EU tudnivalók

gangura | 2003. március 25 09:12:43 | közérdekü |
EURÓPA TANULMÁNYOK

Alapismeretek

Az EU bővítések időpontjai, a belépő országok neve:
1973: Dánia, Írország, Anglia
1981: Görögország
1986: Portugália, Spanyolország
(1990: volt NDK)
1995: Ausztria, Finnország, Norvégia (ez utóbbi csak jelentkezett, nem tag!), Svédország
2004-ben várható: Ciprus, Málta, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovénia, Magyarország

Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA):
1960-ban az EK-ból kimaradt országok: Ausztria, Dánia, Anglia, Norvégia, Portugália, Svájc, Svédország
1970: Izland
1986: Finnország
1991: Lichtenstein
Kilépők:
1973: Anglia, Dánia
1986: Portugália
1995: Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország


Az Európa Bizottság jelenlegi elnöke: Romano PRODI
Előző elnökök: Jacques SANTER, Jacques DELORS

A bővítésért felelős biztos: Günter VERHEUGEN

Az integráció értelmezhető 2 féle módon:
helyzetként: előzőleg különálló nemzetgazdaságok valamilyen mértékű összeolvadása, egybeépülése
folyamatként: a különálló nemzetgazdaságok közötti gazdasági határok folymatos leépítése, ahol a gazdasági határ kifejezés az áruk, szolgáltatások és termelési tényezők útjában álló akadályokat jelenti.

Ennek alapján az integráció szűkebben és tágabban is értelmezhető:
TÁGABBAN: GLOBALIZÁCIÓ: nemzetközi integrációs folyamat (nemzetközi kereskedelem által indukált összeolvadás). Ennek folyamatát segítik:
nemzetközi szervezetek (VTO, OECD)
maguk az országok, amikor egyoldalúan liberalizálják a tőke vagy áru áramlását.
SZŰKEBB ÉRTELEMBEN: a kormányzatoknak az a törekvése, hogy 2 vagy több ország között a gazdasági kapcsolatokat erősítsék valamilyen integrációs eszközzel (pl.: EU, NAFTA, CEFTA, EFTA, Benelux vámunió)

Az országok egybeépülésének szintjei:
mikrointegráció: vállalatok, gazdasági aktorok közti integráció 2 vagy több országban
makrointegráció: kormányzatok által szerződésekkel együttműködési rendszer
(megjegyzés: a KGST csak makrointegrációs szinten létezett!)

Az integráció szintjei:

preferenciális övezet: nagyon laza együttműködési forma, csak valami kereskedelmi együttműködés (pl. Horvátország és Izrael közötti bilateriális egyezmények)
szabadkereskedelmi övezet: (NAFTA, EFTA, CEFTA) a résztvevő országok az egymás közti forgalomban eltölik a kereskedelmi akadályokat, de 3. országok felé nem valósítanak meg közös kereskedelmi politikát
vámunió: a 2) + megvalósítják a közös kereskedelmi politikát
közös piac: nemcsak az áruk és szolgáltatások, hanem a munka és a tőke, mint termelési tényezők is szabadon áramolnak
egységes piac: igyekeznek harmonizálni az országok azon politikáit, amelyek akadályozzák pl. közös szabványok egységesítése, technikai előírások közelítése
gazdasági és pénzügyi unió: gazdasági és pénzügyi politikák koordinációja, közös pénz bevezetése, közös jegybank alapítása
politikai unió: államszövetség, konföderáció vagy föderáció, döntéshozás, törvényhozás, kormányzás államok feletti szinten

folyamatként értelmezve:
szint: 1-4. lépések: a különféle akadályok lebontása
szint: 5-7.: építő jellegű folyamat


A sikeres integráció alapfeltételei:
1. a résztvevő országok abszolút fejlettségi szintje magas legyen
2. a résztvevő országok relatív fejlettségi szintje hasonló legyen
3. a mikrointegráció legyen az együttműködés alapja, ne a makrointegráció

fejlettségi szint mérése: - GDP/fő
primer, szekunder és tercier szektorok egymáshoz viszonyítva

