A körmend.hu (körmendplaza.hu) szerkesztőjeként sok rosszindulatú és szerencsére sok jószándékú levelet kapok. Próbálom őket megválaszolni, vagy a "névtelenül" érkezőket helyére tenni. Eddig ezek közül "nyilvánosan" egyikre sem sem reagáltam. Most mégis úgy gondoltam, hogy az alábbi levél közel áll nem csak a levélíró de talán rajtam kívül több olvasónk gondolkodásához is és mindenképpen közzé illik tenni. Bízva abban, hogy a történet legalább gondolkodásra késztet.

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"

Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"

Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?

A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.

Olyanoknak küldd el e sorokat, akiket sosem felejtesz, de ne felejts el visszaküldeni annak, akitől kaptad.
Ez a rövidke levél utalás, hogy sosem fogod őket elfelejteni. Ha senkinek sem küldöd el, az egyenesen azt jelenti, hogy roppant
elfoglalt vagy, illetve elfelejtetted a barátaidat.

Adj magadnak időt, hogy élhess!

Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával.

Tekintsd ezt úgy, mintha kőbe írtam volna!!!