Hrabal-darab a KASZT premierjén
"Egy perzsa király, akit udvari költője dicsőítő versében a naphoz hasonlított, szóval ez a perzsa király a vers hallatán megjegyezte: lasanoforosom tagadja ezt. A lasanoforos perzsául azt jelenti, hogy éjjeliedény. A régiek tehát jól tudták, hogy minden ember portréját dicsősége és gyalázata dialektikus egysége alkotja. Mi, huszadik századiak hajlamosak vagyunk rá, hogy magunkban csak a dicsőséget, másokban viszont csak a gyalázatot lássuk meg. Márpedig ez a káosz kezdete. Térjünk hát vissza az ember dialektikus portréjához, mint minden dolognak egyedüli mércéjéhez!" - ezekkel a szavakkal válaszolt Bohumil Hrabal Gyöngéd barbárok című könyvének megjelenése után az olvasói levelekre, melyek ugyanolyan ellentmondásosak voltak, mint a cím.
"Maga egy szent" illetve "te mocskos disznó" - írták a gyöngéd és barbár tollú olvasók, noha Hrabal időben, az előszóban üzent, hogy a szöveget úgy hagyja, mint a feltúrt utcát és az olvasón áll, hogy átmehet-e a szöveg túloldalára.
A Körmendi Alternatív Színjátszó Társaság június 8-án megtartott premierjén lépett nemcsak a közönség elé, hanem felé is. A XX. századi cseh próza egyik legolvasottabb és legnépszerűbb írójának, Bohumil Hrabalnak Gyöngéd barbárok című művét nem színpadra, hanem stílszerűen kocsmába állította. A kamara-darab színpadjául a Színházterem büféje szolgált, ahol még a közönségnek is osztott poharat Mária néni (Albert Éva), hogy Hraballal (Rajner Tibor) együtt kortyolhasson. Hrabal életében és életszagú műveiben is fontos szerepet játszott a kocsma, hiszen "Minden kocsmában elhangzott valami olyan, amit sehol máshol nem tudhat meg az ember" - mondja a darabban Vladimir (Tahin Zsolt.) A további szerepekben Jóna István, Kapui Tibor, Kékesi István Gábor, Molnár Eszter, Tóth János és Vörös Attila lépett még színpadra.
A kocsmában hörpintik le a közülünk való figurák örömeiket, bánataikat. Ott szövődnek szerelmek, kötődnek barátságok. Az itallal kínálás, illetve az együtt ivás szokása a közösséghez tartozás, a megnyilatkozás jele kultúránkban. Az italbolt - különösen a falun élők számára - néhol még ma is a társasági élet egyetlen helyszíne.
Ez a félig valós - félig képzeletbeli kocsma és Hrabal sorai segítik, hogy töprenghessünk az élet/ életünk komikus és targikus, szürreális és reális, művészi és hétköznapi, szép és csúnya álmain és valóságán.

Takács Marietta
Rábavidék 2003