Sejber Mihály mûvésztanár tárlata negyed évszázad munkáiból válogat

Az elmúlt évtizedek alatt számos köztéri alkotás újult meg, s született szakértõ kezei által. Miközben pedagógusként a gyermekek szolgálatában áll, képviselõként és mûvészként tudását egyaránt a város javára fordítja. Sejber Mihály mûvésztanár szeptemberben egy szentkúti kõkereszt restaurálásával ajándékozta meg a vasvári Mária búcsú zarándokait, legújabb – január közepéig látható – kiállításával pedig az elmúlt negyed évszázad alkotómunkájába enged betekintést.
Számos megújult kõkereszt, a nyáron felavatott Szent Flórián-szobor elkészülte után Sejber Mihály az Erdészeti Zrt. segítségével egy 1871-ben a Szentkúton felállított kõkeresztet szállíttatott a mûhelyébe. A terv nem kevesebb volt, mint egy búcsúi ajándék a városnak.
Az alkotó folyamatnak természetesen része a mû történetének ismerete is, így tárulnak fel lépten-nyomon a Hegyhát kõkeresztjeinek, szakrális szobrainak történetei Sejber Mihály elõtt, mely alól ezúttal a megújult szentkúti kereszt sem képez kivételt.
– Ez a kõkereszt egy fontos emléke a vasvári búcsújárásnak. Felállítása Horváth Ferenc nevéhez kötõdik, aki az újkorban új lendületet adott a városi búcsúnak. A történet szerint a huszárnak állt celldömölki ifjú miután megvakult, szülei megmosták szemét a vasvári búcsúban, de csodás gyógyulása után ismét huszárnak állt. Ám a szeme világát megint csak elveszítette, így újabb zarándokút következett. Az 1871-es esztendõ ismét gyógyulását hozta, mely után remeteként telepedett le a Szentkúton, s ekkor – természetesen a gyógyulásáért érzett hálából – állíttatta e keresztet. Késõbb, 1900-ban, szülei halálát követõen az elsõ kõkápolnát is õ építtette, s mint a Szentkút korabeli felügyelõje vonult be Vasvár történetébe – meséli Sejber Mihály, majd hozzáteszi: bár ezeket a kereszteket általában 30 évente újítják meg, a Szentkúti kõkereszt valószínûleg utoljára a 40-es években esett át egy nagyobb megújításon, majd hanyatlásnak indult. Az 1990-es években aztán itt teljesített kispapi szolgálatot Molnár Árpád atya, akinek szívügye volt a kõkeresztek sorsa, - s mint mondja – vele kezdték el a munkát.
Az akkori felújítás során pótolta a szobor hiányzó fejét, s megtisztította a keresztet. Ám a körülmények, anyagi lehetõségek csak a helyszíni javítást tették lehetõvé, így jónéhány munkafolyamatot nem tudott elvégezni, melyre most a mûhelymunka lehetõséget adott.
– A nyáron az egész kõkereszt felületét átdolgoztam, a hiányokat kiegészítettem, arányosabb fejet kapott a szobor, s az eredetileg színes részek is elnyerték régi formájukat, olvashatóvá vált a felirat is – sorolja a mûvésztanár.
S miközben oly könnyeden szól a megújulás folyamatáról, kiderül: több héten át napi több munkaóra nem kis fi zikai megerõltetéssel karöltve adódik még a munkához, melynek eredményeképpen a kõkereszt a búcsú elõestéjén újra a helyére kerülhetett, immár restaurált formában.


S miközben a vasváriak az õszi szentkúti séta során gyönyörködhetnek Sejber Mihály munkájában, addig a körmendi közönség csaknem negyed évszázad alkotó folyamatának eredményét csodálhatja meg a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban nyílt kiállításon. S bár a mûvésztanár több csoportos kiállításon is bemutatkozott már az elmúlt évtizedben, a Tausz István helytörténésszel közösen elkészített, Hegyháti térség – részben általa felújított – szakrális szobrait csokorba gyûjtõ fotódokumentációs kiállítása szintén népszerû, addig alkotásainak egyéni tárlaton való bemutatására
1987 óta nem került sor.
– A szobrászat rendkívül idõigényes munka, a sok hétköznapi feladat mellett nehéz rá idõt szorítani. Viszont így ötven felett is lehetek fi atal kiállító – adja meg mosolyogva a választ a miért csak most kérdésre. Pedig az elmúlt negyed évszázad faszobrai, alkotásai, fába faragott, vagy épp agyagba formált gondolatvilága rögtön magával ragadja a látogatót.
S míg a restaurálás az alkotó szolgaibb oldalát kívánja meg, addig az itt bemutatott szobrok a szárnyaló mûvészi gondolkodás termékei. Ugyanakkor Sejber Mihály úgy látja: számára nincs egyik sem a másik nélkül. – Kétkezi munka nélkül ma már nehezen tudnék meglenni. A fafaragás különleges folyamat, ebben a nagyobb formák alkotása ragad meg,
ugyanakkor a mintázást sem érzem nyûgnek. Ez persze mást kíván, mint a restaurálás, amely amellett, hogy kemény fizikai munka, összetett folyamat is, hiszen a kõmûvességtõl a festésen át a formázásig számos területhez érteni kell. E téren jól hasznosítom a fiatalkori, vasvári kõmûvesek mellett eltöltött nyarak tapasztalatát, illetve a családban négyszer
építkeztünk – teszi hozzá mosolyogva. Ezek tudatában a tervekrõl talán szólni sem kell, hiszen szerte a Hegyháton számos jobb sorsra érdemes kõemlék várja még a megújulást, miközben az alkotó kezet kívánó faanyag is „eltalál” a mûvésztanár mûhelyébe, hogy a vésõje újraformálja, új életre keltse azt. Sejber Mihály fába faragott gondolatvilága
január közepéig várja látogatóit a körmendi gimnázium galériáján.

– vv –
Vasvári Újság
Fotó: Jámbori

A képek nagyításához klikk a képekre