A választásokban és népszavazásokban mutatkozik meg a demokrácia lényege: az, hogy egy országban a lakosság dönt saját sorsáról és nem egyes emberek vagy elitek uralkodnak önkényük szerint. Ezért nem játék a december 5-i népszavazás sem; és ezért emelem fel hangomat minden felelõs polgártársam nevében az október 22-én a Szentgotthárdi Hírekben megjelent antidemokratikus, tévedésektõl és ellentmondásoktól hemzsegõ cikk ellen, mely a "Játsszunk népszavazósdit!" címet viselte.

Hat pontban szeretném kifejteni ezzel kapcsolatos véleményemet:

1. Ha a népszavazásokat Rápli úr azért akarja eltörölni, mert pénzbe kerülnek, akkor következésképpen azt is követelnie kéne, hogy szûntessük meg a parlament intézményét és nevezzük ki a miniszterelnököt egyeduralkodóvá, hiszen ily módon még sokkal több pénzt lehetne megtakarítani. Ez a követelés, persze, abszurd volna. Jól tudjuk, hogy a demokráciát nem helyettesítheti semilyen diktatúra, még akkor sem, ha olcsóbb a mûködtetése. Rápli úr tehát téved, mert a polgárok önrendelkezési jogát nem lehet pénzre váltani és áruba bocsátani.

2. Rápli úr szerint a népszavazás gyermekded játék, amivel felnõtt polgárokat már nem lehet elbûvölni. Ennek ellentmond az a tény, hogy a világ legstabilabb és egyik legrégibb demokráciájában, Svájcban - ahol egyetemet végeztem - évente többször tartanak népszavazást, amit az ott élõk egyáltalán nem játéknak tekintenek, hanem állampolgári jogaik és felelõsségük megélésének. Remélem, Magyarországon is tudjuk értékelni demokratikus jogainkat és nem mondunk le róluk oly könnyelmûen, mint Rápli úr. Az önrendelkezéshez való jog nem gyerekjáték, hanem ellenkezõleg: komoly felelõsséget kíván meg, ezért csak felnõttkorú emberek gyakorolhatják.

3. A népszavazáson való részvétel nem kötelezõ. Így téves Rápli úr azon állítása is, hogy a népszavazással az embereket "lehetetlen helyzetbe kényszerítik". Szó sincs kényszerrõl: a döntés joga lehetõség, amivel mindenki saját belátása szerint élhet, ha akar. (Ezt a lehetõséget morbidnak nevezni, ahogy azt Rápli úr teszi, egyszerûen nevetséges.)

4. Tapasztalataink alapján mindannyian cáfolni tudjuk Rápli úrnak azt a kijelentését is, hogy "kellõképpen kikupálódott politikusaink vannak"... Nem csupán hazánkban, de a világ minden demokratikus országában csak a nyilvánosság kontrollja tartja vissza a politikusokat attól, hogy pártdiktatúrát alakítsanak ki és magánkézbe kerüljön az, ami a közösségé - ez, sajnos, bizonyos mértékig gyakran mégis megtörténik, méghozzá ott, ahol nincs megfelelõen szervezett és öntudatos nyilvánosság. Ezért nem elég négyévente részt venni a választásokon és aztán mindent a politikusok önkényére bízni, ahogy Rápli úr javasolja. Az állandóan figyelõ és véleményt nyilvánító civiltársadalom kontrollja nélkül nincsen mûködõ, azaz a közjót szolgáló demokrácia. Aki a felelõs civiltársadalom kialakulása ellen ágál, az a zsarnokság szolgálatában áll.

5. Rápli úr szerint az állami vagyont jószerivel már magánosították, ezért sincs értelme a népszavazásnak. Egyrészt még mindig jobb megállítani egy hibás folyamatot, mint azt mondani, hogy most már úgyis mindegy - kivált akkor, amikor éppen a legértékesebb vagyontárgyakat akarják magánkézbe juttatni. Másrészt a kórházak privatizációja kulcsfontosságú ügy, hiszen a népegészségrõl van szó, amit igen kockázatos volna kivonni a demokratikus ellenõrzés alól és a piacgazdaság elveinek alávetni. Gondoljuk csak el, milyen következményekkel járna, ha például a rendõrséget privatizálnák: biztonságban érezhetnénk-e magunkat, ha gazdaságossági alapon mûködne a bûnüldözés?

6. A magyar állampolgárság minden magyarnak született ember számára való biztosítása éppúgy mérföldkõ volna hazánk történelmében, mint az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, és mindkét ügy hasonlóan nemzetközi vonatkozású; így Rápli úr állításával ellentétben mindkét esetben indokolt a népszavazás. Egyébként az Európai Unió tagállamainak többsége alkalmazza a kettõs állampolgárság intézményét, hogy megteremtse saját nemzete határokon átívelõ egységét.
Az áttekinthetõség érdekében hat pontra szûkítettem válaszomat Rápli úr cikkére. Szívesen bõvebben kifejtem véleményemet a népszavazások értelmével és a december 5-én szavazásra kerülõ két kérdéssel kapcsolatban egy városi televíziós vitában.


Joób Márk
filozófus

Szentgotthárd, 2004. november 15.