Frim Jakabról

gangura | 2002. augusztus 28 07:44:12 | körmendi hírek |
150 éve 1852 május elsején Körmenden született az értelmi fogyatékosok első magyarországi intézetének megalapítója, a fogyatékosok ügyének kiváló harcosa, a nagy magyar emberbarát Frim Jakab.


Az elemi iskoláinak elvégzése után Nagykanizsán, a gimnáziumban folytatta tanulmányait. Figyelme már 14 éves korában a fogyatékosok felé fordult. Elhatározta, hogy életét e szerencsétlen emberek segítésének szenteli.

Oklevelének megszerzése után előbb a horvátországi Varasdon, később, igaz csak rövid ideig Körmenden, Sárváron és Szentpéterfán tanított. Ez utóbbi helyről hívta Pestre tanítani Szőnyi Páli kiemelkedő tudású pedagógus. Frim - miután Kőszegen elvégezte a tanítói póttanfolyamot beiratkozott a budapesti Tanítóképezdébe. Itt figyelt fel a szorgalmas és elmélyült ifjúra Péterfi Sándor tanár, és az akkor különösnek tűnő érdeklődése érdekében egyre inkább a pszichológiai tanulmányok felé fordította figyelmét.
Mint tanítójelölt kapcsolatot teremtett jeles európai pszichológusokkal és számos európai intézet vezetőjével. Az ő tapasztalataikat kikérve vázolta elképzeléseit.

Az utcákon csellengő, mindenki által elhagyott emberek foglalkoztatásának és gondozásának kérdését a társadalom alapvető humánus összefogásának és kötelességének nevezte. Szakközleménye valóban a megrázás erejével hatott. Így két tanára támogatásával Trefort Ágost miniszter Frim Jakabot európai tanulmányútra küldte.

Feladata a német, holland, francia és orosz gyógyintézetek tanulmányozása volt, amelynek alapján javaslatot kértek hasonló magyar gyógyintézet megszervezésére.

Részben az ő tapasztalatai alapján nyílt meg 1875-ben a Munka elnevezésű gyógyintézet. 1877-ben Frim megvált az intézettőkés saját költségén önálló intézetet szervezett.

A társadalmi gyűjtések ellenére az új intézet hosszú éveken keresztül anyagi nehézségekkel küzdött az állam elzárkózott az anyagi támogatástól, csak alapítványokból, és Frim magánvagyonából volt képes működni. Az anyagi nehézségek ellenére az intézet fejlődött, és külföldről is felkeresték, hogy a helyszínen győződjelek meg színvonaláról, az elért eredményekről. Az anyagi körülmények mégis arra késztették, hogy 1896-ban az intézetet felajánlja az államnak.

A gyakorlati nevelőmunka mellett Frim Jakab széles körű tudományos munkásságot is kifejtett. A betegek gondozása és oktatása mellett állandó figyelemmel kísérte a pszichológia és pszichiátria legfrissebb kutatásait, és ezek figyelembevételével alakította és tökéletesítette gyógypedagógiai módszertanát. Áldozatos munkáját először külföldön ismerték el: 1879-ben a párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki, majd jóval később itthon is elismerték.

Munkatársaival célul tűzték maguk elé, hogy az egész társadalom segítségével a szellemi fogyatékosokat visszaadjak az életnek, megkeresik számukra a képességeinek megfelelő helyet, és felrázzák a közvélemény figyelmét ápoltaik szánalmas sorsára, megteremtik a legszélesebb összefogást.

Külön tanulmányozta Frim azokat a szakmákat, amelyekben gondozottjai meg tudják állni helyüket. E kérdésben is azt tartotta lényegesnek, hogy a társadalom számára hasznos szakmákat tanítsanak a szellemi fogyatékosoknak, hogy ezzel is elősegítsék számukra az életbe való beilleszkedés folyamatát.

Frim egész életét a hazai gyógypedagógia megalapozásának szentelte. 1919 április 29-én halt meg Budapesten. Lehet, hogy mai szemmel nézve nem volt szakszerűen képzett gyógypedagógus, mégis életművével és munkásságával, mély humanizmusával nagyban hozzájárult a magyar elmebetegügy és a gyógypedagógia helyzetének és színvonalának javításához.

Tisztelettel adózunk emlékének!


Körmendi Figyelő X. évfolyam 3. szám


Solymár Csabáné


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.