EU tudnivalók
gangura | 2003. március 25 09:12:43 | közérdekü | | |
Alapismeretek Az EU bővítések időpontjai, a belépő országok neve: 1973: Dánia, Írország, Anglia 1981: Görögország 1986: Portugália, Spanyolország (1990: volt NDK) 1995: Ausztria, Finnország, Norvégia (ez utóbbi csak jelentkezett, nem tag!), Svédország 2004-ben várható: Ciprus, Málta, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovénia, Magyarország Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA): 1960-ban az EK-ból kimaradt országok: Ausztria, Dánia, Anglia, Norvégia, Portugália, Svájc, Svédország 1970: Izland 1986: Finnország 1991: Lichtenstein Kilépők: 1973: Anglia, Dánia 1986: Portugália 1995: Ausztria, Finnország, Norvégia, Svédország Az Európa Bizottság jelenlegi elnöke: Romano PRODI Előző elnökök: Jacques SANTER, Jacques DELORS A bővítésért felelős biztos: Günter VERHEUGEN Az integráció értelmezhető 2 féle módon: helyzetként: előzőleg különálló nemzetgazdaságok valamilyen mértékű összeolvadása, egybeépülése folyamatként: a különálló nemzetgazdaságok közötti gazdasági határok folymatos leépítése, ahol a gazdasági határ kifejezés az áruk, szolgáltatások és termelési tényezők útjában álló akadályokat jelenti. Ennek alapján az integráció szűkebben és tágabban is értelmezhető: TÁGABBAN: GLOBALIZÁCIÓ: nemzetközi integrációs folyamat (nemzetközi kereskedelem által indukált összeolvadás). Ennek folyamatát segítik: nemzetközi szervezetek (VTO, OECD) maguk az országok, amikor egyoldalúan liberalizálják a tőke vagy áru áramlását. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN: a kormányzatoknak az a törekvése, hogy 2 vagy több ország között a gazdasági kapcsolatokat erősítsék valamilyen integrációs eszközzel (pl.: EU, NAFTA, CEFTA, EFTA, Benelux vámunió) Az országok egybeépülésének szintjei: mikrointegráció: vállalatok, gazdasági aktorok közti integráció 2 vagy több országban makrointegráció: kormányzatok által szerződésekkel együttműködési rendszer (megjegyzés: a KGST csak makrointegrációs szinten létezett!) Az integráció szintjei: preferenciális övezet: nagyon laza együttműködési forma, csak valami kereskedelmi együttműködés (pl. Horvátország és Izrael közötti bilateriális egyezmények) szabadkereskedelmi övezet: (NAFTA, EFTA, CEFTA) a résztvevő országok az egymás közti forgalomban eltölik a kereskedelmi akadályokat, de 3. országok felé nem valósítanak meg közös kereskedelmi politikát vámunió: a 2) + megvalósítják a közös kereskedelmi politikát közös piac: nemcsak az áruk és szolgáltatások, hanem a munka és a tőke, mint termelési tényezők is szabadon áramolnak egységes piac: igyekeznek harmonizálni az országok azon politikáit, amelyek akadályozzák pl. közös szabványok egységesítése, technikai előírások közelítése gazdasági és pénzügyi unió: gazdasági és pénzügyi politikák koordinációja, közös pénz bevezetése, közös jegybank alapítása politikai unió: államszövetség, konföderáció vagy föderáció, döntéshozás, törvényhozás, kormányzás államok feletti szinten folyamatként értelmezve: szint: 1-4. lépések: a különféle akadályok lebontása szint: 5-7.: építő jellegű folyamat A sikeres integráció alapfeltételei: 1. a résztvevő országok abszolút fejlettségi szintje magas legyen 2. a résztvevő országok relatív fejlettségi szintje hasonló legyen 3. a mikrointegráció legyen az együttműködés alapja, ne a makrointegráció fejlettségi szint mérése: - GDP/fő primer, szekunder és tercier szektorok egymáshoz viszonyítva GDP= 25.000 USD (vagy EURO???)