A VÁRFOK GALÉRIA MÁJUS - JÚNIUSI KIÁLLÍTÁS PROGRAMJA
2009. MÁJUS 28 – JÚNIUS 27.

UJHÁZI PÉTER ÉS RÁCMOLNÁR SÁNDOR KIÁLLÍTÁSAI

VÁRFOK GALÉRIA – VÁRFOK TEREM:
1012 Budapest, Várfok u.14.
Ujházi Péter: Vidéki munka
Megnyitó: 2009. május 28., csütörtök, 18 és 20 óra között.

Ujházi Péter: Vidéki munka
A Várfok Galéria következõ kiállítását, mely Ujházi Péter legújabb mûveit mutatja be, nagy várakozás elõzi meg, hiszen a mûvésznek utoljára 2005-ben nyílt egyéni tárlata a Várfok utcában. A mostani kiállításon a látogatók az utóbbi három év munkáiból tekinthetnek meg egy válogatást.
Ujházi Péter (1940, Székesfehérvár) festészete egy teljesen sajátos vonulatot képvisel a magyar kortárs mûvészetben, nem csatlakozik aktuális áramlatokhoz, a 60-as / 70-es években kidolgozott képi világ és stílus egy-egy árnyalatnyi változással, de ugyanaz maradt az elmúlt évtizedek alatt. Életmûvét nehéz lenne korszakokra bontani, inkább egy áramló folyamatnak tekinthetjük, melyben a jellegzetes Ujházi motívumok, kellékek – táj, biciklizés, kocsma, álarcosok, állatok, régi lomok és a történelem egy-egy jelenete - vissza-visszatérnek. Képei mind-mind a valóságra reflektálnak, a mindennapi élet dolgai és történései jelennek meg bennük. Valóban történetekrõl van szó, hisz a képeknek a narráció, az elbeszélés az alapja. A keretek csupán fizikai határt szabnak, a jelenetek tovább folytatódnak, a nézõpontok változtatásával a tér kitágul és végtelenné válik, amire a mûvek címében gyakran feltûnõ „részlet” szó is utal. Ujházi történeteket mesél, hol derûsebb, hol melankolikusabb hangulatban. A képeket megtöltik a gyors ecsetvonásokkal megfestett, vázlatos alakok, széttöredezett kellékek, jellegzetes motívumok. Az elsõ látásra könnyûnek tûnõ, súlytalannak ható jelenetek mögött viszont ott lapulnak a különbözõ, egymásra épülõ gondolatiságokat hordozó rétegek, amik sokszor ellentétes jelentéssel bírnak. Így a játékosabb hangvételû mûvekben ott húzódik a valóságról alkotott fanyar kritika, ahogy a borús, nyomasztó képekben az apró részletekkel teli látvány azt feloldó gazdagsága. A néhány vonallal megrajzolt, elnyújtott kalligrafikus alakok is valójában nagyon összetett, finom és érzékeny jellemábrázolások. A szín mindent átható szerepében, a levegõ láttatásában a Bernáth Aurélnál töltött tanulóévek élménye sem tûnt el nyomtalanul. Az az érzés fogja el a mûvek szemlélõjét, mintha Ujházi a dolgokban magukban és egyben rajtuk kívül is lenne, egy sajátos szemszögbõl tekintene rájuk, amit erõsít a nézõpontok és perspektívák folyamatos váltakozása. A kiállított festmények témája a jellegzetes nadapi táj és vidéki világ - Vidéki munka – a zsúfolt utca látványélménye - Külföldi utca-, vagyis a mindennapi élet helyszínei. A képek mellett a jellegzetes szobrok és a doboz-mûvek sem hiányozhatnak a kiállításról. Ezek a miniatûr színházképekre emlékeztetõ ready-made és kreált tárgyakból létrehozott alkotások elõször a 70-es évek közepén jelentek meg a mûvész oeuvrejében. A világ itt is széttört formájában jelenik meg, a tér bonyolulttá válik, rétegzõdik és az eredeti környezetükbõl kiszakított motívumok új értelmezési lehetõséget, új jelentéseket hordoznak.
Egy érzékeny és õszinte festõi világ kitárulkozásának lehetünk tanúi a Várfok Galériában bemutatott válogatás által, mely mentes mindenfajta affektáló modorosságtól. Ujházi a lényegre koncentrál, nem akar irányzatoknak megfelelni, egyedül a saját festészetének él és ez a természetességbõl és ösztönösségbõl eredõ sallang nélküli egyszerûség teszi a mûvészetét annyira szerethetõvé.






VÁRFOK GALÉRIA – XO TEREM:
1012 Budapest, Várfok u.11.
Rácmolnár Sándor: Szinkronitás
Megnyitó: 2009. május 28., csütörtök, 18 és 20 óra között.


