Négy nap, négy helyszín, harminc elõadás, háromszáz vendég –
tizenegyedik alkalommal hívták életre a Színjátszó Fesztivált

A tavaszi napsugarak helyett ezúttal a sokszínû vasvári õsz köszöntötte a negyedszázados múltra visszatekintõ Színjátszó Fesztivált. A legújabb találkozók sorában ugyan a tizenegyedikre gyûltek össze az ország amatõr színjátszói, ám a fesztivál a kistérség falvaiban 1987-1994 között már megélt csaknem egy évtizedet.
Idén e korszakból született újjá megannyi szín, úgy, mint a múltban: átszõve és összekötve, a színjáték örömével telítve a Hegyhát falvait.
Egy októberi csütörtök délutánon a fanatikus szervezõ erõ és a közösségi akarat ismét gyõzött az anyagiak felett: a lila szalagot viselõ fesztiválozók újra megjelentek a város utcáin. A kulturális központ körüli téren baráti ölelések, míg a ház Castrum Galériáján a jubiláló Vasvári Játékszín múltját õrzõ kiállítás nyitott utat negyedszázad emlékezetének.
Délután négy órakor aztán Gergye Rezsõ, a központ igazgatója, a Vasvári Játékszín mozgatórugója Pápai László rendezõvel lépett színpadra. Talán épp úgy, ahogy tették ezt 25 évvel korábban. Mint azt az igazgató elmondta, a jubileumra készülõdve bukkantak arra az 1987-es fotóra, mely az elsõ fesztivál zsûriét ábrázolja. A pillanatfelvétel a bizonyíték, hogy Pápai László tagja volt az akkori tanácsadó testületnek, s most negyedszázad múltán ismét az õ gondolatai jelentik a nyitányt.
Pápai László aztán az életét minden évben újrakezdõ, természettel élõ földmûveseket idézte. Hisz’, ahogy õk nem számolták életük éveit, úgy a fesztivál esetében sem az a kérdés, hogy hányadik: a vetés sem kel ki minden esztendõben. Elõfordulnak hát olyan évek is, hogy a színház szunnyad, ám ahogy az égitestek, úgy a színpad világa is újraéled. Fény nincsen árnyék nélkül, e kettõnek az egymásba fonódása kell ahhoz, hogy lássunk. S hogy a színház honnan szedi a fényt? Az emberi személyiségben benne a csillagtevékenység, vagyis fényt termel, ám olyan bolygók is vannak, akik csak élvezik, hasznosítják azt. A „csillagemberek” mellett tehát ott élnek az „Orion-emberek”: egyik a színpadon, a másik meg a nézõtéren. Az a színész sikeres, aki ezt a bizonyos lelki fényességet sugározni tudja. A ti dolgotok az, nemcsak ebben a négy napban, hogy ragyogjatok…. – indította útjára a fesztivált, s annak színjátszóit a rendezõ.
Majd Rajner Ágota perdült elõ, s a színjátszószervezõ lelkesedésével hozta mozgásba a produkciók sorát, színpadra szólítva a zsirai Alternatív Képszínház darabját. Felgördült a függöny, s az elsõ elõadás hang- és fényeffektjeivel szárnyra kapott a fesztivál: négy napos utazás kezdõdött… Miközben a színpadon komédiák, zenés-táncos vígjátékok világát tragédiák váltották, a szakmai zsûri – Szõcs Katalin Ágnes színikritikus, Tóth Zsóka elõadómûvész, Katona Imre rendezõ, Kiss László elõadómûvész, Pataki András rendezõ, Pápai László rendezõ, Regõs János színész-rendezõ – figyelt és értékelt. Méghozzá minden mozzanatot. Jó szándékú kritikával, derûvel, elismeréssel. A bajánsenyei Kerkabarka Színjátszó Csoport vezetõje szerint éppen ez az, ami idehozza az amatõr színjátszókat. - Falusi színjátszó csoportként szerettük volna megmérettetni magunkat, s erre a vasvári fesztivál kiváló alkalmat adott. Fontos volt számunkra, hogy a találkozó egyben szakmai fórum is, mely nemcsak a bemutatkozásra teremti meg a lehetõséget, hanem hiteles visszajelzést is kapunk a szakmai zsûritõl. Emellett számunkra Vasvár viszonylagos közelsége is szempont volt a jelentkezésnél. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk – tolmácsolja a csoport gondolatait Keserû Anett. A krasznai Tinikomédiások második alkalommal tették meg a Vasvárra vezetõ több száz kilométeres utat. Három évvel ezelõtt az adácsi fesztiválon a színjátszó társaktól hallottak elõször a vasvári rendezvényrõl, majd neveztek a tavalyi fesztiválra. – Vasváron már akkor valami olyat tapasztaltunk, ami az anyaországi fesztiválok körében is egyedülálló. Azt éreztünk, hogy itt van egy olyan mágnes, egy összetartó erõ, ami összefûzi a különbözõ korú, s legkülönbözõbb helyekrõl érkezett színjátszókat.
