A szén-monoxid legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy színtelen, szagtalan, ezért nehéz észlelni jelenlétét. Jellemzõen a kéményen vagy a tüzelõberendezésen keresztül kerülhet a légtérbe, azonban a nem megfelelõen mûködõ kéménybõl a füst visszaáramlásával is a lakásba juthat, vagy a nem kellõen tömör kályhákból, kandallókból, füstcsövekbõl, az elszennyezõdött fürdõszobai átfolyós vízmelegítõkbõl a lakótérbe kerülhet.

Ezért is különösen fontos hangsúlyozni, hogy csak engedélyezett típusú, kifogástalan mûszaki állapotú tüzelõberendezést használjunk, melyek beüzemelését, javítását bízzuk szakemberre. Rendszeresen ellenõriztessük kéményünk állapotát, mely nagyban hozzájárul mind a szénmonoxid-mérgezések, mind a kéménytüzek megelõzéséhez. Nagyon fontos, hogy a rendszeres szellõztetésre is fordítsunk kiemelt figyelmet! A korszerû, jól záró, hõszigetelt ablakok beépítése során gondoljunk arra, hogy a természetes szellõzésre minden lakótérben szükség van, ezért gondoskodjunk arról, hogy lakásunk megfelelõ légutánpótlása, szellõztetése biztosítva legyen.
A mérgezés jellemzõ klinikai tünetei között kell említeni a szédülést, fejfájást, hányingert, a mérgezés második szakaszában zavart tudatállapot, izomgörcsök léphetnek fel, nagy koncentrációban azonban rövid idõn belül halálhoz is vezethet.

Jelenlétének korai felfedezésében segítséget nyújthatnak a szénmonoxid-érzékelõ készülékek. Ha a készüléket a falra rögzíti, akkor az legyen magasabban az ablak és az ajtó felsõ élénél, de legalább 15 cm-rel a mennyezet alatt. Abban az esetben, ha a készüléket a mennyezetre rögzítik, akkor az legyen legalább 30 cm-re minden egyes faltól. A vészjelzõt a potenciális szénmonoxid-forrástól 1-3 méterre kell elhelyezni. Az érzékelõk sok esetben életet menthetnek, nem helyettesítik azonban a rendszeres karbantartásokat, felülvizsgálatokat!

Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltség
Körmendi Hivatásos Tûzoltóparancsnokság