Konferencia Csaba Józsefről
Csaba József ornitológus, néprajzkutató születésének 100. évfordulója alkalmából tudományos konferencia volt június 7-én, szombat délelőtt a Színházterem előcsarnokában. A résztvevők még a program elején, a regisztrációkor átvehették a Testis temporis - Az idők tanúja sorozat első kiadványát, ami Csaba József életét és munkásságát dolgozza fel. A mű szerzője dr. Nagy Zoltán múzeumigazgató.
Először Kondicsné dr. Kovács Éva, a Csaba József Honismereti Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Nagy Zoltán beszélt Csaba József néprajzi gyűjtőmunkájáról. Előadása elején kijelentette, hogy Csaba József példakép lehet a mai ifjúság számára. Munkássága nyomán méltán tekinthetjük környékünk 20. századi polihisztorának. Tudományos tevékenységét egy eldugott falu magányában végezte kitartó munkabírással. Csákánydoroszló volt gyűjtési helyének központja, de a ma már Ausztriához illetve Szlovéniához tartozó falvakban lakó embereket is kikérdezte gyűjtő útjain. Egy-egy kutatási témáján olykor évtizedeken át dolgozott. 1923-tól haláláig napi rendszerességgel naplót vezetett, de ezeken a pepita borítójú füzeteken kívül kiterjedt levelezése is értékes adalékokkal járul hozzá gazdag életműve még alaposabb megismeréséhez.
Dr. Gyurácz József tanszékvezető főiskolai docens Csaba Józseffel történt találkozásai kapcsán jelentette ki, hogy lenyűgözte személyiségében a tudomány iránti alázat. Élete során 84 madártani cikke jelent meg, legtöbb írása faunisztikai jellegű volt. A fauna egy földrajzi területen élő állatok listája, ami nem állandó, változásainak okaival az ökológia foglalkozik. A faunisztikai munkáiban közölt adatok ma is hasznos adalékok az ornitológiai tanulmányokhoz. 1940-ben 120 siketfajd élt az Őrségben, Csaba József valamennyi fészkelőhelyüket felkereste. Ezzel kapcsolatos írásai azért is fontosak, mert felmerült a siketfajdok visszatelepítése az Őrségi Nemzeti Park területére.
A madarak közül a legtöbbet a fekete gólyáról írt, madártani tevékenységét is aprólékosság és alaposság jellemezte. Ő volt az a tudós, aki összekötő kapocs a ma működő és a 19. század végén, illetve a 20. század elején tevékenykedő ornitológusok között.
Csaba József nyelvészeti tevékenységéről Dr. Guttmann Miklós rektor helyettes, főiskolai tanár szólt. Példátlan szorgalmú adatgyűjtőként jellemezte, aki az előadó számára szülőföldje Hermann Ottója ma is. A történelmi Vas megye területén végezte adatgyűjtéseit. Az ezen a területen használt madár nevek mellett a fenyő neveket is gyűjtötte. Nagyon értékes nyelvészeti szempontból a hajdinatermesztésről írt cikke. Foglakozott a népi méhészkedés szakszavainak összegyűjtésével is.
Ács László nyugalmazott iskolaigazgató nem a tudósról, hanem a jó barátról beszélt. A 19. században polihisztornak hívták az ilyen embert. Krisztusi lélek volt, aki felvette keresztjét, és megmaradt embernek minden körülmény között. Életében nagy volt az ellentét a szellemi gazdagság és a fizikai szegénység között. Két álma nem teljesedhetett be; nem készült el szülőfaluja monográfiájával, és nem sikerült Csákánydoroszlón helytörténeti és néprajzi gyűjteményének állandó kiállító helyet találni.
Gyalogos vándorlásai során vajon hányszor kerülhette meg a földet? Most valószínű, hogy Szent Ferenccel együtt egy örök hazában vigyáznak a Földről odakerült madarakra.
Balogh Lajos botanikus néhány idézetet olvasott fel azok közül, melyeket Csaba József feljegyzései között talált.
Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke zárszavában a tudomány alázatos művelőjének nevezte Csaba Józsefet.
A tanácskozás után a résztvevők átvonultak a Kölcsey Ferenc gimnázium aulájába, ahol Csaba József emlékezet címmel nyílt kiállítás. A megnyitón először Szabó Zsófi mondott el egy mesét a Csaba József által gyűjtöttek közül, majd Mecsériné Doktor Rozália méltatta az egykori nótárius munkásságát, és ismertette a bemutatott anyagot.
A konferencián elhangzott valamennyi előadás nyomtatásban is meg fog jelenni a Műhely sorozat kiadványaként.

Csihar Tamás
Rábavidék 2003