Ezt a hangulatot nagyon nagyon szerettük. Ezért jöttünk most újonnan el. Itt úgy érzi az ember, hogy egy erõdbe jött be. A kultúra erõdjébe, s azt itt kapottakat magával viheti a hétköznapokba, a nehézségekbe. Emellett itt megerõsítik bennünk, hogy amit csinálunk, az jó, arra szükség van – foglalja össze a vasvári fesztivál mibenlétét Ozsváth Ilona, a 2000- ben alakult csapat vezetõje. Majd hozzáteszi: számukra a fesztivál továbbképzõ is, ahol sok új dolgot, érdekes megoldást láthatnak, s ez tovább segíti õket a céljuk felé, mely nem más, mint, hogy színházszeretõ és -értõ közönséget
neveljenek.
S talán éppen ezzel a céllal született meg negyed évszázaddal ezelõtt a Vasvári Játékszín, s öltött testet Színjátszó Találkozó formájában az amatõr színjáték öröme, s e céllal dacol az akadályokkal évrõl évre a szervezõ, a Nagy Gáspár Kulturális Központ csapata.
A fesztivál megszületéséhez idén is nehézségekkel kikövezett út vezetett, ám a fanatikus szervezõ erõ, az anyagi támogatás, a közösség- és értékteremtés szándéka, s a csapatok lelkesedése idén is megadta az alapot a fesztivál megszületéséhez. Sõt – ahogy Gergye Rezsõ fogalmaz – ennél jóval több történt. – A csoportok fesztivál-igenlõ összefogása ismét megmutatkozott, ráadásul a megszokottól eltérõ, õszi idõpont a vasvári bérletsorozatnak is jót tett. A kínálatból csemegézve ugyanis több elõadást is sikerült beemelni a sorozatba, s ez az intézménynek, s a csoportoknak egyaránt elõnyére vált. Legalább ilyen pozitív hozadéka a 2012-es fesztiválnak a helyszínek bõvítése. S bár nincs új a nap alatt, hiszen a 1987–1994 közötti találkozók a Hegyhát több 2012. november 5. VASVÁRI ÚJSÁG 5 falvát is felölelték. Ám az újabb kori fesztiválok 2001-es indulása óta az elõadásoknak kizárólag Vasvár adott otthont. Mára azonban a települések és a csoportok részérõl egyaránt igény mutatkozott a több helyszínen történõ megvalósításra, bemutatkozásra. A cél természetesen a jövõben, hogy a kistérség minél több települését bevonjuk a fesztiválhelyszínek közé – hangsúlyozza az igazgató, majd hozzáteszi: a helyszínek bõvítése lehetõvé teszi majd több csoport fogadását is, ám a mennyiség továbbra sem mehet a minõség rovására. Ezért már a jelentkezésekkor szûrik a csoportokat, így csak a minõségi elõadások kerülhetnek a fesztivál színpadjaira. Annál is inkább – emeli ki – mivel a zsûri tapasztalatai szerint egyre több az olyan csoport, amely sokkal többre lenne hivatott, vagyis sokkal több van benne színészileg, mint ami látható.
Ami hiányzik, az pedig a munka, mellyel jobb színvonalra tudnák hozni magukat. Erre szeretnék ösztönözi a jövõben a csoportokat. Megakadályozva azt, hogy a mai kor értékválsága elérje az amatõr színjátszást – teszi hozzá, miközben a nagyteremben komédiák, mesék, szerkesztett játékok éltetik a színjátékot.
