Kékesi István Gábor


Csepűrágók hétköznapjai és ünnepei avagy kaszt - tavasz


Az idei tavasz páratlan bemutatkozási, szereplési lehetőséget tartogatott) a körmendi színjátékosoknak. A sikeres hazai előadássorozatot egy vasvári fesztiválon szerzett arany minősítés, illetve a legjobb női szereplő (Orbánné Jóna Andrea) díja követte. A Pillangók a sárban című darabot Móricz Zsigmond írásaiból szerkesztette Szalóky B. Dániel.


<
A Budapesti Alternatív Színjátszó-találkozóra kaptunk meghívást Lábán Katalintól, aki a fent említetteket pártolja, s saját színházában - RS-9 - lehetőséget is teremt. Ezt megelőzően Esztergomban a Zöld Ház nevű művelődési központban léptünk fel. A budapesti színjátszó-találkozó egyik helyszíne a nevezett RS-9, kifejezetten az ilyen kamarajellegű előadások színtere. Zsúfolásig telt nézőtéren; a szakma jelen levő képviselői, csakúgy, mint a közönség, vastapssal és gratulációkkal, lelkesen ünnepelt. Elhangzott: valami amatőr produkcióra számítottak, s profi kivitellel találták szembe magukat. Késő éjszakába nyúló értekezés, vita után érdekes döntések születtek. Mivel a KASZT hagyományos színházat csinál, ezért nem kaphat olyan szakmai elismerést, ami díjjal járna. Ennek az értelmezésnek furcsa megközelítése van. Gondoljunk csak bele, vajon az új Nemzeti Színház avató előadása (Madách Imre: Az ember tragédiája) milyen produkció volt? Mert hát láthattuk, modern felfogású, rengeteg elemében alternatív jelleget viselt. Kézzelfogható, mennyire erős az elvont, modernizált színház felé hajlás, ami nem biztos, hogy jót tesz a műfajnak, a klasszikus, tradicionális előadásoknak, a színház jövőjének. S most egyáltalán nem arról van szó, hogy kísérletezni, mai értelmezésben tálalni egy művet ne lehetne - sőt, - csak annak határai nem nyújthatók a végtelenségig.


A megállapodás úgy szól; ősszel visszatérünk a dologra, hiszen a jövő évi, következő fesztiválon szeretnék kiküszöbölni az ilyen lehetetlen helyzetet a rendezők is. S ha már így esett, elismerték, a szervezés során kellett volna pontosítani a kritériumokat, viszont ebben a szituációban, pl. egy különdíjat megérdemelt volna a körmendi társaság, hiszen az előadás nagyszerűségét, erejét senki sem vonta kétségbe.

S akkor még nem is szóltam arról, hogy a Körmendi Alternatív Színjátszó Társaság bekerült az MTV 2-es csatorna Magyar szalon című műsorába, a rendezővel, szereplőkkel készült riportokkal, darabrészletekkel. Ezt az anyagot a városi televízió Helyi érték adásában láthatták a körmendiek, csakúgy, mint a szombathelyi kábeltelevízió nézői. Ezt követte március 4-én, most már hagyományos mosonmagyaróvári szereplés. S csakúgy, mint tavaly, a fődíjjal (legjobb rendezés), ill. legjobb férfi mellékszereplő (Rajper Tibor) díjjal tért haza a csoport.

Mit hoz a jövő? Vannak meghívások tájolásra, fesztiválokra is. De hát üröm az örömben, hogy a balassagyarmati látogatást le kellet mondani (nagyon messze van, magas az útiköltség), s lehet, a kazincbarcikai Nemzetközi Színháztalálkozó is ilyen megfontolásból úszik el...

Elgondolkodtató, miért van ez, hogy a tavalyi, s az azt megelőző sikeres évadok után csak és mindössze 300.000 forint önkormányzati támogatást kapott az a csoport, amely viszi szerte Körmend hívnevét, - jó értelemben, s mégis?

Hajdanán itt jeles amatőr színjátszás volt, aztán hosszú évekig semmi, 6-7 éve újraindult, s sikert sikerre halmoz. De a jövő, a lét elbizonytalanodni látszik. Az eddig szerzett hírnév, ismertség, kapcsolatok veszhetnek el.

S még valami: a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Színjátékos Szövetség hírlevelében a Színfolt című újságban az egész ország, sőt határainkon túl is olvashatnak a KASZT életéről, munkáiról.