GDP= 25.000 USD (vagy EURO???)/ fő Németországban, Angliában
GDP= 10.000 ugyanez /fő portugáliában és Görögországban
Magyarország: GDP= 6.300/ fő

EU gazdasági és pénzügyek

Közös politikák finanszírozása az EU költségvetésében
A költségvetés legfontosabb jellemzői:

tágabb, mint egy nemzetközi szervezet költségvetése (= az adminisztrációs költségek max. 5%-ot tesznek ki, míg a nemzetközi szervezeteknél ez az arány nagyobb), olyan tevékenységek szerepelnek itt, amelyek máshol nem szerepelnek
szűkebb, mint egy nemzeti költségvetés (ahol az ország a GDP 30-60%-ával rendelkezik, az EU csupán 1%-a a GDP-nek)
a tagállamok között csoportosít át jövedelmeket
fő célja a közös politikáknak és közös tevékenységeknek a finanszírozása
a GDP 1%= 90-100 milliárd Euro/év
mindig egyensúlyban kell lennie, nem lehet deficites
elfogadás módja: egyhangúságra van szükség
a Bizottság, a Tanács és a parlament között
a Bizottság készíti elő, a T. és a P. meghozza a döntést
a költségvetési befizetéseket a GNP-hez, a kiadásokat a GDP-hez arányosítják, ami a nagy nettó tőkeexportőr országoknak hátrányosabb
hosszabb időszakra (általában 7 évre előre) fogadják el a költségvetést (most: 2000-2006)

A költségvetés 4 alapelve:
1) extenalitás elve: az egyes tevékenységek költségei és kiadásai egyidejűleg különböző tagállamokban jelennek meg (pl. vámok eltörlése az EU-n belül - csak a külső határmenti országok szedik a vámokat, de a tagállamokat kompenzálják)
2) oszthatatlanság elve: bizonyos tevékenységek nem finanszírozhatók tagállami keretben, ezért közösségi szinten kell finanszírozni
3) kohézió elve: minden tagország állampolgára számára biztosítani kell, hogy a jóléte színvonala növekedjen, ehhez jövedelemtarnszferekre van szükség a gazdagabb országok felől
4) szubszidiaritás elve: egy adott kérdést, kiadási tételt azon a szinten kell finanszírozni, megoldani, ahol ez leginkább rendelkezésre áll, de ez csak kis mértékben érvényesül az EU-ban

A költségvetés szerkezete:
Bevételi oldal: történetileg eltérően alakult:
1958-1970: kizárólag tagállami hozzájárulások
1970-1988: saját források alakulása:
a) vámbevételek
b) mg lefölözések
c) ÁFA bevételekből történő befizetések

1988: ennek megváltoztatása, mert ezek elégtelen források és az ÁFA nem egyenletes - ÚJ FORRÁS: a tagállamok GNP-arányos hozzájárulása (és az előző 3 is megmaradt!):
a vámbevételek 25%-át fizetik be az országok
mg vámbevételek
ÁFA
GNP arányos befitzetés, max. 1,27%

Kiadási oldal:
1999-ig 6 nagyobb tétel, amihez 2000-ben és 2002-ben jött + 1-1 tétel:
a) közös mg politika finanszírozása - ez a legnagyobb tétel, a ktv. Felét viszi el
b) strukturális alapokra fordított kiadások (és a kohéziós alapok is), az összes kiadás 1/3 része.
c) a többi közös belső politika finanszírozása: környezetvédelem, versenypolitika, kultúra, eü stb. = 6%
d) segélyek más országoknak, nem tagországok támogatása: 6%
e) adminisztrációs kiadás: 5%
f) 1-2% tartalék (nem várt eseményekre, pl. árvíz)
g) 2000-től: a keleti bővítés költségeire: PHARE, SAPARD, ISPA alapok= 16 milliárd EURO
h) az új tagállamok felvételére elkülönített pénzek = 40 milliárd EURO