Vasárnap délután aztán a színpad pulzálása alábbhagy: már csak a zsûri dolgozik. Ahogy mondani szokták: a szakmai tanácsadók nehéz helyzetben voltak, ám ezúttal sem az építõ kritikák, vagy éppen a minõsítések odaítélése okozta a legnagyobb nehézséget. A négy nap csaknem harminc elõadását végignézni, majd a darabot követõen kiértékelni, nem kis szellemi és fizikai megterhelés volt számukra. Mindebbõl azonban a csoportok semmit sem vettek észre: az idõ és a figyelem egyformán járt mindenkinek. A vasárnapi díjátadón a négy nap tapasztalatait, érzéseit, gondolatait Regõs János öntötte szavakba. Mint mondta: élete során elõadóként, rendezõként és vendégként egyaránt rengeteg fesztiválon vett részt, így jól tudja, hogy azok az igazán jó találkozók, melyek során valami megfoghatatlan, élettel teli szellemiség lebeg a fesztivál fölött. Itt Vasváron ez a lélek jelen van. Csodálatos, hogy gyerekek és idõsek, városi és falusi színjátszók, határon innen és az elcsatolt részeken élõk ilyen összhangban dolgoznak, fesztiváloznak együtt – tette hozzá, átadva a szót az értékelésnek. A díjakat ezúttal Pataki András rendezõ és Tóth Balázs alpolgármester adta át. Különdíjat kapott a Nyíregyházi Fõiskola Színházi Mûhelye a bemutatott darab eredeti feldolgozásáért, a Kincskeresõ adaptációjáért a budapesti Aha Színpad, komplex színházi nyelvezetért a Pécsi Müsz, hitelességéért a Kerkabarka Színjátszó Csoport, valamint a krasznai Tinikomédiások, a generációk közös játékáért a Vasvári Játékszín, valamint a falusi színjátszás hagyományának ápolásáért a Lovászi Faluszínház. Kimagasló színészi teljesítményéért különdíjat vehetett át Cseke Sándor, Anduska János, hagyományõrzésért Horváth Barnabásné, Gergye Rezsõ, színészi alakításért Rózsás Hajnalka, Megyes Sándor, valamint a KASZT öt tagja: Vörös Attila, Mesterházy Dorina, Simon Mária, Kozmits Christina Jázmin, Jóna Andrea. A kimagasló zeneszerzõi és zenészi teljesítményért elismerésben részesült a Vasvári Játékszín elõadásának szerzõje, Kiss Lajos és zenésztársai. Majd a Magyar Szín-Játékos Szövetség minõsítéseit vehették át az azt kiérdemlõ csoportok. Minõsített oklevelet vehetett át a budapesti Aha Színpad Fecske színköre, valamint a Vasvári Játékszín.
Bronz minõsítéssel térhetett haza a Kerkabarka Színjátszó Csoport és az „Üss a hasadra!” Színpad. Ezüst minõsítést vehetett át Gergye Rezsõ Hajnóczy Péter Dinamitjáért, valamit a krasznai Tinikomédiások szerkesztett játékukért, a Nyíregyházi Fõiskola Színházi Mûhelye az Aucassin és Nicolette-ért. Arany minõsítéssel ismerte el a szakmai zsûri a zsirai Alternatív Képszínház, a Körmendi Kastélyszínház Társulat elõadását. A soproni Petõfi Színház jegyekkel ajándékozta meg az „Üss a hasadra!” Színpad és a Vasvári Játékszín tagjait, emellett a játékszín gyermekdarabját, valamint a Soltis Lajos Színház elõadását egy-egy bemutatóra is meghívta Pataki András igazgató. Regõs János pedig ígéretet tett arra, hogy Bereményi Gézának kiemelkedõ amatõrszínházi elõadásként figyelmébe ajánlja a Soltis Színház és a KASZT elõadását. Végül Vasvár város fõdíja a KASZT-hoz, míg a fesztivál fõdíja a celldömölki Soltis Lajos Színházhoz vándorolt, ez utóbbi elõadást vendégül látja a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Majd a város nevében Tóth Balázs alpolgármester mondott köszönetet, hogy a csoportok négy napra az amatõr színjátszás fellegvárává változtatták a várost, Gergye Rezsõ pedig a zsûri tagjainak, segítõknek fejezte ki háláját, megköszönte a támogatók (Nemzeti Kulturális Alap, Vasvár Város Önkormányzata, Magyar Szín-Játékos Szövetség, Helytörténeti Múzeum, Szentkút Kemping, Zágorhidiné Tóth Andrea, Tóthné Tóth Valéria, Winkelbauerné Bódi Ibolya) és a díjakat felajánlók (Weöres Sándor Színház, Vasi Hegyhát Többcélú Kistérségi Társulás, Dr. Bendefy László Városi Könyvtár, Magyar Mûvelõdési Intézet, Littera Nova Kiadó, Ódor István, Mihályfi és Társa, Merklin Tímea, Giczi Ajándékbolt, Oetiker Kft., Tomaker Kft., Karinthia Kft., Szentháromság Gyógyszertár, Hegyháti Patika, Pataki András, Oszkói IKSZT, Gersekaráti Mûvelõdési Ház, Andrásfai Mûvelõdési Ház, Gyõrvári Faluház) – segítségét, s tolmácsolta azok jókívánságait, akik ezúttal csak lélekben lehettek a fesztivállal. Hozzátette: „Pápai tanár úr azzal a felkiáltással nyitotta a fesztivált: Ragyogjatok!
… és ti ragyogtatok. Kicsit fényesebbek lettünk általatok.” Zárásként Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója lépett színpadra, s adott útravalót: Kosztolányi gondolatai töltötték meg a teret, s a szíveket.

– vv –

Vasvári Újság