A VÁRFOK GALÉRIA
OKTÓBERI ÉS NOVEMBERI KIÁLLÍTÁS PROGRAMJA
2009. OKTÓBER 15. – NOVEMBER 21.

FRANÇOISE GILOT ÉS NÁDLER ISTVÁN KIÁLLÍTÁSAI


VÁRFOK GALÉRIA – VÁRFOK TEREM:
1012 Budapest, Várfok u.14.
Françoise GILOT
Megnyitó: 2009. október 15., csütörtök, 18 és 20 óra között.

Françoise Gilot (1921, Neuilly-sur-Seine) idén ötödik alkalommal mutatja be mûveit egyéni kiállítás keretében Budapesten, a Várfok Galériában. Eddigi életmûve, mely jelenleg majd’ hetven évet ölel fel, átíveli a XX. század mûvészet történetének nagy részét.
A fiatal Gilot az 1940-es évek táján kezd festészeti téren kibontakozni, többek között Rozsda Endre szárnyai alatt. Bár egyikõjük sem tartotta viszonyukat mester-tanítvány jellegûnek, Gilot sokat tanul Rozsda elmélkedéseibõl, miközben a magyar festõ mûtermében több alkalommal is megörökíti a 20 éves, hozzá titokban járó mûvészpalántát. Françoise gyermekkora óta tanult rajzolni, festeni. Különbözõ mûvészeti akadémiák elvégzése után ismerkedik meg Picassóval (ráadásul egyik saját kiállításának megnyitóján) a háború alatt, 1944-ben. Ez a találkozás, mely egy nagyjából tíz éves kapcsolat kezdetét jelentette, és melynek gyümölcseként világra jött Paloma és Claude, nem múlhatott el nyomtalanul Gilot mûvészetében. Késõbbi pályája során kiadott életrajzi és elméleti írásai is kiválóan tükrözik, mennyire érzékeny volt a festészet elméleti oldala iránt. Több elbeszélése közül a Magyarországon is megjelent két kötet révén (Életem Picassóval – 1964; Picassóval az arénában - 2004) kapcsolata a XX. századi festészet egyik legnagyobb mesterével sokak számára ismert. Gilot számtalan alkalommal idézi köteteiben a festészetrõl tartott elmélkedéseit Picassóval és a szûkebb baráti körrel (akik között olyan más mûvészóriások is voltak, mint Matisse), beszélgetéseiket a kompozícióról, formákról, színekrõl, síkokról. Gilot ezalatt az idõszak alatt kevesebbet festett olajjal, inkább a „gyorsabb” és puritánabb technikákat kedvelte, pedig nagyszerû koloristaként vonult be késõbb a köztudatba (Gilot mûvészetére valójában Matisse volt nagy hatással korábban). Picasso mellett nem csak nõként volt nehéz megállnia a helyét: mûvészként talán még nagyobb kihívás volt túltennie magát festõ párja erején. Gilot festészetének alakulása nem kerülhette ki a picassói hatást - az elméletet gyakorlatban elsajátította és magáévá tette -, ugyanakkor hamar, már az ötvenes évek közepétõl kezdve sikerült levetnie magáról e nyomokat és rátalálnia saját érett stílusára.
Françoise Gilot életét csak rövidebb ideig határozta meg a Picassóval eltöltött idõszak, de még a mai napig gyakran e ténnyel társítják nevét automatikusan. Pedig Gilot kiérdemelten szerzett magának világhírû nevet festõként. Erõteljes színeket ötvözõ, az absztrakt és a figurális képi világ határán mozgó alkotásaiban az egyszerûségre törekszik, a színek tonalitásainak összehangolására, miközben a világról alkotott filozofikus látásmódját tömör, világos kompozíciókba sûríti.
