Közép-Ázsia összes folyómenti ökoszisztémájában fellelhetõ volt, mára összesen 300 példány maradt. A Bukhara szarvasról szóló megállapodás jegyzõkönyvének aláírásával három szervezet vállalta az együttmûködést: a Convention of Migratory Species (CMS), a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC), valamint Közép-Ázsia azonos flórával és faunával rendelkezõ négy állama: Kazahsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán. A közös akcióterv biztosítja a helyreállítást és számos Bukhara szarvas számára egy határokon átívelõ természetvédelmi terület kijelölését, jogi lépéseket a védelmük érdekében, és szoros nemzetközi együttmûködést.

A CIC-rõl:
A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács egy politikailag független tanácsadó testület, amelynek célja a vadvilág megõrzése. A CIC 1928-ban alakult, és azóta nemzetközi elismertségre tett szert a fenntartható használat és a vadvilág védelmének területén. A szervezet 32 országot egyesít, valamint egyetemeket, civil szervezeteket, de tagjai között vannak 82 ország magánemberei, és tudósai is. A CIC feladatai között található különbözõ tervek kivitelezése, javaslatok tétele, a fenntartható használathoz és a vadvilág megõrzésével kapcsolatos tudományos konferenciák szervezése. 40 országban delegáltak felügyelik a szervezet helyi tevékenységét. Fennállásának évei alatt a CIC hatalmas sikereket ért el szakterületén, olyan fajokat mentett meg a kihalástól, mint a Peregrine sas, a Thaki vadló, Houbara túzok, jelenleg pedig a Saiga antilop és a Bukhara szarvas megmentéséért küzd.

Elérhetõség: CIC Iroda
Név: Fekete Judit és Kai Wollscheid

Telefon: 23/453-830
E-mail: j.fekete@cic-wildlife.org; k.wollscheid@cic-wildlife.org
www.cic-wildlife.org


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.