Interjú Heisler Andrással, a MAZSIHISZ elnökével
Június 20-án Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke avatta fel a holokauszt körmendi áldozatainak emlékművét. Még az emlékmű avatása előtt készült az alábbi beszélgetés.

- A megemlékezések kapcsán már sokadszor vesz részt hasonló rendezvényen, mint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. Mennyire lélekpróbáló dolog újra és újra hallani a 60 évvel ezelőtt történt borzalmakat?

- Meggyőződésem, hogy nemcsak a zsidó vallású embereknek, de minden jóérzésű magyar állampolgárnak megrendítő ezeken az eseményeken jelen lenni. Mivel az idei év kerek évforduló, a magyar társadalom jobban megmozdult ezeknek a megemlékezéseknek a szervezésében, aminek mi nagyon örülünk, mert mindig úgy gondoltuk, hogy a holokausztra emlékezni a zsidó közösség mellett az egész magyar társadalomnak kell.

- Ma, amikor hazánkban zajlanak az emlékünnepségek, sajnos egyre erősödik az antiszemitizmus, relativizáló megjegyzések jelenhetnek meg a holokauszttal kapcsolatban. Milyen érzés ennek a kettősségnek az átélése?

- Úgy gondolom, hogy a holokausztot még mindig nem dolgozta fel kellőképpen a magyar társadalom. Ezért jelenhetnek meg olyan hangok és írások a médiában és az utcai közbeszédben, melyek egy Európai Unióhoz csatlakozott országban semmiképp sem kívánatosak, sem helyénvalóak. A jövőben az lesz mindannyiunk feladata, hogy a holokauszttal kapcsolatos információk átadása, tanítása az eddigieknél magasabb szinten folyjon.

- Az oktatás kapcsán kérdezem, hogy a van-e esély arra, hogy a tanárok részéről az iskolákban a holokauszt tagadása illetve relativizálása nálunk is büntethetővé váljon? Másrészt nemrégiben elég furcsa állásfoglalást tett közzé az alkotmánybíróság a gyűlöletbeszéddel kapcsolatban.

- Ez utóbbi miatt közösségünk tagjai eléggé meg voltak rendülve. Úgy látszik, Magyarországon nem volt elég a hatszázezer áldozat ahhoz, hogy büntetőjogilag is lehessen szankcionálni az Európai Közösséghez csatlakozott országunkban a zsidózást vagy akár a cigányozást. Mi is, de nagyon sok egyesület, civil szerveződés próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy a holokausztot a maga valóságában, reálisan lehessen tárgyalni. Van olyan kezdeményezés, melyet részben Izrael Állama is támogat: magyarországi, nem zsidó származású történelemtanároknak tanulmányi utakat szerveznek Jeruzsálembe a Yad Vashem központba, ahol a holokausztról, annak tanítása metodikájáról adnak ismereteket. Ezzel párhuzamosan a közelmúltban megnyílt Páva Utcai Emlékközpont és Dokumentációs Központ egyik legfontosabb feladata, hogy a holokauszt tanításának magyarországi metodikáját próbálja meg nagyon magas szinten kidolgozni.

- Körmenden is virágzó izraelita hitközség működött, akár az ország többi városában. Lesz-e olyan lélekszám növekedés a zsidóságon belül, hogy ismét prosperáló hitközségi élet legyen?

- Mivel 600 ezer ember hiányzik közösségünkből, ezt néhány évtizedben gondolkodva is pótolhatatlan veszteségnek ítélem. Ezzel együtt mi azon dolgozunk - és vannak pozitív jelek -, hogy Magyarországon a zsidóság fennmaradjon, a zsidó vallásgyakorlás továbbra is működjön. A zsidó közösség sok mindent adott a magyar társadalomnak az elmúlt 150 év során, hiszen az iparosodásban, polgárosodásban, az európai kultúrához való kapcsolódásban a helyi zsidóságoknak - így Körmenden is - nagy szerepük és komoly érdemei voltak.

- Folyik valamiféle dokumentációs munka a túlélőkkel?

- Az utolsó korosztály él közöttünk, akik még a saját bőrükön tapasztalták meg a holokauszt szörnyűségeit. Több alapítvány is végez munkát annak érdekében, hogy az ő visszaemlékezéseiket lejegyezzék, magnóra, filmre vegyék. A budapesti Bálint Zsidó Közösségi Házban működtetett projekt, a Holokauszt Dokumentációs Központ és a Yad Vashem Intézet is foglalkozik azzal, hogy a visszaemlékezéseket összegyűjtse, rendszerezze.

Csihar Tamás
Rábavidék