Minden az alapoknál kezdõdik II.
A 2004. novemberi cikk megjelenése után számos gratulációt, telefont kaptam, és többen felhívták a figyelmemet a kimaradt építésekrõl, rendezésekrõl. Ezért elnézést kérek a lap olvasóitól, de sajnos a terjedelem adta lehetõségek végett bizony nagyon sok minden és eléggé nagy szabású dolgok maradtak ki. Talán elõször is az új kórházunkat említeném, ami bizony még az akkori egészségügyi minisztert is " ide csábította ", és még a frissen restaurált kórház kápolnát is megtekintette. Elkészült az új focipálya a Várkert keleti oldalán, és mivel csupán három szilárd burkolatú macskaköves utcája volt a városnak, ez is a, fõ tennivalók közé tartozott. Szilárd burkolatú utcák készültek, s ezek állaga az utóbbi 15 év alatt - egy-kettõ kivételével - csak romlott. Kialakították a Tûzoltóság új laktanyáját, felszereléseit gyarapították. A régi villanytelepet kihelyezték a temetõ mellé, és az egykori zsidótemetõ helyén buszpályaudvart létesítettek. Az elsõ és második világháborús emlékmûvet új helyen, méltóbb környezetben állították fel.
A csatornázáshoz szorosan kapcsolódott a szennyvíztisztító rendszer kialakítása a Várkert keleti oldalán. Az idõsek otthonának építése, bõvítése, a növekvõ igények miatt szinte folyamatos feladat volt. Óvodák, bölcsõdék építésérõl, a régi óvodák bõvítésérõl, a város gazdagodásáról szerencsére sok fotó és diasorozat árulkodik.
A sok százezer óra társadalmi munka szerzõit, irányítóit a hely szûke miatt nem állt módomban megemlíteni. Ezt nagy örömömre megtette dr. Németh László (Tapi) barátunk, aki bár jelenleg nem körmendi lakos, de mint írta lélekben sokszor itthon jár és én ezúton kérek bocsánatot tõle, hogy a felsorolásból a neve kimaradt, pedig személyének és köztiszteletben álló családjának nagyon jelentõs szerepe volt a társadalmi munkák megszervezésében.
Nagy örömömre szolgált, hogy akad még a városunkért élõ és szavát hallató honfitársunk, aki idõnként emlékezteti a jelenlegi városvezetést és a polgári elitet, hogy van még tennivalójuk bõven, ha fel akarnak zárkózni az elõdökhöz. A múltat a jelen ne tudja feledtetni, gróf Széchenyi szavait idézem: „Amely nemzetnek - városnak - nincsen múlja, jövõje sincsen annak. "

Komjáthy Kálmán
Rábavidék