X. Színjátszó Fesztivál Vasvár
2011. április 28 - május 1.

„Színházat csinálni annyit tesz, mint értelem után kutatni egy bizonyos tevékenység folytatása közben. Önmagában véve a színház olyan, mint egy régészeti lelet. Mindazonáltal ebbe a régészeti leletbe, mely elvesztette közvetlen, azonnali hasznosságát, idôrôl idôre különbözô értékek juttathatók be. Magunkévá tehetjük annak a kor és kultúra szellemének az értékeit, amelyben élünk. Azonban megkereshetjük benne a mi értékeinket is.”
E u g e n i o B a r b a

KEDVES LÁTOGATÓ!
Elérkezett hát a tizedik találkozás.
A tíz esztendô alatt 89 csoport elôadásait követhették nyomon a résztvevôk, a szakmai zsûri és a közönség. Születtek szerelmek, segítôk fogadott társulati taggá váltak, csoportokat avattunk tiszeletbeli vasvárivá. Mert vasvárinak lenni jó…
Elôfordult, hogy megfôztük, aztán megrendeltük, késôbb nem kértük, majd újra csak szerettük volna. Kortyolgattuk a Szentkút vizét, máskor sör és fröccs mellett vitatkoztunk az aznapi elôadásokról, illetve annál sokkal többrôl.
Gyönyörködtünk jelmezekben, fotókban, szobrokban, elmélkedtünk idézeteken, gondolatokon, amelyek a színházzal voltak szoros kapcsolatban.
Mindig volt közös utunk:
Gondolni, átadni, befogadni, újragondolni és elölrôl kezdeni az egészet. Együtt és külön-külön. Határon innen és határon túl. Élni.
„Mindörökkön játékban élni, mely valóra vált.”
Vár ez a kisváros, ami természetes és épített környezetével, történelmi múltjával átölel; és amelyben élnek oly emberek, akik befogadnak, kezet nyújtanak és ehhez valamiért még most is (csuda tudja miért, de) ragaszkodnak…

Rajner Ágota

BARÁTAIM!
„Itt az ideje, hogy összeszámláljuk a hûségeseket, a még nyitott lélekkel és emberi arccal tüntetôket.” – írja a Hegyhát szülötte, a vasvári Kulturális Központ névadója, Nagy Gáspár költô.
A tizediknél egy kicsit megállunk és számlálunk.
Egyben visszanézünk a távoli múltba is. Az újabb kori színjátszó fesztiválok X. Találkozójánál tudnunk kell, hogy ennek közvetlen elôzménye az a sorozat, amely 1987–1994 között zajlott a Hegyháton évente.
Három napos fesztiválok helyszíne volt Vasvár, Gersekarát, Csehimindszent.
Azoknak az éveknek a szerves folytatása a jelenlegi. De ballagva még tovább visszafelé az idôben, ott láthatjuk a háború utáni vasvári színjátszás nagyszerû eredményeit, és a „huszas-harmincas” évek Zöldfában és a Szentkúton zajló színi eseményeit.
Tudnunk kell, hogy a jelen a múltból eredve lép a jövô felé. Az idô végtelen sodrában egy kis állomás az idei év, de lássuk meg évezredekkel ezelôtti ôseinket is, akik a tûz körül táncolva énekükkel mindenkit
EGGYÉ kovácsoltak a SZÍNHÁZ eredeti, ôsi varázsával. Ahol nem külön a sámán és a közönség a fontos,
hanem csak a kettejük együttes lélegzése számít. A színház, a színjátszás eszköz a világban való emberibb létünk kiteljesedéséhez.
Vasvárhoz hozzátartozik a Színjátszó Fesztivál és vasvárinak ezért is jó lenni…

Gergye Rezsô

A Színjtászó Fesztivál programfüzetét letöltheti >>>itt (a dokumentum olvasásához adobe reader szükséges)