Óvodások készülnek az udvarra. Az egyik sehogy se boldogul a cipõvel. Erre odament neki segíteni az óvó néni. Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:

- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nõ látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kissrác lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal: - Ez nem is az én csizmám!
A nõ egyre idegesebb lett, õrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- ... hanem a bátyámé, csak õ már kinõtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónõ már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a mûvelet. Na, végre, gondolta az óvónõ, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!