A visszahozhatatlan pillanat fogságában

droszler | 2004. március 14 19:02:14 | körmendi hírek |
Fotósunk, az 50 éves Tóth László kitüntetése

Március 15-én, a Magyar Sajtó Napján lapunk fotósa, Tóth László kitüntetést vehet át Szombathelyen a megyei közgyűléstől. Az elismerést 50. születésnapja alkalmából gazdag munkásságáért kapja. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül, címszavak köré csoportosítva villantjuk fel e fél évszázad történéseit. És most beszéljen az ünnepelt:
Pályakezdés, indulás

Teljesen amatőrként 1965-66-ban Ambrus Miska bácsi igazi "lámpásként" tevékenykedő tanító fotószakkörében ismerkedtem meg a fotózás alapjaival. A közelünkben lakott a közismert Haber Frici bácsi fényképész, aki szintén sokat segített. A gimnáziumban Sándor Gyula tanár úr adott kulcsot az iskolához, hogy bármikor bemehessek laborálni. Évi tizenkét fizika órán én taníthattam fénytant és optikát a többieknek, a fizetségem alkalmanként egy-egy ötös volt. Az érettségi után, 1972-ben egyszerre a Körmendi Járási Könyvtárhoz kerültem a területi- és módszertani csoporthoz, ami hozzájárult ahhoz, hogy alaposan megismertem Körmend, Szentgotthárd és Vasvár környékét. Később könyvtárosi szakképesítést szereztem Győrben.
Archívum

1972-ben még nem volt archívum a könyvtárban, de technikailag mindig jól volt ellátva az intézmény. Az EGIS-en kívül például először itt volt számítógép, és a könyvtár kapott elsőként videókamerát. Ezek a filmek most is megvannak, például az egyiken Madáchy Karcsi bácsi látható, amikor a Petőfi téri piac utolsó napján bemutatja a helyet és megemlékezik róla. De gazdagabb a fotóarchívum, hiszen kb. negyvenezer fénykép már számítógépen van, kétszázezer még nem, és sajnos ugyanez a helyzet a diaképekkel és a mozgófilmekkel. A fotók hat főcsoportban 133 téma szerint vannak csoportosítva, de mióta otthagytam a könyvtárat, és szellemi szabadfoglalkozású lettem, azóta minden évben eladom nyersanyag áron a fotóimat az önkormányzatnak. Itt kronologikus sorrendben vannak a képek, feldolgozásukkal nem tudom, hogy mi lesz. Igény van a közzétételükre, elsősorban az egyetemisták kérik a segítségem, a mostani körmendi dokumentum kiállításon is több fotóm látható.
Jelen

Amit 32 évig csináltam, azt folytatom most is, főként a Rábavidéknek dolgozom, de korábban írásaim, képeim jelentek meg megyei és országos lapokban, külföldi újságokban. A glossza műfaját szeretem legjobban, ezt művelem a legjobban.
A korlátolt, szemellenzős, szögletes szemléletet sohasem szerettem, többször volt ebből kellemetlenségem. Soha nem féltem a konfrontációtól, mindig kritikus szemmel néztem a világot, akár mások igazáért is hajlandó voltam kiállni. Mostanában például az zavar többek között, hogy miért kell a piros-fehér-zöldbe a kéket és a sárgát belemagyarázni. Szeretek vitatkozni, de csak érvekkel, tényekkel, nem pedig szónoklatokkal szemben, mert idézeteket én is tudok dögivel.
Kokárda

Azért nincs rajtam kokárda, mert a viseléséért az 1970-71-es tanévben néhány társammal igazgatói intőt kaptunk érte a gimnáziumban. Akkor elhatároztam, hogy sohasem teszem fel. Tisztelem és becsülöm a márciusi ifjakat, minden törekvésükkel egyetértek, de én március 12-én, 13-án, 14-én, 15-én és 16-án is magyar vagyok. Sokan, akik akkor nem hordták, most derékig érő kokárdában tetszelegnek.
Hivatás

Ha valaki szereti, amit csinál, adjon belőle másoknak is. Mindenkit becsülök, aki komolyan veszi a hivatását. Bálint György mondta, hogy ha valaki felteszi valamire az életét, akkor ne zavarja, ha harcai közben piszkos lesz az ingnyaka. 1989-ben indult újra a Rábavidék, tíz hónapig teljesen egyedül csináltam. Például azért nem nősültem meg, mert egy héttel az esküvő előtt a menyasszonyom besokallt, rájött, hogy az én megszállottságom mellett esélyünk sem lenne a nyugodt családi életre. Igaza volt.
Elégedettség

Nem rossz a helyzetem, de lehetne jobb is, magamnak köszönhetem, hogy itt tartok, mindig nagyon nyakas voltam. Ismert, de nem elismert ember vagyok, én a várostól nem vártam és most sem várok semmilyen elismerést. Nem a mindenkori vezetésnek akartam megfelelni, hanem azoknak, akik majd utánam jönnek majd. Hiszem, hogy a pillanat visszahozhatatlan, én ennek a fogságában élek, de amit megörökítek, az megmarad. Dr. Batthyány- Strattmann László írta a végrendelete utolsó mondataként, hogy ha boldogok akarunk lenni, tegyünk másokat is boldoggá. Számomra is ez a legfontosabb.

Csihar Tamás
Rábavidék
XV. évfolyam 5. szám


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.