/ fő Németországban, Angliában GDP= 10.000 ugyanez /fő portugáliában és Görögországban Magyarország: GDP= 6.300/ fő EU gazdasági és pénzügyek Közös politikák finanszírozása az EU költségvetésében A költségvetés legfontosabb jellemzői: tágabb, mint egy nemzetközi szervezet költségvetése (= az adminisztrációs költségek max. 5%-ot tesznek ki, míg a nemzetközi szervezeteknél ez az arány nagyobb), olyan tevékenységek szerepelnek itt, amelyek máshol nem szerepelnek szűkebb, mint egy nemzeti költségvetés (ahol az ország a GDP 30-60%-ával rendelkezik, az EU csupán 1%-a a GDP-nek) a tagállamok között csoportosít át jövedelmeket fő célja a közös politikáknak és közös tevékenységeknek a finanszírozása a GDP 1%= 90-100 milliárd Euro/év mindig egyensúlyban kell lennie, nem lehet deficites elfogadás módja: egyhangúságra van szükség a Bizottság, a Tanács és a parlament között a Bizottság készíti elő, a T. és a P. meghozza a döntést a költségvetési befizetéseket a GNP-hez, a kiadásokat a GDP-hez arányosítják, ami a nagy nettó tőkeexportőr országoknak hátrányosabb hosszabb időszakra (általában 7 évre előre) fogadják el a költségvetést (most: 2000-2006) A költségvetés 4 alapelve: 1) extenalitás elve: az egyes tevékenységek költségei és kiadásai egyidejűleg különböző tagállamokban jelennek meg (pl. vámok eltörlése az EU-n belül - csak a külső határmenti országok szedik a vámokat, de a tagállamokat kompenzálják) 2) oszthatatlanság elve: bizonyos tevékenységek nem finanszírozhatók tagállami keretben, ezért közösségi szinten kell finanszírozni 3) kohézió elve: minden tagország állampolgára számára biztosítani kell, hogy a jóléte színvonala növekedjen, ehhez jövedelemtarnszferekre van szükség a gazdagabb országok felől 4) szubszidiaritás elve: egy adott kérdést, kiadási tételt azon a szinten kell finanszírozni, megoldani, ahol ez leginkább rendelkezésre áll, de ez csak kis mértékben érvényesül az EU-ban A költségvetés szerkezete: Bevételi oldal: történetileg eltérően alakult: 1958-1970: kizárólag tagállami hozzájárulások 1970-1988: saját források alakulása: a) vámbevételek b) mg lefölözések c) ÁFA bevételekből történő befizetések 1988: ennek megváltoztatása, mert ezek elégtelen források és az ÁFA nem egyenletes - ÚJ FORRÁS: a tagállamok GNP-arányos hozzájárulása (és az előző 3 is megmaradt!): a vámbevételek 25%-át fizetik be az országok mg vámbevételek ÁFA GNP arányos befitzetés, max. 1,27% Kiadási oldal: 1999-ig 6 nagyobb tétel, amihez 2000-ben és 2002-ben jött + 1-1 tétel: a) közös mg politika finanszírozása - ez a legnagyobb tétel, a ktv. Felét viszi el b) strukturális alapokra fordított kiadások (és a kohéziós alapok is), az összes kiadás 1/3 része. c) a többi közös belső politika finanszírozása: környezetvédelem, versenypolitika, kultúra, eü stb. = 6% d) segélyek más országoknak, nem tagországok támogatása: 6% e) adminisztrációs kiadás: 5% f) 1-2% tartalék (nem várt eseményekre, pl. árvíz) g) 2000-től: a keleti bővítés költségeire: PHARE, SAPARD, ISPA alapok= 16 milliárd EURO h) az új tagállamok felvételére elkülönített pénzek = 40 milliárd EURO Vitás kérdések: a közös mg politika túl nagy részt szakít ki a költségvetésből, a finanszírozási rendszer igazságtalan is, főleg a franciákat és a dánokat támogatja, tulajdonképpen Németország finanszírozza Strukt. És kohéziós alapokkal kapcsolatos viták: a szegény országok ragaszkodnak a fenntartásához, a gazdagok szeretnék eltörölni, 2003 végén felülvizsgálják a jogosultságokat Nagyon laza a kapcsolat a fejlettség és a finanszírozási pozíció között, pl. Dánia, FRo. nettó részesedő, Németország és Anglia helyzete kedvezőtlen, ők nettó befizetők Az AGENDA 2000 változtatásai: 1997: az agrárpolitikát meg kell reformálni - de ez elmaradt AGENDA 2000: az ÁFA befizetések