A festõnõ, aki az év nagyobb részét New Yorkban, a nyarat pedig leginkább párizsi mûtermében tölti, még aktívan fest ma is. A Várfok Galéria Várfok Termében most bemutatott festményei egy válogatást nyújtanak az elmúlt években készült munkáiból. E munkák a kilencvenes évek közepe óta festményeire jellemzõ vonásokat õrzik: a képen a színek és a struktúrák játékosan építik egymást. Az utóbbi idõkben - ellentétben a korábban általa alkalmazott metódussal, mikor a leíró elemektõl távolodva komponálta képeibe a struktúrákat és a színeket - non-figuratív kompozíciók adják meg képeinek alaphangját, melybõl továbbfejlõdve egy esetleges konfiguráció felé, teszi láthatóvá a plasztikus jeleket. Egyik monografikus kötetében olvashatjuk, hogy Gilot a „szín tulajdonságainak felfedezõje”1. Míg pályafutása elején a tónusok egymáshoz való viszonyát használta fel a különbözõ síkok térbeli kialakításához, a színeket mind inkább érzéseinek, érzelmeinek kifejezésére használta fel. „El kell túloznunk, amit a plasztikus képzelet sugall felénk, tovább kell gondolnunk azt, és amikor a piros már betölti az egész teret: megszûnik színként létezni, átalakul egy érzelemdús légkörré, vagy még ennél is többé, egy jelentéshordozóvá”2, vallja Gilot. Képein az elsõdleges színek a meghatározók, a „színkulcsok”, de festményeit középtónusú színekkel, egymáshoz képest közeli értékkel rendelkezõ alkotóelemekkel kezdi általában, melyek egymást ragozva és kiegészítve hajlanak végül a hideg vagy a meleg felé. Ezen interakciókon belül válik ki a domináns szín, mely egységessé alakítja végül a festmény egészét és teszi szükségessé a harmadfokú „színhangolást” és a kontrasztok kialakítását. Gilot, még legkülönbözõbb korszakain keresztül is, mindig elõszeretettel használt szimbólumokat alkotásain. Emellett nagy érdeklõdéssel fordult kezdetek óta a mitológiai témák és a mítoszok felé, melyek szerinte sokszor nagyon is emberi történeteket vázolnak fel: Gilot képein e mitologikus elemek új értelmezésben tûnnek fel, az õ saját értelmezésében. A jelenlegi kiállításon a sors kifürkészhetetlen útjai, az életben felmerülõ gordiuszi csomók okozta terhek szimbólumai emelkednek ki a kompozíciókból. „A kép egy cselekvés, mely során a célpont és a nyíl halálos precizitással találkozik, mely nem enged teret sem a kételynek, sem a habozásnak”. A festõ a cselekvés elõtt vagy után kell, hogy gondolkodjon a mûrõl, az alkotás folyamatáról: festés közben mellõznie kell ezt, minden erejét az alkotás folyamatára kell koncentrálnia, írja Gilot3. Elméletét hûen tükrözik képei.
Françoise Gilot munkáit a Várfok Galéria elõször 2000-ben mutatta be. Azóta a magyar közönség számos mûvével találkozhatott már a Galéria egyik vagy másik termében. Személyesen legutoljára 2007-ben látogatott el Magyarországra, mikor is felavatta a Várfok utcában létesített szabadtéri kiállítófelület-sort, a Galéria 19-et. A francia és amerikai elismerések sorát (kitüntették többek között a Francia Nemzeti Érdemrenddel és a Francia Becsületrenddel, tagja a new yorki National Academy of Design-nak) magáénak tudó Françoise Gilot munkái számtalan múzeum gyûjteményének részét képezik világszerte (MOMA, New York; Városi Modern Mûvészeti Múzeum, Párizs …).
Françoise Gilot idén novemberben tölti be 88. életévét.

