Gyógynövényeink címen új sorozatot indít a Pharmaonline; cikkeikben egy-egy növény (népgyógyászatban is ismert) hatásait, kölcsönhatásait mutatják be a gyógyszerekkel. Elsõként az almáról írnak, amely nyersen is az egyik legértékesebb „étrend-kiegészítõnk”.

A vegyszermentes és ép almatermés héja flavonoidokban gazdag, vagyis a „biocsomagoló anyag” nemcsak ehetõ, hanem antioxidánsokban és mikroorganizmusok ellen ható anyagokban is bõvelkedik. Mindössze tiszta vízzel kell lemosni a fogyasztás elõtt. Az alma pektinben dús, szerves savakban, vitaminokban gazdag, lédús, húsos termésfala a legértékesebb, de az ép magházban található magvak is számos bioaktív vegyületet tartalmaznak. Kellemes ízét sokféle – és fajtától függõ, sajátos – aralkil-éterek és -észterek okozzák.

Több országban az ép almahéjat külön dolgozzák fel, és akár filterezett almateaként használják. Népi orvoslásban való felhasználására számos adat ismert. Elõfordult, hogy vasszeget szúrtak az almába; egy idõ múlva kivéve, a „vasas” almát fogyasztották. „Fontos, hogy az almát hámozatlanul, magocskákkal együtt együk, mert így kapjuk meg a legtöbb vitamint, rejtett enzimet, ebben az esetben a ciánt, ami a tüdõhörgõket is tisztítja. […] lehet almamag-kúrát is alkalmazni: 1500 szem almamagot egyenlõen elosztva 10 részre 10 nap alatt megenni. Ez a kúra az egész gyomrot is fertõtleníti.”

Igaz tehát az állítás, hogy az alma – fõleg nyersen – „vitamin- és antioxidáns-bomba”, jótékony hatású az emésztésre. Azt azonban tudni kell, hogy nem tisztítja a fogakat, sõt savtartalma miatt növeli a caries kialakulását, ezért almaevés után alaposan ki kell öblíteni a szájüreget.