aránya csökkent, és a GNP befizetéseknél meghúzták a felső plafont (1,27%) Közös külső kereskedelempolitika: Jelentősen befolyásolja a világkereskedelmet, EU részesedés: 20-25% Legfontosabb partnerek: fejlett országok: 80% K-K-eu országok: 10% 3. országok felé: 800 milliós nagyságrendű export- és importkereskedelem szerkezetileg nyitott gazdaságokról van szó nyitottság mérése: export/GDP; export+import/GDP, ez sok tagország esetében több mint 100% (Mo.: 80-90%) kereskedelempolitikai nyitottság: vámok stb. nemzetközi összehasonlítása: feldolgozóipari termékek: 3% alatti vámok, a termék értékének bizonyos %-a vám mg: nagyon protekcionista és reskriptív, és ugyanez igaz egyes érzékeny iparágakra is: textil- és ruházati ipar, vegyipar, acélipar A közös külkereskedelem elemei: 1) közös külső vámtarifa 1968-tól 2) ehhez képest vannak speciális vámpreferenciák 3) mennyiségi korlátozások alkalmazása 1992-től 4) maga a Bizottság köt 3. országokkal kedvezményes kereskedelmi szerződéseket 5) nemzetközi kereskedelmi fórumokon is közösen képvisleteik magukat az EU-résztvevők (pl. az USA-val szemben) 6) eljárási szabályok (dömpingeljárások, szubvenciók esetén) 7) nem vámjellegű korlátozások alkalmazása kereskedelmi kapcsolatok 3. országokkal: nem diszkriminatív kapcsolatok: fejlett országokkal kapcsolatos kereskedelem. Alapja: a legnagyobb kedvezmény elve és a nemzeti elbánás elve preferenciális rendszerek: fejlődő, átalakuló országok, az érzékeny szektorok kivételével (feldolgozóipar: nagyon alacsony vám, mg: jelentős protekcionalizmus) kiemelt mediterrán régió: még kedvezőbb feltételek a magreb (marokkó, Algéria, Tunézia) és a masrab (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon) országok szabadkereskedelmi rendszerek: EFTÁ-val (EGT létrehozása) a 70 kevésbé fejlett országgal valamilyen konvenció értelmében, és társulási szerződések A legfontosabb politikák Agrár (= CAP) Az első közös nagy politika, ami a gyakorlatban is gyakran megvalósult a kereskedelmi politika után. Már a Római Szerződésben is megtalálható. Az agrár sajátosságai: gazadságpolitikai történeti szempontból: Fro: a fr. Paarszt beleszólása a politikai választásokba nagy (németek: ipari piac!) 1945 után: problémák az élelmiszerellátásban, ezek a hidegháború időszakában nehezen enyhültek az alapítók agrárszektora: viszonylag nagy családi gazdaságok 6 fontos cél: - az ellátásbiztonság megteremtése, önellátás (már nincsenek gyarmatok) - agrárpiacok stabilitása - kiegyensúlyozott termelői és fogyasztói árak megteremtése - a mg lakosság számára méltányos jövedelmi és életszínvonal biztosítása (megtartani a mg dolgozókat) - a mg hatékonyságának növelése - sikeres részvétel a világkereskedelemben 3 alapelv a célok megvalósításában: a) egységes piac megteremtése (áruk, szolgáltatások, termelési tényezők szabad áramlása) b) szabályozási intézményi keretek egységesítése c) a közösségen belüli termelők és fogyasztók védelme a külsőkkel szemben d) pénzügyi szolidaritás: a kevésbé fejlett országok segítése az EU-n belül 1962-től működik, de a kereteket 1967-ben hozták létre igazi közös politika: közösségi szintű döntéshozatal, nemzeti szintű végrehajtás Működési mechanizmusok: küszöbárak és lefölözés az árstabilitás biztosítására: küszöbárak: egységes nagyker árakat állapítanak meg (ez magasabb a világpiacinál), a küszöbár és az importár közötti különbséget az importőrnek be kell fizetni a közösségi kasszába (ez a lefölözés). Ez 1999-ig így működött, de ekkor vámosították: mozgóvámok rendszere, a vámokkal érik el ugyanezt, ezzel az importversenyt küszöbölik ki intervenció: ha egy termék ára egy bizonyos