Vitás kérdések:
a közös mg politika túl nagy részt szakít ki a költségvetésből, a finanszírozási rendszer igazságtalan is, főleg a franciákat és a dánokat támogatja, tulajdonképpen Németország finanszírozza
Strukt. És kohéziós alapokkal kapcsolatos viták: a szegény országok ragaszkodnak a fenntartásához, a gazdagok szeretnék eltörölni, 2003 végén felülvizsgálják a jogosultságokat
Nagyon laza a kapcsolat a fejlettség és a finanszírozási pozíció között, pl. Dánia, FRo. nettó részesedő, Németország és Anglia helyzete kedvezőtlen, ők nettó befizetők

Az AGENDA 2000 változtatásai:
1997: az agrárpolitikát meg kell reformálni - de ez elmaradt
AGENDA 2000: az ÁFA befizetések aránya csökkent, és a GNP befizetéseknél meghúzták a felső plafont (1,27%)

Közös külső kereskedelempolitika:
Jelentősen befolyásolja a világkereskedelmet, EU részesedés: 20-25%
Legfontosabb partnerek: fejlett országok: 80%
K-K-eu országok: 10%
3. országok felé: 800 milliós nagyságrendű export- és importkereskedelem

szerkezetileg nyitott gazdaságokról van szó
nyitottság mérése:
export/GDP; export+import/GDP, ez sok tagország esetében több mint 100% (Mo.: 80-90%)
kereskedelempolitikai nyitottság: vámok stb. nemzetközi összehasonlítása:
feldolgozóipari termékek: 3% alatti vámok, a termék értékének bizonyos %-a vám
mg: nagyon protekcionista és reskriptív, és ugyanez igaz egyes érzékeny iparágakra is: textil- és ruházati ipar, vegyipar, acélipar

A közös külkereskedelem elemei:
1) közös külső vámtarifa 1968-tól
2) ehhez képest vannak speciális vámpreferenciák
3) mennyiségi korlátozások alkalmazása 1992-től
4) maga a Bizottság köt 3. országokkal kedvezményes kereskedelmi szerződéseket
5) nemzetközi kereskedelmi fórumokon is közösen képvisleteik magukat az EU-résztvevők (pl. az USA-val szemben)
6) eljárási szabályok (dömpingeljárások, szubvenciók esetén)
7) nem vámjellegű korlátozások alkalmazása

kereskedelmi kapcsolatok 3. országokkal:
nem diszkriminatív kapcsolatok: fejlett országokkal kapcsolatos kereskedelem. Alapja: a legnagyobb kedvezmény elve és a nemzeti elbánás elve
preferenciális rendszerek: fejlődő, átalakuló országok, az érzékeny szektorok kivételével (feldolgozóipar: nagyon alacsony vám, mg: jelentős protekcionalizmus)
kiemelt mediterrán régió: még kedvezőbb feltételek a magreb (marokkó, Algéria, Tunézia) és a masrab (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon) országok
szabadkereskedelmi rendszerek: EFTÁ-val (EGT létrehozása) a 70 kevésbé fejlett országgal valamilyen konvenció értelmében, és társulási szerződések



A legfontosabb politikák


Agrár (= CAP)
Az első közös nagy politika, ami a gyakorlatban is gyakran megvalósult a kereskedelmi politika után. Már a Római Szerződésben is megtalálható.
Az agrár sajátosságai:
gazadságpolitikai történeti szempontból: Fro: a fr. Paarszt beleszólása a politikai választásokba nagy (németek: ipari piac!)
1945 után: problémák az élelmiszerellátásban, ezek a hidegháború időszakában nehezen enyhültek
az alapítók agrárszektora: viszonylag nagy családi gazdaságok

6 fontos cél:
- az ellátásbiztonság megteremtése, önellátás (már nincsenek gyarmatok)
- agrárpiacok stabilitása
- kiegyensúlyozott termelői és fogyasztói árak megteremtése
- a mg lakosság számára méltányos jövedelmi és életszínvonal biztosítása (megtartani a mg dolgozókat)
- a mg hatékonyságának növelése
- sikeres részvétel a világkereskedelemben

3 alapelv a célok megvalósításában:
a) egységes piac megteremtése (áruk, szolgáltatások, termelési tényezők szabad áramlása)
b) szabályozási intézményi keretek egységesítése
c) a közösségen belüli termelők és fogyasztók védelme a külsőkkel szemben
d) pénzügyi szolidaritás: a kevésbé fejlett országok segítése az EU-n belül

