JUSSI HOSKONEN
Heinävesi város nyugalmazott polgármestere és Körmend város díszpolgára.

Az örök hazába költözött
Muutti ikuiseen kotiin
2011.02.26


Szomorú hír, amit kaptam, kaptunk egy barát kivel a minap még bolondos viccelõdés közepette ugrattuk egymást ma már nincs közöttünk. Elment, eltávozott, egy szív megszûnt dobogni. Jussi a körmendiek barátja már nem tervezgeti a jövõt a családjával, unokáival nem tervez találkozót a magyar és finn barátokkal, nem emlékezik a magyar- finnországi útra, nekünk kell emlékezni rá "mementó mori "

Az ösztönünk és értelmünk határán lappangó érzés rántja görcsbe valónkat, az elmúlás idõ vasfoga szegõdik nyomunkba. Tudta és tudtuk, hogy a gyíkos kór ellen küzd, de bizakodtunk, hisz oly erõs volt, mosolygott, küzdött, élt, és ott vannak az unokák, akiket gondozott, vigyázott rájuk.
Tudjuk és ezzel élünk, de amikor hirtelen és orvul lecsap, a rideg halál, beleborzongunk. Megint elment egy barát, mellõlem, mellõlünk dõlt ki, élete derekán, a tennivalók sokasága közepette nem engedte a villanó kaszás, hogy befejezze. Igaz úgy soha nem érte volna, hogy befejezett dolgai lettek volna, mindig kitalált valamit, mindig tett valamit az élete során, sok mindent tett le arra a bizonyos asztalra. Hiányzik, ûrt hagyott maga után. Hiányzik a mosolygós arca, a szótárt villám gyorsan pörgetõ mozdulatai, a barát az élet igazi értelmében valós tartalmakkal megtöltve, egyszóval maga az ember. Aki nincs már, aki elment, akire azután már csak emlékezni tudunk, de vele beszélgetni nem, legalább is a szó igazi értelmében. Itt marad nekünk a lelki emlékezés, a barátokkal, családtagokkal emlékszel kezdetû beszélgetés, a finn barátokra, az élményekre, amit együtt éltünk át Körmend, Heinävesi tájain, a fényképek és a szívünk mélyén lévõ sok - sok emlék. Akik ismerték azok tudják magyarok és finnek egyaránt mindig, és minden helyzetben ember volt a szó, a fogalom igazi értelmében. Ha lett volna ideje és üzeni tudott volna a lebonthatatlan fal innensõ oldalán maradottaknak, talán a költõ szavait küldené.




" Ne búsulj család, rokon, barát,
add meg a könnyet, élj, szeress tovább.
Addig vagyok még élek bennetek, szívetekben,
ember voltam mindig, ezért szeressetek"




JUSSI közvetlensége, embersége, barátsága, magyarok iránti szeretete túltett az elõször Körmendre érkezõ Heinävesi-i csoport végtelenül kedves, közvetlen, megnyilvánulásain is. Minden Körmendit úgy fogadott, mintha testvére lenne, mintha régóta ismernénk egymást, ahogy egy kedves, nagyra becsült, rokont fogadni illik.
Több alkalommal járt Körmenden. Munkája elismeréseként 2000. február 25-én lett Körmend város díszpolgára.
Amikor ideje engedte, mindig eljött Helsinkibe a hozzájuk érkezõ körmendi csoport fogadására. Részt vett a körmendiek részére szervezett programokon, szívesen fogadta lakásán a Körmendrõl érkezett "barátot - barátokat". Évek során szépen megtanult magyarul.
Nagy megtiszteltetés minden körmendi részére Jussi barátsága.

Emlékét megõrizzük. Nyugodjon békében.




2011.03.05

     Bebes István                                Bán Miklós
    Körmend város                       Magyar - Finn Baráti Kör
    polgármestere                                  elnöke

Képek a Magyar-Finn Társaság Képgalériájában