szint alá esik, akkor ezen az intervenciós áron történik a közösségi szintű felvásárlás, amíg az ár vissza nem megy - ez a belső termelőkkel szemben érvényes, de ebből fakad a feleslegek felhalmozódása, ami ellen: exportszubvenciók rendszere: eladják külső piacokon (a közösség vásárolja fel és adja el), a közösség finanszírozza az exportot. A CAP működésének 1. szakasza: 1962-1992: a célok elérése többé-kevésbé sikerült, kivéve a hatékonyság-növelést új problémák: a mg termelés volumene folyamatosan nőtt a gazdálkodók jövedelmét nem sikerült stabilizálni, nagymértékű maradt az elvándorlás, nincsenek új, fiatal gazdák a fogyasztói árak viszonylag magasak nagyon költséges a politika alkalmazása A világpiaci árrendszerben is komoly torzulásokat okozott, nagyon egyenlőtlenül oszlottak meg a költségek és támogatások a tagországok között. 1992-re már több bővülés történt, Anglia, Írország, Dánia új agrárérdekeket képviseltek (kontinentális termelés), az üzemi koncentráció komoly mértéket öltött; nemzetközi nyomás a reformokra (GAT, USA) 1992: reform: 1991-ben McShery ír politikus dolgozta ki 1992: J. Dehors a B. elnöke maximalizálta az agrárszektorra fordítható költségvetési kiadások növekedési ütemét A reform elemei: 1.) a közösségi árakat csökkentik, közelítik a világpiaci árakhoz 2.) jövedelemkompenzáció a gazdák számára 3.) gabonaszektorban az ugaroltatást is díjazzák 4.)ösztönzők a környezetvédelmi szempontok figyelembevételére 5.)korengedményes nyugdíj idősebb gazdák számára Lassan és vontatottan, felemás módon valósítják meg, a tejtermékek, cukor és a bor kimarad belőle, a jövedelemkompenzáció adminisztratív és időigényes munka A reform hatására a mg termelők jövedelme nőtt, sikerült valamennyit eljuttatni a feleslegekből, csökkent a mg kiadások aránya a teljes költségvetésen belül. Továbbiakban a 90-es években: VTO és USA nyomása marad Keleti bővítés: változtatni kell, mert a leendő csatlakozók között vannak komoly agrártermelők (Lengyelo., Mo.) Ennek hatására az AGENDA 2000-ben reformkísérlet: K-K-eu-i országok: csak 25%-át kapják meg a támogatásoknak, pedig ugyanazon a piacon kell életben maradniuk, de 100%-osan bebetonozta volna az előző rendszert, gátja lett volna a 2007-es reformoknak Versenypolitika: Oka: termelési tényezők szabad áramlásának megvalósulása (+ áruk, szolgáltatások) a közgazdasági kutatások alapján a verseny szerepe kiemelkedő a növekedés elérésében 8innováció) a vállalatok közösségi szinten tevékenykednek már, nem nemzetállami szinten Az 1. ok a legfontosabb a valódi integrációhoz Nemzetállami keretben maradnak: a csak adott államban létező versenyre vonatkozó szabályok (bár kevés ilyen van, pl. közjavak) A B. kiemelt szerepű a megvalósításban Directory General: Mario MONTI (olasz közgazdász) Bizonyos esetekben lehetséges a verseny korlátozása (szociális szempont, fogyasztói érdek, hosszabb távú gazdasági érdek) 2 célkitűzés: 1.) megakadályozzák, hogy a piaci szereplők csökkentsék a verseny szintjét 2.) a tagországok hozzanak versenykorlátozó intézkedéseket ebből következik 2 féle rendelkezés: vállalatokra vonatkozó: 3 területen: 1.) versenykorlátozó megállapodások és magatartások tilalma (ne legyen árumegállapodás, piacfelosztás); 2.) a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma; 3.) vállalati koncentrációk vizsgálata, ellenőrzése (ez lehet egyesülés vagy felvásárlás), engedélyeztetni kell!!! Tagállamokra vonatkozó: az állami támogatásokra vonatkozó szabályok állami vállalatokra vonatkozó szabályok (Mo: a külföldi befektetések kedvezménye volt a vitatott pont) az 1. eset bizonyos előre meghatározott esetekben lehetséges: