Magyar Mûhely Galéria avató ünnepségén Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor közös vizuális költészeti tárlatát Wehner Tibor író, mûvészettörténész nyitotta meg.


Ugyanekkor köszöntötték a hetvenéves Nagy Pált, a Magyar Mûhely alapító szerkesztõjét.

MMG
Magyar Mûhely Galéria
1072 Budapest, Akácfa utca 20.
tel./fax: +36-1-321-4757
www.magyarmuhely.hu
Kuratórium:
Merhán Orsolya, Petõ Hunor, L. Simon László, Szombathy Bálint


A hetvenéves Nagy Pál író, mûfordító, szerkesztõ, tipográfust ünnepi könyv megjelentetésével köszöntik barátai és pályatársai. A kötet szerzõi: Abajkovics Péter, András Sándor, Bacsó Béla, Bárdosi József, Bohár András, Bujdosó Alpár, Czigány Lóránt, Cselényi László, Jozef Cseres, Deák László, Dukay Nagy Ádám, Ferdinandy György, Galántai György, Haász Ágnes, Haraszty¨ István, Hegedûs Mária, Juhász R. József, Kékesi Zoltán, Kenyeres Zoltán, Kilián István, Kovács Zsolt, Kukorelly Endre, Márton László, Megyik János, Molnár Miklós, Németh Péter Mikola, Terry Olivi, Papp Tibor, Petõ Barna, Petõ Hunor, Petõcz András, Petõfi S. János, L. Simon László, Sõrés Zsolt, St.Auby Tamás, Székely Ákos, Szkárosi Endre, Szombathy Bálint, Tandori Dezsõ, Tar Ferenc, Tóth Gábor, Vitéz György és Wehner Tibor.


„Kétnyelvû író vagyok; nem kényszerûségbõl: önként, örömmel; ha tudnék, hét nyelven írnék – huszonegyen – a nyelvbe integrálódni: lehet-e palincesztuózusabb álma annak, aki az irodalom tulajdonképpeni feladatának ma is az önálló, a nyelvre épülõ, de attól többé-kevésbé függetlenülõ, a nyelvet csupán alkotóelemként magában foglaló jelrendszer kialakítását tartja (korszerûség / kortárs irodalom, 1978)” – írta-idézte e sorokat éppen húsz évvel ezelõtt, ötvenévesen a journal in-time 1974–1984 címû vizuális albumának önéletírás-manifesztumában Nagy Pál, saját avantgárd írói-alkotói gyakorlatáról. Ám tegyük hozzá rögtön, hogy Nagy Pál számára az avantgárd et(im)ológiája egyúttal „avant de garder, il faut inventer! – feltálalni? – feltalálni!” Hiszen Nagy Pál, aki saját bevallása szerint is mind életében, mind pedig mûvészetében a paradoxonok mûvésze: nem-csak feltalál, de fel is tálal, élet és életmû egységében dolgozik. Számára a „retorika síkja” életünk ellentmondásainak feloldási területe; szövegmunkáiban nem kíván pszichologizálni, mégis vizuális és hagyományos szövegeinek labirintusai és „hermái”, kõhalmai, kõoszlopai, az egész európai kulturális hagyományt emblémákká növesztõ, hol szeriális, hol térbeli, hol pedig lineáris szövegfolyama olyan különlegesen izgalmas mûveket eredményezett, amelynek integráns része egy összetett, újszerû, intertextuális-multimediális memoárirodalom megteremtése is, ahol a homo universalis megismételhetetlen mûvészeti kalandjaiban lehet részünk. Nagy Pál mûve meta-önéletírás, meta-monológ: a teremtõ író, miután eladdig bejáratlan területeken mozog, folyamatosan önreflexív is, amelyben ugyanannyira elevenek a konzervgyári munkás és az aacheni pályaudvar „pszicho-dream”-jének személyes élményei, Hampstead apokaliptikus drámája, mint Szentkuthy „épülõ velencei hajója éjjel”, Hermész és Perszephoné mitikus alakjai, Mallarmé, Joyce, Pound, Derrida és Kassák vagy a strukturalizmus hatásai. Ez az önreflexió Nagy Pál következetes életmûvének minden szintjét áthatja, eljutva a végletekig és a nyelv dekonstrukciójáig, az autodafékig, a videószövegekig és a belõlük kiragadott statikus pillanatokig, a vizuális „betûgrammákig”, a képversekig, a performanszokig, szövegei fonikus újraalakításáig, a munkanaplószerû önkommentárig, a tanulmányokig, a fordításokig.
A Magyar Mûhely egyik alapító szerkesztõjeként, aki pályatársaival, Bujdosó Alpárral és Papp Tiborral évtizedekig mûködtette a folyóiratot, szervezett találkozókat Franciaországban, Ausztriában, késõbb Magyarországon is, s aki a francia nyelvû d’atelier kiadó és folyóirat, valamint a p’ART mûvészeti videómagazin társalapítója volt, Nagy Pál tevékenysége mûvészetszervezõként is kiemelkedõ és következetes volt, mert az experimentális mûvészet (és nem csak az irodalom) különbözõ területein mûködõk generációi kerültek vele termékeny alkotói kapcsolatba, és segített nekik íróbarátaival együtt felfedezni az alternatív mûvészeti megnyilvánulások újabb minõségeit a „mûhelyes” kölcsönösség jegyében. Nagy Pál emellett mindig kapcsolatban állt a nemzetközi kortárs mûvészeti és szellemi élet számos alkotójával is, és igyekezett figyelemmel kísérni az éppen formálódó tendenciákat, elméleteket.
Nagy Pál, mint legkedvesebb alakja, a furfangos Hermész, aki a nyelvet feltaláló Hermész Triszmegisztoszt is egyesíti magában, 2004. augusztus 23-án volt hetvenéves, akit most barátai és pályatársai köszöntenek születésnapján ezzel a kötettel, nem utolsósorban azért, hogy még sokáig legyen „Pszükhopomposz”, utazó, közvetítõ és hírnök a mi (irodalmi) árnyékvilágunkban.


Az MMG tervezett kiállítási programja:

2004. szeptember 22. 18.00 • Bartha Sándor kiállítása
2004. október 13. 18.00 • MAMÛ-ludens, csoportos kiállítás
2004. november 10. 18.00 • Herendi Péter kiállítása
2004. december 8. 18.00 • Végleges vázlatok, csoportos kiállítás
2005. január 19. 18.00 • Vlasta Delimar (Horvátország) kiállítása
2005. február 9. 18.00 • Csutak Magdolna (Ausztria) kiállítása
2005. március 9. 18.00 • Heinrich Lüber (Svájc) kiállítása