Október 6-án ellenzéki parlamenti képviselők - a térségbeli kormánypárti képviselők szóbeli támogatását is bírva - interpellációt nyújtottak be a belügyminiszterhez a körmendi rendészeti szakközépiskola tervezett megszüntetése tárgyában.
A szakközépiskola alkalmazotti állománya, de sok városi polgár is megdöbbenve hallgatta a miniszteri választ. A belügyminiszter asszonyt bizony félrevezették. Az iskola nem azért képez kapacitásának (négyszáz fős befogadóképesség) felében kétéves nappali formában határrendészeket, mert ennyit tud toborozni, hanem azért, mert a fenntartó ilyen létszámkeretet osztott ki rá. Nem azért képez távoktatásban évente hétszáz határrendészt, mert a szabad kapacitást így tölti ki, hanem azért, mert az európai uniós határőrizetre folyamatosan felkészülő határőrségnek - mint megrendelőnek - ez elemi érdeke. Az iskola évente több szakképzett határrendészt bocsát ki (nyolcszáz főt), mint az összes többi rendészeti szakközépiskola együttvéve.
Nem szólt a miniszteri válasz arról, miért nem engedte a fenntartó más - például a soproni - iskolához hasonlóan a rendőrszakképzés beindítását, noha az iskola vezetése azt minden évben nyomatékosan kérte, és az alapító okirata, szervezeti struktúrája, az oktatói állomány felkészültsége ezt lehetővé tette volna. Talán akkor a csopaki vagy a soproni tanintézetet kellene megszüntetni? Nincs itt hely az iskola szakmai erényeinek ismertetésére, de nagyon szeretnénk, ha a Belügyminisztérium úgy hozná meg döntését, hogy kellően átvilágítja az érintett iskolákat, ellenőrzi, értékeli, majd "minősíti" szakmai munkájukat, figyelembe veszi partnerei véleményét.

Mindaz, amit leírtam, ellenőrizhető, az iskolában hozzáférhető dokumentumokkal bizonyítható.

(NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN)

(Népszabadság, 2003. október 24., péntek)