VÁRFOK GALÉRIA – XO TEREM:
1012 Budapest, Várfok u.11.
NÁDLER István: Képek 2009 Feketebács
Megnyitó: 2009. október 15., csütörtök, 18 és 20 óra között.


A Várfok Galéria következõ kiállítását nagy várakozás elõzi meg, hiszen Nádler István (1938, Visegrád), a nagy kortárs klasszikus legfrissebb mûveit tekinthetik meg az érdeklõdõk egészen november 21-ig az XO Teremben. A bemutatott mûvek újabb bizonyítékát adják az idén 71 éves mûvész szüntelen megújuló, sokrétû és érzelmektõl túlfûtött örömfestészetének.
Nádler István és a Várfok Galéria kapcsolata hosszú évekre nyúlik vissza: a mûvész 1997-ben mutatkozott be elõször egyéni kiállítás keretében a Várfok utcában, amit további nyolc önálló és több csoportos kiállítás követett.
Tavaly ünnepelte Nádler István a 70. születésnapját, melynek alkalmából sorra nyíltak a kiállítások Magyarországon és külföldön egyaránt, hogy méltó módon tisztelegjenek a hazai neoavantgárd egyik alapítója, a nagy Iparterv – nemzedék klasszikusa, a Kossuth - és Munkácsy – díjas mûvész, Nádler István elõtt. A németországi Fellbach-ban megnyílt egyéni tárlat mellett, a Ludwig Múzeum az elmúlt 5 év alkotásait mutatta be egy nagyszabású kiállítás keretében. Miután a Várfok Galéria a Budapest Art Fair-en külön standot szentelt Nádler István mûveinek, a mûvész a Galéria Várfok és XO – Termét borította színbe legújabb alkotásaival. Az elmúlt években a Várfok Galéria sokat fáradozott azért, hogy Nádler Istvánt a francia fõvárosban elsõ ízben egyéni kiállítás keretében is bemutathassa, és nagy örömére törekvését tavaly siker koronázta: megnyílhatott Nádler elsõ önálló tárlata a Párizs központjában lévõ Galerie Kellerben. A kiállítást Hegyi Lóránd mûvészettörténész, a saint-étienne-i Modern Mûvészeti Múzeum igazgatója és az Esterházy Stiftung kurátora nyitotta meg. A bemutatkozást nagy siker fogadta.
Nádler István korai mûveit a 60-as években Magyarországra beszivárgó absztrakt expresszionizmus felszabadult világa határozta meg, melynek az erõteljes érzelmi töltettel rendelkezõ jellege, a színek emocionális és gyakran szimbolikus jelentése meghatározó a további életmû számára. A francia lírai absztrakció organikus világa után a ’60-as évek második felének mûvein már a hard edge szigorú minimalista világa érzõdik. Homogén éles színmezõk építik fel a népi és archaikus eredetû - avar és szirom - motívumokat. Ezt a szigorú rendet csak a 80-as években robbantja szét az új festõiség hulláma és a kortárs zenei élmények (Steve Reich, Kurtág, Sáry, Jeney, Xenakis, Vidovszky), melyek felszabadítóan hatnak Nádler mûvészetére: zabolátlan, spontán gesztusok elemi ereje sugárzik ekkor a képeibõl. Azonban ez az abszolút spontaneitáson alapuló szabad stílus, hasonlóan a korábbi geometrikus úthoz, nem elégíti ki Nádlert, így a kettõ ötvözésében talál rá mai napig érvényben lévõ kifejezési módjára. Vagyis az elõre megtervezett homogén színmezõkbõl kialakított teret egy a zenére való meditálás során megszületõ gesztussal ír felül. Ezáltal különbözõ dimenziók, a belsõ én és a külvilág, a személyes és a társadalmi, az egyszeri megismételhetetlen és az örökérvényû ütköztetése lép fel. Ezzel párhuzamosan Nádler felfedezi a tibeti szertartások zenéjét és a japán tradicionális dobzenét, mely benyomások és a meditációk hatására színei egyre sötétebbé válnak, mígnem 2000-re palettája teljesen befeketedik. A képfelület egyfajta spirituális térré alakul át, melyben a fekete a tisztán szellemi és transzcendentális lét elemévé vált. A tiszta spiritualizmus után mûvészete átcsap annak ellentétébe, a profánba, újra felfedezve a színek erejét. Élénk, nagy felületû, homogén színfoltokból felépített térben felszabadult, cikázó gesztusok jelennek meg. A képekrõl energia és öröm árad. A 2008-as munkákon viszont a gesztus és a tér dimenziója szinte már egybeolvad azáltal, hogy a kitartott gesztusok egyenesen haladnak át a képmezõn, és szinte a háttér homogenitásának a mértékét elérõ színsávokká válnak.

A Várfok Galéria mostani kiállításán szereplõ legfrissebb mûveken a gesztus és a tér összeolvadása folytatódik, azonban más irányból közelítve. Míg eddig Nádlernél a gesztus jelentkezett a képet felépítõ formaként, most ez sokkal visszafogottabbá válik, szinte beágyazódik a térbe, melynek megszûnik a homogén jellege és egy erõsen strukturált, sûrûn szövött, mozgó térré válik azáltal, hogy a hengerrel felvitt ismétlõdõ felületek, hol vastagabb hol áttetszõbb színsávokként jelennek meg. Így a tér kapja a formaképzõ szerepet, amibe a gesztus úgy jelenik meg, mint egy zenei kompozíció kísérõdallama.
A másik nagy újdonság az anyaghasználatban rejlik. Nádler újabban az arannyal és ezüsttel való festéssel kísérletezik. A mûvészt elmondása szerint már régóta foglalkoztatja az arannyal festés gondolata, amire úgy tûnik most érkezett el az idõ. Azonban semmiképp sem szeretne ezzel szakrális konnotációkat kelteni a nézõben. Számára az arany pusztán színként van jelen, mely még finomabbá teszi a hangzásokat és egyfajta ritmust ad a kompozíciónak.
Matt és fényes felületek váltakoznak, hasonlóan a fekete korszak képeihez, amik a képeket szemlélõ nézõ elõtt újabb és újabb dimenziók tárnak fel a mûvész önkeresésének és létélményének különbözõ fázisaiból.

Várfok Galéria – Várfok Terem
Françoise Gilot kiállítása
1012 Budapest, Várfok u.14.
2009. október 15 – november 21.

Várfok Galéria – XO Terem
Nádler István: Képek 2009 Feketebács
1012 Budapest, Várfok u.11.
2009. október 15 – november 21

További információ:

Várfok Galéria
H-1012 Budapest, Várfok u. 14
Tel./Fax: (1) 213 5155
galeria@varfok-galeria.hu
www.varfok-galeria.hu