A visszahozhatatlan pillanat fogságában
droszler | 2004. március 14 19:02:14 | körmendi hírek | | |
Március 15-én, a Magyar Sajtó Napján lapunk fotósa, Tóth László kitüntetést vehet át Szombathelyen a megyei közgyűléstől. Az elismerést 50. születésnapja alkalmából gazdag munkásságáért kapja. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül, címszavak köré csoportosítva villantjuk fel e fél évszázad történéseit. És most beszéljen az ünnepelt: Teljesen amatőrként 1965-66-ban Ambrus Miska bácsi igazi "lámpásként" tevékenykedő tanító fotószakkörében ismerkedtem meg a fotózás alapjaival. A közelünkben lakott a közismert Haber Frici bácsi fényképész, aki szintén sokat segített. A gimnáziumban Sándor Gyula tanár úr adott kulcsot az iskolához, hogy bármikor bemehessek laborálni. Évi tizenkét fizika órán én taníthattam fénytant és optikát a többieknek, a fizetségem alkalmanként egy-egy ötös volt. Az érettségi után, 1972-ben egyszerre a Körmendi Járási Könyvtárhoz kerültem a területi- és módszertani csoporthoz, ami hozzájárult ahhoz, hogy alaposan megismertem Körmend, Szentgotthárd és Vasvár környékét. Később könyvtárosi szakképesítést szereztem Győrben. 1972-ben még nem volt archívum a könyvtárban, de technikailag mindig jól volt ellátva az intézmény. Az EGIS-en kívül például először itt volt számítógép, és a könyvtár kapott elsőként videókamerát. Ezek a filmek most is megvannak, például az egyiken Madáchy Karcsi bácsi látható, amikor a Petőfi téri piac utolsó napján bemutatja a helyet és megemlékezik róla. De gazdagabb a fotóarchívum, hiszen kb. negyvenezer fénykép már számítógépen van, kétszázezer még nem, és sajnos ugyanez a helyzet a diaképekkel és a mozgófilmekkel. A fotók hat főcsoportban 133 téma szerint vannak csoportosítva, de mióta otthagytam a könyvtárat, és szellemi szabadfoglalkozású lettem, azóta minden évben eladom nyersanyag áron a fotóimat az önkormányzatnak. Itt kronologikus sorrendben vannak a képek, feldolgozásukkal nem tudom, hogy mi lesz. Igény van a közzétételükre, elsősorban az egyetemisták kérik a segítségem, a mostani körmendi dokumentum kiállításon is több fotóm látható. Amit 32 évig csináltam, azt folytatom most is, főként a Rábavidéknek dolgozom, de korábban írásaim, képeim jelentek meg megyei és országos lapokban, külföldi újságokban. A glossza műfaját szeretem legjobban, ezt művelem a legjobban. A korlátolt, szemellenzős, szögletes szemléletet sohasem szerettem, többször volt ebből kellemetlenségem. Soha nem féltem a konfrontációtól, mindig kritikus szemmel néztem a világot, akár mások igazáért is hajlandó voltam kiállni. Mostanában például az zavar többek között, hogy miért kell a piros-fehér-zöldbe a kéket és a sárgát belemagyarázni. Szeretek vitatkozni, de csak érvekkel, tényekkel, nem pedig szónoklatokkal szemben, mert idézeteket én is tudok dögivel. Azért nincs rajtam kokárda, mert a viseléséért az 1970-71-es tanévben néhány társammal igazgatói intőt kaptunk érte a gimnáziumban. Akkor elhatároztam, hogy sohasem teszem fel. Tisztelem és becsülöm a márciusi ifjakat, minden törekvésükkel egyetértek, de én március 12-én, 13-án, 14-én, 15-én és 16-án is magyar vagyok. Sokan, akik akkor nem hordták, most derékig érő kokárdában tetszelegnek. Ha valaki szereti, amit csinál, adjon belőle másoknak is. Mindenkit becsülök, aki komolyan veszi a hivatását. Bálint György mondta, hogy ha valaki felteszi valamire az életét, akkor ne zavarja, ha harcai közben piszkos lesz az ingnyaka. 1989-ben indult újra a Rábavidék, tíz hónapig teljesen egyedül csináltam. Például azért nem nősültem meg, mert egy héttel az esküvő előtt a menyasszonyom besokallt, rájött, hogy az én megszállottságom mellett esélyünk sem lenne a nyugodt családi életre. Igaza volt. Nem rossz a helyzetem, de lehetne jobb is, magamnak köszönhetem, hogy itt tartok, mindig nagyon nyakas voltam. Ismert, de nem elismert ember vagyok, én a várostól nem vártam és most sem várok semmilyen elismerést. Nem a mindenkori vezetésnek akartam megfelelni, hanem azoknak, akik majd utánam jönnek majd. Hiszem, hogy a pillanat visszahozhatatlan, én ennek a fogságában élek, de amit megörökítek, az megmarad. Dr. Batthyány- Strattmann László írta a végrendelete utolsó mondataként, hogy ha boldogok akarunk lenni, tegyünk másokat is boldoggá. Számomra is ez a legfontosabb. Csihar Tamás Rábavidék XV. évfolyam 5. szám |
Lakossági kapcsolatok
központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.
Hasznos információk
Programok
2024.március 28. csütörtök
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |
Legfrissebb
- Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk!
- Színházi előadás
- Kiállítás megnyitó
- Rendörségi hírek
- II. Országos Középiskolai Rendészeti Csapatverseny
- Változik a Körmendi Közös Önkormányzati Hivatal ügyfélfogadása
- Autó motortere égett Körmenden
- Rendőrségi hírek
- ETCS vonatbefolyásoló rendszert épít ki a GYSEV
- XIV. Tavasz ünnep
- Rendőrségi hírek
- Kóbor kutya keresi gazdáját
- Rendőrségi hírek
- Lezárt akta
- Forgalomkorlátozás Szombathelyen
- A Lasko ment tovább
- Rendőrségi hírek
- Hóátfúvás nehezíti a közlekedést továbbra is Vas megyében
- Pályázati felhívás
- Utinform jelentés
- Gysev közlemény
- Savaria Filmszínház műsora