„Volt egyszer egy öreg király, s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három leányát férjhez adni. Hiszen az nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképpen a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik õt a legjobban szereti.

Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidõsebbiken:
- Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem?
- Mint a galamb a tiszta búzát - mondá a leány.
- Hát te, édes lányom? - kérdezte a középsõt.
- Én úgy, édesapám, mint forró meleg nyárban a szellõt.
- Na, most téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz?
- Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! - felelt a kicsi királykisasszony.”

S talán emlékszel a mese folytatására, miszerint a legkisebb királylány szeretete bizonyult a legnagyobbnak, hiszen a király is rájött, hogy nélkülözhetetlen számára a só. Gondold csak végig, milyen ízûek ételeid só nélkül!? Tudjuk, hogy só és víz nélkül nincs élet, hiszen az emberi test két legfontosabb alkotó eleme. Anno, a só lelõhelyeket katonák õrizték, hatalmas kincsnek számított, ezért is nevezték el fehér aranynak. Azonban mára a „fehér arany” helyett, sajnos „fehér mérget” fogyasztunk. Elgondolkodtál már azon, hogy mekkora a különbség, a természetes kristály só és a többség által fogyasztott finomított konyhasó között?

Földünkön nagy mennyiségben fordul elõ só, ott van a tenger vizében, csakúgy minta a kõzetekben. Mindkettõ értékes ásványi anyagokat tartalmaz az emberi szervezet számára. Sajnos a tengerek egyre szennyezettebbé válnak, ezért a tengeri só sokat veszített értékébõl, de még mindig rendkívül hasznos. A kõzetekben fellelhetõ só a kiszáradt õstengerekbõl rakódott le. A kõzetek teljes védelmet biztosítottak, ezért az itt található só megtartotta teljes tisztaságát. Kitermelése természetes módon történik, emberek kézzel fejtik és törik a sókristályokat, ezért az ilyen módon kinyert só minden összetevõjét megõrzi, csakúgy, mint az õsidõkbõl származó, különleges, eredeti energetikai rezgését. A periódusos rendszerbõl 92 természetes elemet ismerünk, s az õstengerekbõl származó só ebbõl 84 elemet tartalmaz.

Ezzel szemben, a konyhai asztalra kerülõ finomított só, összesen két elembõl áll: Nátrium és Klorid. A kémiai finomítás útján az összes hasznos ásványi anyagot, nyomelemet eltávolítják a sóból, és csak egy idegen anyag marad belõle, melyet az emberi szervezet sejtméregként ismer fel, s védekezik ellene: kiválasztással, kikristályosítással. Fogyasztása során folyamatosan terhelés alá vonod vesédet és az összes kiválasztó szervedet. Ennek eredményeképpen a finomított só fogyasztás miatt testedben ödéma alakulhat ki, cellulit, magas vérnyomás, dehidratáltság. Ezért fontos az, hogy ésszel fogyaszd a sót! Figyelj a mennyiségre és a minõségre egyaránt!

Tudtad, hogy:
- a szervezeted számára szükséges kristály só mennyisége: 3-5 gr,
- egy átlagos ember napi 15-20 gr konyhasót fogyaszt el,
- veséid egy nap alatt maximum 5-7 gr sót képesek kiválasztani,
- a könny és a vér 1%-os sóoldat, ami megegyezik az õstengerek só-koncentrációjával,
- a magzatvíz 37°C fokos 1%-os sóoldat,
- a sós ízt az egész nyelveden érzed, a többi ízzel ellentétben,
- só nélkül az agyad nem képes a gondolatok megformálására.

Ez a néhány érdekesség biztos elegendõ ahhoz, hogy átgondold a só fogyasztásod. Ha teheted, a konyhasót mielõbb cseréld le jó minõségû, természetes tengeri sóra, vagy kõzeti sóra. Ilyen lehet például a Holt-tengeri só, a Himalájai só, vagy a Földközi- tengerbõl származó só.

Forrás: http://nekedholfaj.blogspot.com