Völgyes Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény

droszler | 2002. szeptember 10 23:37:25 | kultúra |

Harasztifalu jeles kutatóját elfeledni nem lehet
- Mától Völgyes Ferenc nevét viseli a Helytörténeti Gyűjtemény ­-


E szép és magasztos ünnepség résztvevői közül vajon ki az, ki ne emlékezne meleg szívvel e hely szülöttére, az igaz néptanítóra és vérbeli helytörténészre, pedig már másfél évtizede annak, hogy a falu népe elbúcsúzott tőle. Minden település életében fontos szerepet tölt be annak krónikása, kiváltképp ha ő egyben a honismeret felkent papja is, a tárgyi és szellemi élet szorgos kutatója. Völgyes Ferenc (1922-1987) e felsorolt kívánalomnak mind megfelelt. Igaz, munkásságát nem fémjelzik kiadott könyvei, rendszeresen megjelentetett újságcikkei, de mégis van két fontos tette, mely kitüntetetten említésre érdemes. Az egyikről így ír Kremser Péter a Vas Népe 1979 július 10-i. Harasztifalut bemutató számában: "?A régi iskolát tájháznak fogják berendezni. A fiatalok segítségével a tanító félezernél több tárgyból álló gyűjteményt alakított ki, melyek között megtalálható itt a régi paraszti élet minden eszköze"? - azaz ekkor egy majdan felállítandó falumúzeum alapjainak lerakásán tevékenykedett. A másik tette az 1984-es esztendőhöz kötődik, mikor is egy vaskos kézirat ­Harasztifalu története - került ki keze alól. Az országos néprajzi gyűjtőpályázatra beadott művet magam bíráltam el első fokon, s tudom, hogy a Néprajzi Múzeumba beküldött példánya szintén magas elismerést kapott. Kiváltképpen az első ötven oldal tetszett nekem -amit ha lehetne változatlan tartalommal ma is jó szívvel kiadásra ajánlanék, - mert a falu régmúltjára vonatkozó, általa hozzáértéssel feltárt levéltári források hosszú sora tanulságként e lapokon példás időrendben sorakozik. Izgalmas olvasmány ez azok számára kik a jobbágyvilág gazdálkodásrendjére kíváncsiak, de a dikális, urbáriális összeírások névanyagán keresztül őseiket akár hetedíziglen is megismerhetik. Itt olvashatjuk Harasztifalu korai névmagyarázatát is, - mely szerint a XIII. században használt előtag ­Hurozt, Haraszt - nagy kiterjedésű tölgyes erdős vidéket jelent - "De megtudhatjuk azt is, hogy Erdődy Péter által a 16.század második felében a török elől birtokára menekített lakosok ugyancsak e település megnevezésére használták a horvát Rásztina falunevet. Régi térképlapot faggatva több százéves dűlőnevek tűnnek elő a feledés homályából. Vajon ki tudja még az ősök nyelvét vesztő Czvitkovicsok, Csácsicsok, Grasanovitsok, Kovátsikok, Vilicsek, közül azt, hogy a Goszpócki- lápti, Veliki-lápti, Zsüszterkom, Potlápkom, Zdevka határrészt jelző szó valójában mit is jelent? Ugyanitt egy kisebb fejezetben a falu építkezési szokásairól olvashatunk, mely kitűnő néprajzi megfigyelésekről - többek között az emlékezetből felsejlő egysejtű füstösház és a későbbi háromosztatú füstöskonyhás ház leírását is tartalmazza.
Kattintson a képere !
Völgyes Ferenc, vagy ahogyan közvetlen ismerősei nevezték - Frici bácsi - munkássága nélkül Harasztifaluról vajon ma mit tudhatnánk? Forrásmunkaként elővehetnénk még Ruzsac Gábor Harasztifalu történetéről 1980-ban írt kisebb dolgozatát, de ezen kívül már csak a nagyobb lélegzetű tanulmányok, kézikönyvek nyúlfarknyi tudósításaira szorítkozhatunk. Így Tóth István György A körmendi uradalom társadalma a XVII. században címmel az Agrártörténeti Szemle 1983. évi számában megjelent tanulmányában Horvátnádalja, Berkifalu, Harasztifalu 1565 évtől a XVII. század elejéig tartó horvát betelepítés menetéről kaphatunk plasztikus képet. Az 1982-ben megjelentetett Vas megye földrajzi nevei című kötetben 57 helynevet találhatunk, közöttük azt a Rakittya megnevezést is, mely vélhetően megegyezik egy XIII. századból származó határjárás topográfiai adatával is. Végezetül számba vehetjük a C. Harack Erzsébet - Kis Gyula által írt Vasi műemlékek címen 1983-ban kiadott vaskos kötetben található harasztifalusi nevezetességek közül a Helytörténeti Gyűjteménynek is helyet adó épület nehézkes nyelvezetű szakleírását, mely így szól: "Az egyik fennmaradt módosabb porta a Fő u.48.sz.alatt az egykori iskolaépület, (mely) műemlék jellegű, a XIX. századból való. Az utcai homlokzat három ablaka közötti falsíkokat bojtos félkörívek díszítik, az orom falán két körablak van. Udvari homlokzatán két ablak, majd két szegmentív nyílású, zömök oszlopos, lemez fejezetes tornác található. Az épület téglafalazatú és cseréptetős." A leíráshoz fénykép is párosul, mely talán elősegítette annak az igénynek a megfogalmazását, melyet a Vasi Múzeumfalu tervezői képviseltek, hogy a korábban moziként, majd üresen, funkció nélkül álló épületet bontsák le, és a II. ütemterv megvalósulásának időszakába építsék fel Szombathelyen. Az 1990-ben bekövetkezett tulajdonváltást követően e szépreményű terv