Márokföld - Mesevilág elevenedett meg két nap erejéig a megyénk déli csücskétõl jó kõhajításnyira lévõ kis településen, zömében az Õrségben és térségében élõ, alkotó mûvészek (így vasiak) jóvoltából is.

A mintegy tízfõs Körmendi Hagyományõrzõ Ijászcsapatról hallhattunk már, de azt azért mégsem gondoltam, hogy tagjai nem csak profi módon használják fegyvereiket, hanem egyben mûvészet(történet)i bemutatóval is jeleskednek. Nemcsak úgy kedvtelésbõl engedik útjukra nyilaikat, hanem megkoreografált, egységes produkció keretében adnak számot tudásukról. A csapatmunkának valami olyan ízét is elõvarázsolják, hogy az ember csak ámul és bámul. S miután vastapsot kapnak, nem ülnek a babérjaikon, hanem az általuk fölállított jurta szomszédságában várják az íjászat iránt érdeklõdõ ifjakat és korosabbakat, hogy megéreztessék velük, õseinkben vajon mi bizsereghetett vadászat közben. Miközben a próbálkozó rájön arra is, hogy azért ez piszok nehéz foglalkozás, még inkább hivatás.

Beleizzadva, s tudomásul véve, hogy azért a lehetetlennel - legalábbis az effélével - nem feltétlenül kell megbirkózni, sétára indul az ember a márokföldi közösségi ház tájékán. Olyan szoborparkban gyönyörködhet - magyar- osztrák, szlovén, magyar-német - mûvészek jóvoltából, hogy szinte azt érzi: ezek az alkotások sehová máshová, csakis ide valók. Harmonizálnak fûvel, fával, bogarakkal, csenddel, ózondús levegõvel. S mindenekelõtt a lelkünkkel. Illetve azt táplálják. Akárcsak arrébb, a faluházban - és a közvetlen szomszédságában - kiállított festmények. A közös tárlatot Pápes Éva mûvészeti író (Szatta) ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe. Hadd legyek szubjektív: nekem a vasi alkotók mûvei tetszettek a legjobban a falakon belül és kívül. A parkban (a magyar-osztrák, vagy ha úgy tetszik: osztrák-magyar) Ledersberger-Lehoczky Elizabeth (Daraboshegy) szobrászmûvész remekei, a házban Balogh István Péter festõmûvész (Velemér) Hegyen-völgyön, Mulassunk, Király, Emlékek, Mami címû láto-másai.


S a zöldbe telepedett, millió kis természeti értéket - köveket, magokat, tollakat (fölsorolhatatlan, hogy még mi mindent) - magával hozó Farsang Adrianna (Kisrákos) népi iparmûvész, agyagozó, korongozó olyan végtelen türelemmel s önzetlenül fogalkozott a gyerekekkel, úgy éb- resztgette a fantáziájukat, hogy aztán ezzel szárnyakat is adott nekik; mintha úgy elrugaszkodnának a talajról. Így is lehet biztatni, ösztönözni, kedvet teremteni; belefeledkeztetni egy-egy figura megteremtésébe az aprónépet. (Meg a nagyobbacskákat...) Akik itt és most elhiszik magukról, hogy jé, hiszen mi mégis ügyesek vagyunk! És ki-ki persze megkapja ajándékba az általa (is) létrehozott csudaformát.


Népzenei koncert, néptáncosok mûsora is színesítette Márokföld immár második ünnepét, meg bábszínház és természetesen nem utolsósorban Némethné Baksa Eszter nagyrákosi polgármester - õrségi mesemondó - történetei is eljutottak a szívekhez, ugyanúgy, mint a körmendi hagyományõrzõ íjászok nyilai a messzire fölrajzolt állatok szívébe.


Egyre több település - a tõlük nem messze élõkkel is szövetkezve - megtalálja önmagát. Márokföld is megtette. Ez megesik azzal is, aki ilyen esemény részese lehet. S talán jövõre megint elmegy.

forrás: www.vasnepe.hu