Már nincsen rá szükség?!

droszler | 2007. augusztus 03 15:51:40 | körmendi hírek |
Körmend - Éppen negyven éve, hogy egy elsõs gimnazista, Patonay Imre játékosa lett a Körmendi Dózsa MTE megyei I. osztályú kosárlabdacsapatának. Az NB I-es bajnoki címekig, kupaaranyakig vezetõ úton volt játékos, csapatkapitány, bandavezér , edzõ, szakmai igazgató - végig kulcsfigurája a Rába-parti csodának. Sokszor szólt a kórus: Patonay Imre meghajlunk elõtted, a Körmendi Dózsát az egekbe emelted. Most lezárult egy korszak; a sértett szakember más klubhoz szerzõdött.

Jó ideje igyekeztünk szóra bírni Patonay Imrét, a körmendi kosárlabdázás emblematikus figuráját, aki az utóbbi években szakmai igazgatóként kötõdött a klubhoz. De a csapat körül kialakult válságos helyzetrõl és a saját jövõjérõl sem akart beszélni - mostanáig.

- Megvártam, hogy a csapat dolgai sínen legyenek. Most már megvannak az indulási feltételek, az APEH-igazolás, a fedezeti igazolás, játékoskeret, sõt az edzõ is. Én pedig távozom az NB I/B-s Budaörsi csapathoz.

- Kényszer szülte, jelzésértékû vagy valami más indokolja a döntését?

- Soha nem gondoltam, hogy a szülõvárosomban, ahol az eredményeket a csapattal és a szurkolókkal együtt elértem, olyan helyzetbe hoznak, hogy távoznom kell.

- Mi történt?

- A szolnoki Magyar Kupa döntõn a fõszponzorunk bejelentette, hogy a jövõben õ lesz a csapat fõtulajdonosa és rendezõdnek az anyagi gondok. De korai volt az öröm, mert pár nap múlva különbözõ okok miatt ez a terv meghiúsult. Ezután - hangsúlyozom, pozitív módon - Bebes István polgármester próbált segíteni a rehabilitációban . Kapcsolati tõkéjét felhasználva igyekezett a játékosok elmaradt fizetéseire pénzt szerezni. (Remélem, hamarosan az enyémre is sor kerül.) Aztán április 31-e, az elsõ bajnoki cím 20 éves évfordulóját ünneplõ Körmend-Honvéd gála után csaknem két hónapig nem szólt hozzám senki. A Sabáli Balázs távozása után kialakult helyzetben sem voltak a véleményemre kíváncsiak. A csapat szakmai jövõjét szervezõ team, Zsebe Ferenc és Bebes István egyszerûen kihagytak mindenfajta megbeszélésbõl - holott én voltam a szakmai igazgató július 31-éig. Nem hívtak meg játékosértekezletre, rendkívüli taggyûlésre, de szurkolói ankétra sem. Csak pletykákból és a klub honlapján névtelen, provokatív üzenetekbõl értesültem a dolgokról, a hangulatról. Utóbbin olyanok voltak, hogy: megszüntetjük a pénznyelõ szakmai igazgatói állást , meg, hogy tönkretettem a kosárlabdát Körmenden, és hogy tûnjek el. Azt meg a Vas Népében olvastam, hogy a jövõben az utánpótlásnál képzelnek el, de különbözõ posztokat megszüntetnek a klubnál. Leginkább az zavart, hogy senki nem mondta meg szemtõl szembe, hogy mi a probléma velem. Úgy éreztem, 40 év után annyit megérdemelnék, hogy leüljünk és világosan elmondják a dolgokat.

- Azért erre csak sor került?!

- Két hónap után, július elején sikerült találkoznom a polgármesterrel, aki végül elmondta, hogy a továbbiakban a felnõtt és az U20-as csapatnál nem lenne feladatom, az utánpótlásnál képzeli el a munkámat. S hogy állítólag a játékosok 70 százaléka nem akar velem dolgozni. Egyértelmûnek tûnt, hogy félre akarnak állítani. Az azért érdekes fejlemény volt, hogy 27-én, miután kiderült, hogy máshol vállalok munkát, Bebes István felajánlotta, hogy mégis legyek szakmai igazgató. A történtek után ezt nevetségesnek tartottam. Zsebe csak július 30-án hívott fel, hogy beszélgessünk. Õ azt mondta, két játékos eligazolt volna, ha én leszek az edzõ.