A 2009. május 28-án nyíló Rácmolnár Sándor (1960, Miskolc) kiállítás igazi különlegességgel bír, hiszen elõször lehet egy kiállítótéren belül megtekinteni az alkotó mûvészetére jellemzõ két megközelítési formát. A kiállításon együttesen szerepelnek majd “hagyományosabbnak” nevezhetõ mûvek – festmények -, és elvontabb, Rácmolnár “magánmitológiáját feldolgozó”, számítógép felhasználásával készült egyedi szitanyomatok.
Rácmolnár Sándor az 1980-as évek eleje óta a magyar kortárs mûvészeti szcéna jellegzetes alakjaként kezdettõl fogva a vizuális közhelyek ironikus-kritikus kifigurázásával foglalkozik. Jellemzõ mûvészetére a különbözõ hordozóanyagok használata. Repertoárjában úgyanúgy megtalálható a vászon, a mûanyaglemez, vagy a hímzett textil, mint médium. Az utóbbi évek mûvein, médiumtól függetlenül, a “kortárs népmûvészet” (Bordács) elemeit láthattuk beépülni kompozícióiba: “Call me” (2001) címû sorozatában például sajátos nõi alakjai “aktként” jelennek meg, hímzett telefonszámmal kísérve, arra “csábítva” a nézõt, hogy a márka-jelzésekkel kiegészített képekre tekintve megvizsgáljon bizonyos kérdésfelvetéseket. Egy korábbi kiállítása alkalmával Rácmolnár a Guinness-rekordok abszurd eredményeit írta át vászonfestményein, melyeken a “legek” értelmetlenségére mutat rá (Várfok Galéria – Várfok Terem, 2003). Mindkét sorozat a hétköznapok populáris “kultúrájának” vizuális nyelvezetébõl merít elemeket, melyek átdolgozva, új kontextusba helyezve (a call-girlök a fáradságos nõi munka által megalkotott hímzés révén, az abszurd rekorderek a festészeti világ ikonográfiájába beolvadva), egyszercsak mûvészeti alkotások elemeivé válnak.
Rácmolnár az utóbbi idõben képeinek megalkotásához úgynevezett “dingbat”-okat használ fel. E szimbólumokat és díszitõ elmeket korábban a tipográfiában használták, ma már azonban a számítógépes betûkészletek szerves elemeivé váltak. A kibõvült “dingbat-tár” ma már a legváltozatosabb formákat vonultatja fel, és mindenki számára elérhetõvé, folymatosan újuló készletté vált. Ezáltal egy újabb hétköznapi eszköz jelenik meg Rácmolnár mûvészetében, amelyeket piktogrammok részleteivel és egyéb elemekkel vegyít. A létrejött kompozíció valójában eredeti kontextusukból kiragadott, egymástól független, értelmüktõl megfosztott jelekbõl állnak össze, melyek skálájában visszafogott, de erõteljes színhasználattal párosulva állítanak a nézõ elé egy új megfejtésre váró, legtöbbször ironizáló jelenetet. Az utóbbi idõszakban egyre narratívabbá vált jelenetek révén a képfelület is sûrûbbé vált, mégsem beszélhetünk túlzsúfoltságról, sokkal inkább sajátos harmóniáról. Az évek során egyes alakok mondhatni önálló életre keltek, és a kereten belüli, magánmitológiát felvonultató világ rendszeres résztvevõivé és alakítóivá váltak.
A Várfok Galériában nyíló kiállítás címe igen sokatmondó, és különbözõ értelmezési módok szõhetõk le belõle, mint azt már Rácmolnárnál megszokhattuk. A Szinkronitás jelentésének elsõ rétege arra utal, hogy elõször lesznek láthatók együttesen, egy kiállításon belül, Rácmolnár festményei és printjei. Utal másodsorban arra a tényre, hogy festményei szinkronúszó hölgyeket jelentítenek meg. Harmadsorban pedig: a szitanyomással készült “dingbatszos” képekbõl a legtöbb most tükörre applikálva jelenik meg. Így a nézõ számára, szinkronban a lemezen megjelenõ kompozícióval, a külvilág tükörképe is láthatóvá válik egyúttal.
A Várfok Galéria XO Termében május-júniusban elénk táruló szinkronvilág tehát bõven ad majd lehetõségek a különbözõ jelentésrétegek felfedésére és a Rácmolnár féle magánmitológia megfejtésére.











Várfok Galéria – Várfok Terem
Ujházi Péter: Vidéki munka
1012 Budapest, Várfok u.14.
2009. május 28 – június 27.

Várfok Galéria – XO Terem
Rácmolnár Sándor: Szinkronitás
1012 Budapest, Várfok u.11.
2009. május 28 – június 27.


További információ:

Várfok Galéria
H-1012 Budapest, Várfok u. 14
Tel./Fax: (1) 213 5155
galeria@varfok-galeria.hu
www.varfok-galeria.hu