szociális alapon természeti katasztrófák esetén a K-német területekre 2004-ig a Bizottság engedélyével: kiemelt területek (magas munkanélküliség, szegénység), bizonyos gazdasági tevékenységek, kulturális örökség védelme, kis- és közepes vállalatok, K+F tevékenység, környezetvédelem, regionális célok A 2. esetben: ugyanazok a szabályok, mint a magánvállalatokra (egyenlő elbánás elve), kivéve: bizonyos vállalatok (közszolgáltatók) DE: távközlési piac liberalizálása, energia piac liberalizálása! Közlekedés: Már a Római Szerződésben is megjelenik, de ezen a területen kevés harmonizáció történt. A tagállamok szerepe meghatározó a 80-as évekig. 1998: liberalizálás minden közlekedési ágra (bármely ország vállalata másik országban is szolgáltathat) 1992: Maasricht: komolyabb célkitűzések: transzeurópai hálózatok fejlesztésének koncepciója; infrastrukturális fejlesztések, jogharmonizáció környezetvédelmi szempontok figyelembevétele: vasút felé terelése a közlekedés súlypontjainak; a helyi közlekedés a tömegközlekdeés felé; ösztönözni akarják a vizi szállítást Iparpolitika: A Római Szerződésben nem jelent meg Csak néhány ágazatban van jelen a Montánunió keretében 60-70-es évek: akadály: eltérések a tagállamok törekvései és a gazdasgi filozófiák között (hollandok: kevesebb állami beavatkozás, kevsebb állami vállalalt, franciák, olaszok: jelentős állami beavatkozás és sok állami vállalat) 1973: olajválság: felerősödnek az iparszerkezeti problémák, lemaradás az USa-tól, japántól versenyképességi szempontból. Maastricht: közös iparpolitika, 4 fő cél: szerkezeti változások felgyorsítása vállalkozásbarát környezet kialakítása (kis- és közepes vállalkozások) vállalkozások közötti együttműködés ösztönzése innováció, kutatásfejlesztés, K+F ösztönzése Ebből a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése valósult meg (az összes foglalkoztatott 2/3-a ilyen helyen dolgozik) 2000: Kis- és közepes vállalkozások Európai Chartája (inkább technikai segítség: on-line elérhetőség, e-buissness 2000: Lisabon: információs tech. Alkalmazásának előtérbe helyezése (számítógép, Internet a magán- és közszférában) Energiapolitika: nem sikeres terület A tagállamok ragaszkodnak a szuverenitáshoz (katonai, stratégiai okok) - cél: saját ellátás Montánunió, EURATOM is kezdeményezi 70-es évek vége: racionalizációs programok kialakulása és ösztönzők megjelenése 80-as évek vége: túlkínálat az energiapiacon, új cél: az energia árának csökkentése, az árképzést, szubvenciókat közelítsék egymáshoz - csak kis mértékben sikeres! 1995: közösségi szintű megállapodás: versenyképesség fenntartása az ellátásbiztonság megőrzése környezetvédelmi szempontok érvényesítése Igyekeztek transzeurópai projekteket létrehozni, liberalizálni a piacokat +++ |
Lakossági kapcsolatok
központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.
Hasznos információk
Programok
2024.március 29. péntek
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |
Legfrissebb
- Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk!
- Színházi előadás
- Kiállítás megnyitó
- Rendörségi hírek
- II. Országos Középiskolai Rendészeti Csapatverseny
- Változik a Körmendi Közös Önkormányzati Hivatal ügyfélfogadása
- Autó motortere égett Körmenden
- Rendőrségi hírek
- ETCS vonatbefolyásoló rendszert épít ki a GYSEV
- XIV. Tavasz ünnep
- Rendőrségi hírek
- Kóbor kutya keresi gazdáját
- Rendőrségi hírek
- Lezárt akta
- Forgalomkorlátozás Szombathelyen
- A Lasko ment tovább
- Rendőrségi hírek
- Hóátfúvás nehezíti a közlekedést továbbra is Vas megyében
- Pályázati felhívás
- Utinform jelentés
- Gysev közlemény
- Savaria Filmszínház műsora