nem valósult meg, de az itteni gyűjteményt ­mely az idők során a gazdátlanság miatt erősen megcsappant- az önkormányzat kezelésébe adva befogadta. Völgyes Ferenc kezdeményezését követően 23 esztendőnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a régi álom megvalósulhasson. Igaz ,a volt iskola utcára néző egyetlen tanterme nem tájházként üzemel, csupán szerény installációs eszközökkel berendezett helytörténeti gyűjtemény maradt, mely mintegy 200 tárgyat és 100 dokumentumot, eredeti archív felvételt és azok másolatait tárja a helyi és az idelátogató nagyközönség elé. Az 1890­es években a település fénykorában 481, ma pedig mindössze158 lelket magába foglaló kicsiny falutól ez a teljesítmény is nagy eredménynek számít. Itt megbecsülik a múltat, hogy az elődök példáin okulva építhessék bizakodva a jövőt.
A Vas Népe cikkírója 1979-ben a tájházhoz gyűjtött néprajzi tárgyak számát erősen felülértékelte. A megmaradt fotók tanúsága szerint a java anyag az idők folyamán megmaradt, sőt jóindulatú - de a fatárgyak számára káros - védőlakkozást kapott, a vastárgyakat is lefestették feketére, hogy csinosabban mutassanak a látogatók előtt. A gyűjtemény bemutatása azonban nélkülözte az egységes koncepciót, a látvány fokozását szolgáló elemi installációt.
Vámosné Marx Mária polgármesterasszony 2001.év őszén arra kért engem - ismerve korábbi kiállításrendező múltamat, - hogy a teremben tárolt falugyűjtemény tárgyaiból és a rendelkezésre álló dokumentumokból állandó, az idő próbáját is kiálló kiállítást rendezzek, mely ajánlatot Völgyes Frici bácsi emlékének adózva fogadtam el. Tehettem ezt azért, mert példaként az Őrség határon túli falvainak népi kultúráját és történeti emlékeit bemutató "Kapornaki Tájház" lebegett lelki szemeim előtt. Az ottani közösségi munka gyümölcseként kidolgozott és elfogadott tabló és dobogórendszert valósítottuk meg próbaként 2000. nyarán a nádasdi falugyűjteményt bemutató "múzeumban", majd itt Harasztifaluban is, mely a nagyobb kiállítóhelyeken divatos drága üveges tárlókhoz képet igen szerény anyagi ráfordítást kívánt. Az asztalosmunkákat közmegelégedésre a - gyűjteményalapító unokája, Völgyes Gábor készítette el. A műtárgyak restaurálását és konzerválását szombathelyi barátomra, Hesztera Aladárra bíztam, a látványtervezést és a szervezőmunkát - ideértve az utógyűjtéseket is - magam végeztem el munkatársaimat is segítségül hívva. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy itt mindenki, akivel csak találkoztam, segített nekem. Külön és név szerint is hálásan köszönöm Csácsics Alajos és felesége önzetlen műtárgyfelajánlásait, melyek nélkül ilyen színvonalú kiállítást nem tudtam volna elkészíteni. Nem nekem, hanem a falu épülésére adták át padlásról, szekrény mélyéről elővarázsolt kincseiket. A legszebb kiállítási tárggyá az a vakkeretben porosodó, vastagon szennyezett olajfestmény vált, mely ismeretlen mester XVIII. századi alkotásaként a három segítő szentet: Szt. Antalt, Szt. Mihályt és Szt. Flóriánt ábrázolja, mely egykor a templom sekrestyéjéből került a gyűjtemény kebelébe.
Az összegyűjtött kiállítási anyag tematikus egységet nem alkot , de kisebb tárgycsoportra bontható. Így kerültek egybe a népi fazekasság, a vasművesség tárgyai, a gazdasági élet, a kender- és lenfeldolgozás eszközanyaga, társadalom-népművészet, a tűzoltóság, első
világháborús emlékek, az iskolához kapcsolható tárgyak és dokumentumok, valamint a vallásosság emlékei. Egy külön tablón pedig a gyűjtemény névadójával kapcsolatos fényképek és dokumentumok. Itt helyeztük el annak a két XVIII-XIX. századi - eredetileg a Vas megyei Levéltárban őrzött - pecsétnyomónak a fényképeit is, melynek alapján Harasztifalu címere elkészülhetett. Az épület elé Sióinger Miklóssal, a népművészet mesterével készíttettük el a fafaragású figyelemfelhívó táblát, de arról sem feledkeztünk meg, hogy Korbacsics Gergely és Simon Péter munkája eredményeként a falu nevezetességeit és a gyűjteményt egyaránt bemutató színes leporelló is megjelenjen a mai avató ünnepélyen.
A méltó ünneplés akkor válik teljessé, ha az emlékezés koszorúját elhelyezzük Völgyes Ferenc sírjánál, majd özvegyét felkérjük arra, hogy a gyűjtemény ajtaját elzáró nemzeti szín szalagot átvágva a falu nevében vegye birtokba azt.


Kattintson a képere !3 fiókos komódon: Középen misekönyv (1905), két oldalán 2-2 fa gyertyatartó díszgyertyákkal, előtte csengős gyertyalámpás, halott mellé való gyertya mécses, alatta keszkenő, másik oldalon Szűz Mária gipsz szobra, alatta keszkenő. A fal előtt aranyozott keretben szertartásszövegek. A falon 19.századi olajkép vastag aranyozott keretben: A segítő szentek(Szt. Antal, Szt. Mihály, Szt. Flórián.)

Dr. Nagy Zoltán
Körmendi Figyelő
X. évfolam 4. szám
Kiadja a Körmendi Kulturális Műhely


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.