1962-től működik, de a kereteket 1967-ben hozták létre
igazi közös politika: közösségi szintű döntéshozatal, nemzeti szintű végrehajtás

Működési mechanizmusok:
küszöbárak és lefölözés az árstabilitás biztosítására: küszöbárak: egységes nagyker árakat állapítanak meg (ez magasabb a világpiacinál), a küszöbár és az importár közötti különbséget az importőrnek be kell fizetni a közösségi kasszába (ez a lefölözés). Ez 1999-ig így működött, de ekkor vámosították: mozgóvámok rendszere, a vámokkal érik el ugyanezt, ezzel az importversenyt küszöbölik ki
intervenció: ha egy termék ára egy bizonyos szint alá esik, akkor ezen az intervenciós áron történik a közösségi szintű felvásárlás, amíg az ár vissza nem megy - ez a belső termelőkkel szemben érvényes, de ebből fakad a feleslegek felhalmozódása, ami ellen:
exportszubvenciók rendszere: eladják külső piacokon (a közösség vásárolja fel és adja el), a közösség finanszírozza az exportot.

A CAP működésének 1. szakasza:
1962-1992: a célok elérése többé-kevésbé sikerült, kivéve a hatékonyság-növelést
új problémák:
a mg termelés volumene folyamatosan nőtt
a gazdálkodók jövedelmét nem sikerült stabilizálni, nagymértékű maradt az elvándorlás, nincsenek új, fiatal gazdák
a fogyasztói árak viszonylag magasak
nagyon költséges a politika alkalmazása
A világpiaci árrendszerben is komoly torzulásokat okozott, nagyon egyenlőtlenül oszlottak meg a költségek és támogatások a tagországok között.
1992-re már több bővülés történt, Anglia, Írország, Dánia új agrárérdekeket képviseltek (kontinentális termelés), az üzemi koncentráció komoly mértéket öltött; nemzetközi nyomás a reformokra (GAT, USA)
1992: reform: 1991-ben McShery ír politikus dolgozta ki
1992: J. Dehors a B. elnöke maximalizálta az agrárszektorra fordítható költségvetési kiadások növekedési ütemét

A reform elemei:
1.) a közösségi árakat csökkentik, közelítik a világpiaci árakhoz
2.) jövedelemkompenzáció a gazdák számára
3.) gabonaszektorban az ugaroltatást is díjazzák
4.)ösztönzők a környezetvédelmi szempontok figyelembevételére
5.)korengedményes nyugdíj idősebb gazdák számára

Lassan és vontatottan, felemás módon valósítják meg, a tejtermékek, cukor és a bor kimarad belőle, a jövedelemkompenzáció adminisztratív és időigényes munka
A reform hatására a mg termelők jövedelme nőtt, sikerült valamennyit eljuttatni a feleslegekből, csökkent a mg kiadások aránya a teljes költségvetésen belül.

Továbbiakban a 90-es években:
VTO és USA nyomása marad
Keleti bővítés: változtatni kell, mert a leendő csatlakozók között vannak komoly agrártermelők (Lengyelo., Mo.)
Ennek hatására az AGENDA 2000-ben reformkísérlet:
K-K-eu-i országok: csak 25%-át kapják meg a támogatásoknak, pedig ugyanazon a piacon kell életben maradniuk, de 100%-osan bebetonozta volna az előző rendszert, gátja lett volna a 2007-es reformoknak

Versenypolitika:
Oka:
termelési tényezők szabad áramlásának megvalósulása (+ áruk, szolgáltatások)
a közgazdasági kutatások alapján a verseny szerepe kiemelkedő a növekedés elérésében 8innováció)
a vállalatok közösségi szinten tevékenykednek már, nem nemzetállami szinten

Az 1. ok a legfontosabb a valódi integrációhoz
Nemzetállami keretben maradnak: a csak adott államban létező versenyre vonatkozó szabályok (bár kevés ilyen van, pl. közjavak)
A B. kiemelt szerepű a megvalósításban
Directory General: Mario MONTI (olasz közgazdász)
Bizonyos esetekben lehetséges a verseny korlátozása (szociális szempont, fogyasztói érdek, hosszabb távú gazdasági érdek)

