Beszélgetés Kékesi István Gáborral
Mindennap találkozunk öltöző­ben, folyosón, üzemrészekben. "Ré­gi gyógyszergyáriak" vagyunk. So­kat tudunk egymásról, mégis keve­set. Elmegyünk a másik mellett, né­hány mondatot ha váltunk egymás­sal: Na hát "Kékivel" ez más. Vele mindig bele lehet mászni valami mé­lyebbe! 1982 óta dolgozik cégünk­nél, Körmend egyik ismert figurája. Színtársulatot szervezett, tart fenn, a Városi Televízióban szerkesztő, a helyi lapokban publikál. Az Egis Lacta Gyógyszergyárban az anyag­forgalmi osztályon raktároskodik.

-Nem kevés a nap huszonnégy órája?

- Huszonnégy óra annyi amennyi, ezen nem lehet változtatni. Azon viszont lehet és ildomos is, hogy azon a helyen, ahol élünk, miféle életminőség, miféle lehetőségek kí­nálkoznak, mi az, amiről, amivel le­het sáfárkodni.

- Március végén a színházi világ­napon mutatták be Csehov Cseresz­nyéskertjét a Batthyány-kastély szín­háztermében. Hogyan lehet színhá­zat csinálni Körmenden?

- Ősszel tízéves lesz a Körmendi Alternatív Színjátszó Társaság (KASZT). Itt a '60-as, '70-es években kiváló amatőr társulat működött, ezt ugyan csak hírből ismertem, hiszen szombathelyi születésű vagyok. Gon­doltam egy merészet, hogy meg kelle­ne próbálni mintegy kihasználni a színházépület adottságait. Szívós munkával mára elértük, hogy "jegyez­nek" bennünket, azaz meghívásoknak teszünk eleget, bérletes előadásokat
játszunk a megye településeitől kezd­ve Veszprémig, Mosonmagyaróvárig, Budapestig, Bajáig, hogy csak néhány helyet emeljek ki. A dolog érdekessé­ge az, hogy hatévestől hatvanévesig szerepelnek nálunk iskola és munka mellett. Sikerült kiváló kapcsolatot kialakítani a Zalaegerszegi Hevesi Sándor színházzal, tőlük rengeteg se­gítséget kapunk. Anyagi támogatást a város és a megye is ad, de pályázunk a minisztériumhoz és természetesen helyi mecénások is akadnak.
Az Egis is szponzorálja tevékeny­ségünket. Ebben a rohanó világban nem is gondolunk bele, mennyi tehet­séges ember jár-kel köztünk. Ahhoz, hogy teljes életet éljünk, szükségünk van olyan elfoglaltságokra, amelyek­kel közelebb kerülhetünk az önmeg­valósításhoz. Ha ezt el tudjuk hitetni embertársainkkal, rá lehet őket venni a munkára. Néhányunknak már meg­adatott, hogy Jordán Tamással, Beze­rédi Zoltánnal, Koncz Gáborral, Gáti Oszkárral stb. játsszanak a Savaria Karneválon. A közeljövőben pedig a legnevesebb szentélyekbe szól a meg­hívás, Thália Színház, Bábszínház, Vas megye bemutatkozásakor pedig a Nemzeti Színházba.

- Más tehetségek az Egisből?

- Jóna István a tablettaüzemben dolgozik, ő két éve tagja a társulat­nak. Kiállítás megnyitókra szoktam elhívni verset mondani.
Lehet, hogy a cikk nyomán ébred fel valamelyik kollégánkban a vágy, hogy kipróbálja magát egy új szerep­ben?!

V.SZ.

További fotók az előadásról >>itt<<