Kiss Elek (1911-2010)
Nagy részvét mellett, katonai tiszteletadással, 2010. szeptember 27-én Körmenden, utolsó útjára kísérték Kiss Elek vezérkari honvéd századost, Szarvaskend község egykori jegyzõgyakornokát, a körmendi katonai zászlóalj gazdasági vezetõjét. Késõbb, más fontos katonai tisztségekben teljesített szolgálatot.

Kiss Elek az elsõ szarvaskendi evangélikus kántor-tanító, Csite Sámuel unokája volt.

Kiss Sándor és Csite Karolnia harmadik gyermekeként, Körmenden született, de gyermekkora javarészét Szarvaskenden töltötte. Szegény családból született, ezért a számára egyetlen járható utat, a tanulást választotta. Fokozatosan, munkája és érdemei elismeréseként emelkedett fel a ranglétrán, katonatisztként részese volt a magyar hadsereg erdélyi bevonulásnak, a háború végén orosz fogságba vetették. Hazatérte után, késõbb a szocializmus éveiben megfosztották katonai rangjától és beosztásától, évtizedig méltatlan körülmények között dolgozott és tartotta el családját. A hatvanas évek második felében már engedték a szakmájában dolgozni, az Országos Állategészségügyi Intézet fõkönyvelõjeként ment nyugdíjba, 1972-ben.

Évekkel késõbb rehabilitálták, így visszakaphatta azt, amit jogtalanul elvettek tõle. Nyugdíjas éveit Budapesten, Óbudán töltötte, szeretett feleségével, Németh Arankával, aki a körmendi Zöldfa vendéglõs család legkisebb gyermeke volt. Mellé temették el Körmenden - temetõ központi parcellájában.

Emlékét megõrizzük.