2 célkitűzés:
1.) megakadályozzák, hogy a piaci szereplők csökkentsék a verseny szintjét
2.) a tagországok hozzanak versenykorlátozó intézkedéseket

ebből következik 2 féle rendelkezés:
vállalatokra vonatkozó: 3 területen: 1.) versenykorlátozó megállapodások és magatartások tilalma (ne legyen árumegállapodás, piacfelosztás); 2.) a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma; 3.) vállalati koncentrációk vizsgálata, ellenőrzése (ez lehet egyesülés vagy felvásárlás), engedélyeztetni kell!!!
Tagállamokra vonatkozó:
az állami támogatásokra vonatkozó szabályok
állami vállalatokra vonatkozó szabályok
(Mo: a külföldi befektetések kedvezménye volt a vitatott pont)
az 1. eset bizonyos előre meghatározott esetekben lehetséges:
szociális alapon
természeti katasztrófák esetén
a K-német területekre 2004-ig
a Bizottság engedélyével: kiemelt területek (magas munkanélküliség, szegénység), bizonyos gazdasági tevékenységek, kulturális örökség védelme, kis- és közepes vállalatok, K+F tevékenység, környezetvédelem, regionális célok
A 2. esetben: ugyanazok a szabályok, mint a magánvállalatokra (egyenlő elbánás elve), kivéve: bizonyos vállalatok (közszolgáltatók)
DE: távközlési piac liberalizálása, energia piac liberalizálása!

Közlekedés:
Már a Római Szerződésben is megjelenik, de ezen a területen kevés harmonizáció történt. A tagállamok szerepe meghatározó a 80-as évekig.
1998: liberalizálás minden közlekedési ágra (bármely ország vállalata másik országban is szolgáltathat)
1992: Maasricht: komolyabb célkitűzések: transzeurópai hálózatok fejlesztésének koncepciója; infrastrukturális fejlesztések, jogharmonizáció
környezetvédelmi szempontok figyelembevétele: vasút felé terelése a közlekedés súlypontjainak; a helyi közlekedés a tömegközlekdeés felé; ösztönözni akarják a vizi szállítást

Iparpolitika:
A Római Szerződésben nem jelent meg
Csak néhány ágazatban van jelen a Montánunió keretében
60-70-es évek: akadály: eltérések a tagállamok törekvései és a gazdasgi filozófiák között (hollandok: kevesebb állami beavatkozás, kevsebb állami vállalalt, franciák, olaszok: jelentős állami beavatkozás és sok állami vállalat)
1973: olajválság: felerősödnek az iparszerkezeti problémák, lemaradás az USa-tól, japántól versenyképességi szempontból.
Maastricht: közös iparpolitika, 4 fő cél:
szerkezeti változások felgyorsítása
vállalkozásbarát környezet kialakítása (kis- és közepes vállalkozások)
vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése
innováció, kutatásfejlesztés, K+F ösztönzése
Ebből a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése valósult meg (az összes foglalkoztatott 2/3-a ilyen helyen dolgozik)

2000: Kis- és közepes vállalkozások Európai Chartája (inkább technikai segítség: on-line elérhetőség, e-buissness
2000: Lisabon: információs tech. Alkalmazásának előtérbe helyezése (számítógép, Internet a magán- és közszférában)

Energiapolitika: nem sikeres terület
A tagállamok ragaszkodnak a szuverenitáshoz (katonai, stratégiai okok) - cél: saját ellátás
Montánunió, EURATOM is kezdeményezi
70-es évek vége: racionalizációs programok kialakulása és ösztönzők megjelenése
80-as évek vége: túlkínálat az energiapiacon, új cél: az energia árának csökkentése, az árképzést, szubvenciókat közelítsék egymáshoz - csak kis mértékben sikeres!

1995: közösségi szintű megállapodás:
versenyképesség fenntartása
az ellátásbiztonság megőrzése
környezetvédelmi szempontok érvényesítése
Igyekeztek transzeurópai projekteket létrehozni, liberalizálni a piacokat


+++


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.