Non-Stop
Raatzsch Jenõ André
KIÁLLÍTÁSA A KÖRZÕGYÁRBAN!


Megnyitó: 2007. május 18, péntek, 19 óra

Megnyitja: Sturcz János, mûvészettörténész



Raatzsch Jenõ André 2006-ban diplomázott a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem szobrász szakán, jelenleg Nürnbergben él. Roma (bejás cigány) és keletnémet szülõktõl származik, ezek a tényezõk döntõen befolyásolják életét és mûvészeti tevékenységét.
Különleges, komplex, mondhatni, rituális kiállításokat rendez, melyekben a hagyományos és újszerû szobrászati formák, mûvészi kifejezésmódok keverednek, más mûvészeti ágakkal (zene, színház, irodalom stb.) ötvözõdnek. Ez a mûvészeti teljesség mûvei szuggesztivitásával párosulva már önmagában rendhagyó élményt okoz, amit a mostani bemutatkozás interaktív jellege tetéz. A Körzõgyárban a mûvész és a nézõ is a kiállítás aktív részévé válik, folyamatos akciókkal alakítja a kiállítási anyagot és annak elrendezését. A mûvész mindvégig a kiállítási térben lesz, szó szerint „belakja” azt, személyével és cselekedeteivel befolyásolja.
„Az egész teret belsõ, személyes térré alakítom, ahol a kiállítás ideje alatt én is személyesen és szervesen részt vennék. Teszem ezt a kiállítótérnek újfajta, más értelmezése végett és mert fontos kritériumnak tartom a befogadóval való személyes érintkezést. A kiállítást házként, személyes térként, élettérként fogom fel. Ezért élni kell benne, vagyis interaktívvá kell tenni. Ezt úgy szándékozom megvalósítani, hogy programszerûen cselekszem a térben: eszem, alszom, fát vágok és zenélek.”

Az „élettér” három részbõl tevõdik össze: A ház, az otthon terébe családtagjait, emlékképeit eleveníti meg. A teret installációként kezelve asztalokkal, székekkel rendezi be, és a falra rajzolja tovább az életképeket. A második részben megelevenedik a gyermekkora, és bepillantást enged abba a világba, amiben felnõtt és amivel azután konfrontálódnia kellett. Önmagáról készített fotókkal, önportrékkal, e-mail, sms töredékekkel, átalakított diplomamunkájával tölti ki a teret. A harmadik részben ad helyet a Hasogatás címû alkotásnak, ahol a fa hasogatásának átvitt értelmû cselekvésérõl indít gondolat-folyamot.
A három rész egyikébe tervezett videóinstalláció szintén a család fogalmát járja körbe. A kiállítást nyitott installációként kezeli, amit a rögtönzés, a véletlen is befolyásol, ezért sok elemét a helyszínen valósítja meg, a kiállítás során.

„Az ember és emberek szerepét, helyzetét helyezem mûvészetem középpontjába. Teszem ezt azzal a meggyõzõdéssel, hogy eljutok ahhoz a forráshoz, ahol megtapasztalom a létezésünk lényegét. Kiemelném a megtapasztalás szót mert nagyon jelentõs szempont, hogy nem megismerésrõl hanem megélésrõl beszélek.”
„Szándékom új kifejezési módok alkalmazása (tánc, zene elõadómûvészeti elemek), amelyek megteremtik a befogadóval való közvetlenebb viszonyt és elõsegítik, hogy a kiállítótérbõl „public space” váljon. Ezekkel a kísérleti munkákkal törekszem az eddigi kiállítási tér átértelmezésére, újradefiniálására. Ezeknek lényege a nézõvel való közvetlen kontaktus kialakítása, ahol elhalványul az adott specifikus tér szerepe. Itt a szerepemet már nem tradicionális alkotóként fogom fel, aki megjelenik a megnyitón és a további kontaktus lehetõsége a befogadóval fel sem merül többé. Sokkal inkább látom szerepemet közelíteni az elõadómûvész által végzett tevékenységhez azzal a különbséggel, hogy nekem nem célom a publikum szórakoztatása. Célnak a már említett tapasztalás átadását és megszerzését tekintem.”

„29 évesen beláttam, hogy nem megváltani, hanem megélni, elfogadni és kézenfogni kell a világot. Ezt cselekszem most. Ezt tekintem életem és mûvészetem gyökerének, helyes útjának.”
(Raatzsch Jenõ André)


A kiállítás június 9-ig látogatható. Nyitva: kedd-szombat 12-18 óra.
1056 Budapest, Molnár u. 35. Tel.: 201-6959, 06-209-249-478
www.korzogyar.hu