Húsvéti, tavaszi készülõdéssel telnek az elmúlt hetek a Körmendi Kulturális Központban. Az április 2-3-ra meghirdetett húsvéti programok látogatói, s a város nem várt ajándékot kapott...
Borongós, keserû napokon azt szoktuk mondani, mesék márpedig nincsenek, a XXI. század az üzlet, a racionalitás, a farkastörvények kora. Aztán történik valami, és megnyugszunk: van élet a racionalitáson túl, sõt, igazán élet talán csak ott van, ahol lélek, meseszerû történés van a hétköznapokban…
Az úgy volt, hogy Lorenzo Fiore barátokra lelt Körmenden, megismerte, megszerette a várost, s az itt élõket, a magyar szavak ízét, a Batthyány-kastély levegõjét. Az augusztusi Körmendi Napok rendezvénysorozaton Czvitkovics Gyula alpolgármester úrral kezet fogva, összemosolyogva újabb szállal erõsödött a barátság, aztán jött az õsz, a tél, e-mailek jöttek, telefonhívások mentek… Épp csak elolvadtak az utolsó hóbuckák, amikor az alpolgármester úrhoz megérkezett a felajánlás, hozna egy csokitojást a kedves, mosolygós Lorenzo. 30kg-osat… Nem, kedves olvasó, nem írtam el! Igaz, Czvitkovics úr is azt hitte elõször, az olasz-magyar kommunikációban állt be némi zavar. Aztán kiderült, a tojás valóban 30 kg, majdnem olyan magas, mint egy nagyobbacska kamasz, gyönyörû, piros a papírja, sárga a masnija, és ajándék. Barátságból, szeretetbõl, no meg csokoládéból.
Így történt hát, hogy a Batthyány-kastély Színházépületének Aulájába beköltözött március 27-én a termetes csokitojás, s vele a húsvéti hangulat. Lorenzoval együtt érkezett Leonardo Bernardi, aki hallva barátja nemes gesztusáról sok-doboz finom, olasz kaláccsal társult a programhoz, kívánva ezzel a körmendieknek szép húsvétot, egészséget, békességet.
Ez a mi körmendi mesénk vége, akár azt is írhatnánk, aki nem hiszi, járjon utána. De inkább arra invitálunk mindenkit, hogy április 3-án, 10 órakor jöjjön el a Színház Aulájába, s törjük fel együtt a tojást!