Szemelvények a magyarság viharverte történetébõl
Gazda József Bethlen-díjas író, szociográfus tartott elõ­adást A magyarság megélt XX. századi története címmel a kö­zelmúltban a körmendi színház elõcsarnokában. Szabó Fe­renc alpolgármester - az est házigazdája - bevezetõjében azt is kifejtette, hogy miért jutott el a magyar nemzet sorsának gyalázatos, december 5-ei fejezetéhez. A történtek gyökerét a liberális ideológia alá vont magyar oktatási rendszerben ke­reste, s a baloldali kormányt nemzetárulónak bélyegezte.

Felcsendült továbbá a mára kissé elcsépeltté vált, de nagy igazságtartalommal bíró gondo­lat: „a nemzet csak a saját kultú­ráján keresztül tud talpon ma­radni, amelyik nép megtagadja a múltját, az elbukik".
Gazda József Kõrösi Csoma Sándor szülõföldje népe nevében köszöntötte közönségét, azaz a szervezõket, a nyugdíjas klub tagjait. (Néhány kósza látogatón kívül más ugyanis nem nyitott ránk aznap este, ami a Körmen­den jellemzõ látens részvételi hajlandóságot, vagyis a tomboló érdektelenséget tükrözi.) Az elõ­adó 1914-tõl kezdte a magyarság évtizedekig tartó meghurcoltatá­sának történetét. Felemlítette a népünket sújtó hazugságpropa­gandát, amely a többi nemzet elõtt a magyarokat tette felelõssé az elsõ világháború kirobbanásá­ért. Késõbb szétdarabolták or­szágunkat, ezrek érezték úgy, hogy szülõföldjük van, de nincs hazájuk. A világ elidegenedett körülöttük, ellenségessé vált. Büntették õket születésükért, nyelvükért, kultúrájukért, hogy gyökértelenné és manipulálható­vá váljanak. 1940-re a román kormány „bebizonyította", hogy a magyar iskolák nívón aluli ok­tatást nyújtanak, és bezárta azokat. 1945 után a világpolitika bû­nös nemzetté nyilvánította a ma­gyarságot. A férfi lakosságot haláltáborokba, internálótáborokba hurcolták, az ország (leendõ) apák nélkül maradt.
Gazda József kutatást folyta­tott a világon szétszóródott ma­gyarság körében is. Az 1970-es évek kezdete óta számtalan kül­földön élõ honfitársunkkal mon­datta magnóra, hogy miként si­került feldolgozniuk a hazájuk­tól való elszakadást, és hogyan tudtak beilleszkedni az új kultú­rába. Munkája végsõ tanulsága­ként azt a következtetést vonta le, hogy a több mint ötven or­szágban jelenlévõ magyarság kis szigeteit hamarosan elnyeli a többi nép óceánja.
Az elõadás zárásaként megje­gyezte, hogy december 5-e saj­nos a XX. századi világpolitika szándékait igazolta vissza. Ezért a lehetõ leghamarabb rá kell éb­rednünk arra, hogy az egyik leg­kreatívabb, teljesítõképes nem­zet vagyunk, amit a sportban, tu­dományban és a munkában való helytállásunk is igazolt. Higy­gyük el, hogy ezek az értékek képessé tesznek minket a to­vábbélésre, s legyünk büszkék magyarságunkra.

zs. t.
Rábavidék
XVI. évfolyam 3. szám