- Vállalta volna az edzõséget? Egyáltalán, mi lett volna az álláspontja, ha önt is bevonják a terveikbe?

- Továbbra is adtam volna a szakmai tudásom, akár olyan formában is, mint az utóbbi tíz évben. Négy-öt fiatal edzõ is kapott lehetõséget, közben segítettem õket. NB I-es edzõ lett Fodor Petibõl, Déri Csabából, Zsebe Feribõl, Sabáli Balázsból, Szalai Jánosból. Úgy látszik, most nincs rám szükség. Amúgy 1999-ben hasonló anyagi válsághelyzet alakult ki a csapatnál, akkor vette át Bebes Istvántól Fodor Sándor az elnöki posztot. De ha jól emlékszem, nem széthúzásról, hanem összefogásról szóltak a dolgok. Közel 60 milliós adósság gyûlt össze, ebbõl 40 körüli az APEH-tartozás. Tüntetés volt a csapatért, én visszaadtam a várostól kapott Pro Urbe-díjamat, mert a testület nem szavazta meg a támogatást. Ezután mégis segítettek, beszállt a Marc is, és el tudott indulni a csapat a soros bajnokságban. Megjegyzem, azt az adóssághalmazt azóta sem sikerült nullára lefaragni, évrõl évre görgettünk belõle tovább.

- Negyven év után a távozás mellett döntött. Miért választotta a Budaörsöt?

- Az A-csoportos Kaposvártól is kaptam egy nagyon jó ajánlatot. Egyrészt családi ok, másrészt az is közrejátszott abban, hogy nem õket választottam, hogy 34. éve vagyok a Somogyi iskolában. És egyáltalán; hogy néznék én ki a Kaposvár kispadján a Körmend ellen?! Budaörsön egy új, fiatal csapatot kell építeni. Jövõre készül el az új sportcsarnokuk, késõbb szövögetnek komolyabb terveket. Az NB II-ben játszó pesterzsébeti kosársulit Hajnal László irányítja; hamarosan össze fogunk dolgozni.

- Mi marad meg a körmendi 40 évbõl?

- A fõiskolás évek kivételével itt éltem le az egész életem. Amikor a focit abbahagytam, sokak szerint sokkal nagyobb lehetõségeket dobtam sutba. Ami végül összejött, az sok véletlen és céltudatos tevékenység eredménye. Én ezzel meg vagyok elégedve, s ma sem csinálnám másként. Munkahelyemen, a Somogyi Béla iskolában alapító tag vagyok, tíz évig voltam igazgató, négyig helyettes. Sorolhatnám a kosárlabdában elért eredményeket a felnõtt bajnoki címekig, kupagyõzelmekig. Nemzetközi porondra, a Saporta-kupába jutottunk, de voltam a felnõtt és az utánpótlás-válogatott edzõje is. A mostani körmendi csapatban sincs olyan játékos, akivel ne dolgoztam volna, mindegyikhez van közöm. A hívásomra tehetséges fiatalok jöttek Körmendre, s talán tanultak is valamit, ha külfödrõl is érdeklõdnek irántuk. Ezek olyan erkölcsi sikerek, amik minden másnál töb- bet érnek. Mindenkinek ennyit kívánok. A várostól persze nem tudok és nem is lehet elszakadni. Itt élünk továbbra is, s majd meglátjuk, mit hoz a jövõ. Néha váltani kell. Így éreztem a második igazgatói ciklusom után, többször az edzõi poszton is. Kell a felfrissülés, a megújulás, nem szabad görcsösen ragaszkodni a pozícióhoz, hatalomhoz. A csapatot nem féltem. Együtt maradt hat nagyon összeszokott játékos. Õk kiegészülve egy-két jó légióssal simán bejutnak a nyolc közé. A play-offban pedig - mint azt legutóbb is láthattuk - a kitûnõ szurkolótábor segítségével akármi megtörténhet. Sok sikert a csapatnak és a körmendi kosárrajongóknak.

Forrás: www.vasnepe.hu


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.