Szent Mihály-nap táján?

droszler | 2002. október 06 11:12:15 | kultúra |
Szent Mihály-nap táján?

A nap perzselése mostanra simogató meleggé szelídült, s egyre hűvösödő reggeleink jelzik a visszavonhatatlan változást. A búcsúzó nyár és a közelgő tél közös előszobájában várakozunk immár? Ősz van!
A számadás időszaka! A természettel együtt élő ember, legyen az pásztor, vagy földműves, ilyenkor kicsit szusszan, visszatekint, mérleget von. Termése betakarítva, állatai fedél alatt, évi munkájának gyümölcse mostmár biztonságban. Felkészül az elkövetkezendő zord hónapokra, de gondolataiban már az újabb tavasz tervei érlelődnek.
Az őszi, rövidülő nappalok már évmilliók óta megbízhatóan jelzik minden élőlénynek, hogy az éltető fény fogytával, biológiai aktivitásuk lángját ideje takarékra állítani, hogy most a pihenés, a túlélés időszaka következik.
De nézzük csak! - érti-e ezt az ősi kódolt üzenetet, a minden természeti törvénnyel következetesen szembemenetelő, magát civilizáltnak nevező, mai ember? Aligha!?
Kattintson a képere !A XXI sz.-i városlakó, nyári szabadságának lejártával, ilyenkor próbálja magát újra és újra felpörgetni. A télen fűtött, nyáron hűtött házaiba húzódó homo sapiens, látszólag fittyet hány az évszakok változásainak, felkészülésnek, takaréklángnak...Az aktív, teremtő időszak neki most kezdődik!!! Megtelnek az iskolapadok és az irodaházak, beindulnak a hivatalok és az üzemek, a sötét nyirkos reggeleken pedig, végeláthatatlanul araszoló kocsisorok szállítják álmos utasaikat, az ?önmegvalósítás" felé.
Nyári álmából felébredt városi hangyaboly! A téli ünnepek néhány napját kivéve, rendíthetetlenül munkálkodik, nyüzsög, az arasznyi nappalok folyton égő lámpái alatt. Közben sikeres bróker és unott titkárnő, ábrándozó diák és fáradt esztergályos, fel-felidézi a nyár emlékeit. Napfényben úszó tengerpartot, hullámzó Balatont és meleg éjszakába nyúló sörözést álmodnak a szennyesen szürke ég helyébe.
Ólomlábakon vánszorognak a hónapok, s ahogy a nap ismét egyre magasabbra kapaszkodik és múlik a hideg és a sötétség, úgy fáradunk el lassan. A természetben minden megújult és friss, de mi már utolsó tartalékainkból élünk, s közben nem értjük, mért van bennünk az örök feltámadás öröme helyett, kiábrándult szomorúság.
Egyre jobban várjuk a pihenésnek és a feltöltődésnek azt a néhány hetét, amikor ugyan a körülöttünk kibomló nyárban minden ami él, virágzik, termést hoz, gyűjtöget, utódokat nevel, szóval teszi a dolgát?, de mi végre édes semmittevésben heverészhetünk! Alhatunk akár délelőtt 10-ig is, de szobánkat gondosan sötétítsük el, mert a hajnali ötkor már fenn szikrázó nap megzavarhatja jól megérdemelt álmunkat.
Hiszen értem én, hogy az ember nemcsak biológiai lény, hogy életét nem kell mindig a naptár állásához igazítania! Ma már, hogyha akar, a sötétségbe fényt a fagyos éjszakába meleg otthont is képes varázsolni, és ez így is van jól! De az évszakok örök körforgása, sok százezer év alatt a génjeinkbe ivódott és ha ilyen gyorsan próbáljuk életünket a talpáról a fejére állítani, csak őszi melankóliát és tavaszi depressziót kapunk cserébe.
Erről az egészről, nekem mindig az, a ma járványként terjedő ?kertépítészeti" divat jut eszembe, aminek szellemében a magára valamit is adó tulajdonos, sorra kiirtja úgymond ?folyton szemetelő" lombos fáit, hogy helyükre térdig érő fenyőcsemetét, oszloptuját telepítsen a kertbe, vagy az ablaka elé. Megnövő örökzöldjei aztán télen kellőképpen sötétben tartják, amúgy is fényszegény szobáját, cserébe viszont képtelen hűs árnyékot adni a rekkenő nyárban.
Biztos hogy ez az ember jól gondolkodik??

Kattintson a képere !


Takács Zoltán
Körmendi Figyelő
X. évfolyam 5. szám
Kiadja a Körmendi Kulturális Műhely


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.