In memoriam Dr. Unger Károly
2009. december 10-e szürkén, hidegen köszöntött a Körmendiekre. Az utcákon nyakát kabátjába húzva, fejét lehajtva sietett iskolába, vagy munkahelyére a tanuló, a dolgozó. Aztán a köszönést követõen itt-ott meg-megálló, összehajoló, halkan suttogó embereket láthattunk. Majd a döbbent, hitetlenkedõ tekinteteket. …
Rövidesen mindenkihez eljutott a hír: az elõzõ éjszaka, életének hetvenedik esztendejében elhunyt Dr. Unger Károly háziorvos.
Milyen egyszerû és tényszerû ezt így kimondani, vagy papírra vetni…
Pedig mi valamennyien tudjuk, érezzük, hogy ismét szegényebbek lettünk. Igazi Körmendit veszítettünk el, aki gyermekkorától (a Vasalján töltött körzeti orvosi évek után) haláláig szülõvárosában, szülõvárosáért élt, dolgozott, gyógyított. Megnyerõ modora, magabiztossága, közvetlensége és nem utolsósorban szakmai felkészültsége tette városunk elismert háziorvosává. A rendelõjébe belépõ beteget mindenkor egy határozott, mégis derûs, csendesen mosolygó tekintet fogadta, melynek hatására a fájdalom csökkent, a láz elmúlt, s a találkozás egy pillanat alatt rég nem látott ismerõsök diskurzusává változott. Miközben beteg és orvosa megbeszélték az aktuális családi eseményeket, a sporteredményeket, vagy más „fontos” dolgokat, „A DOKTOR” észrevétlenül, de csakis a páciensre koncentráltan DOLGOZOTT. Úgy, ahogy azt tanulta, és úgy, ahogy azt csak egy negyvenöt éves tapasztalattal rendelkezõ orvos teheti. Mint családunk, köztük hat gyermekem orvosáról tapasztalatból tudom, hogy betegei – életkortól, társadalmi helyzetüktõl függetlenül – azonos figyelmet, ellátást kaptak.
Igen, szegényebbek lettünk…
Szegényebb lett a Rába-part is, ahol – a rendelést követõen – barátainak társaságában áprilistól októberig hallhattuk szavait, tájékoztatóját a víz állapotáról, a part, a meder változásairól. Tavaly szeptember közepén a folyóban kissé dideregve ugyan, de örömmel kiáltotta felém a partra, hogy „már nem sós a víz”, azaz minimálisra csökkent a korábbi szennyezõdés mértéke.
Szegényebb lett a kosárlabda csapat, melynek negyvenöt éve játékosa, majd néhány év múlva szakosztályvezetõje, aztán sportorvosa volt. Utána nincs üres szék, vagy „páholy” a pálya szélén, mert a mérkõzések alatt csak egy tornazsámolyon, vagy padon kucorgott, és szurkolt a gyõzelemért.
Szegényebb lett a város képviselõ-testülete, melynek már 1990-ben tagja volt, és kisebb megszakítással haláláig az maradt. Pipafüstjének illatáról a Hivatalba lépõk kérdés nélkül is tudhatták, hogy ülésezik az Egészségügyi és népjóléti bizottság, vagy a testület. Tájékozottsága, konkrét ismeretekkel alátámasztott véleménye mindenkor hozzájárult e közösségek döntéseinek megalapozottságához.
Tudtuk, hogy beteg volt. Tavaly december közepén még otthonfekvõ betegeit látogatta, kezelte, biztatta. Néhány nap múlva már érte aggódtunk, majd reménykedtünk. Bíztunk erõs szervezetében, élni akarásában, kitartásában. Aztán a hír, hogy nincs tovább… Harangjaink sírva zúgják: az életet legyõzte a halál.
Delp, P. Alfréd szavai szerint „Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta e világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme”.
Mi, akik közelében éltünk, Vele dolgoztunk, tudjuk, hogy Dr. Unger Károly nem élt hiába. Emlékét tisztelettel megõrizzük.

Körmend, 2009. december 16.

Bebes István
Körmend város polgármestere
Körmend Város Önkormányzata