Pataki András emlékére

droszler | 2002. október 06 20:44:49 | körmendi hírek |
Tisztelt Gyászolók !
Bár nem volt teljesen váratlan, de mégis megdöbbentő volt a hír, kollégánk, a Zeneiskola tanára, a város zenekarának karnagya Pataki András alig betöltve az 57. életévét, szeptember 9-én elhunyt.
Kevesebb lett ismét az ország, a város egy polgárával, és kevesebb az Ő számára legfontosabb: a zenésztársadalom is.
A háború befejezésének napján született, mozgalmas, újkori történelmünk nehéz és ellentmondásos évei alatt nőtt fel, tanulta ki a mesterséget, amelyet kiválóan elsajátított. Tónusos, megbízható kürtjátéka biztos kezű zenekarvezetése emelte a zenei élet mindennapjaiba.
Celldömölki és szombathelyi évei után aktív pályafutásának nagyobbik része, közel 25 év kötötte városunkhoz. Mint tanár és karnagy, mindig a város érdekében fejtette ki tevékenységét. Több generáción keresztül nevelte a fúvósokat, a városi rendezvények, ünnepségek elmaradhatatlan résztvevőjeként működő fúvószenekar karnagyaként vált szinte mindenki előtt ismertté.
Kattintson a képere !Az önkormányzat megbecsülését több elismerés is jelezte. Ennek az életútnak a végén szomorú kötelességből rója le háláját a város, mikor saját halottjának tekinti.
Szomorú a mai nap, és ilyenkor mindnyájan a vigasztalást keressük. Mi lehet az, ami enyhíti a távozás feletti fájdalmat a család, kollégák, tanítványok és tisztelők előtt?
Elsősorban a tanári és zenészi tettek.
Érdekes módon, ebben a szakmában nincsenek arányban a maradandó emlékek az írásos és hangzó dokumentumok a végzett munkával, megannyi harccal, küzdelmekkel. Az érzékenyebb muzsikusok talán más szempontból és más hőfok szerint viszonyulnak dolgokhoz, konfliktusokhoz, és ez bizony kihat az egészségre. András sokfelé mozgó és figyelő személyisége egykor ragyogó fizikuma hosszasan szembeszállt a betegségekkel, de végül bevégeztetett.
A tanítványok sora, a muzsika által megszépített számtalan emlék azonban megőrzi számunkra az eltávozó zenésztársat.
Kedves Bandi !
Te már messze jársz a földi hívságoktól, messze azoktól a napi harcoktól, amelyeket a hátramaradtak küzdenek meg.
Tudom, hogy tanártársaid nem felejtik el a közös múltat és megőrzik emlékedet.
Bízunk a Mindenható irgalmában, hogy nyugodt, békés pihenésben lesz részed.
Emléked méltó ápolása legyen vigasz azok számára, akiknek korai távozásod szomorúságot okoz.
András, Karnagy Úr !
A művet leintették, nyugodj békében !

Sabáli László
Körmendi Figyelő
X. évfolyam 5. szám
Kiadja a Körmendi Kulturális Műhely



Il silenzio
Mert elment a karnagy

És megszólalt egy trombita? Szeptemberi temetőben, valahonnan, régről; messzire szaladt balatonberényi nyarak esti takarodója volt e túlvilági dallam. Nyarak, mikor a zenéről annyit tudott csak az ember, hogy himnuszokat kell játszani egy úttörőtábor ?nemzeti napjain", s hogy kegyetlenül fáj a sok prűzöléstől a száj!
Nyarak, mikor a szerelem, a tó, a labda ördöge csalt el minket a hangszerek mellől, s most vágyjuk a pillanatot, hogy dalba tudnánk írni mind az elfeledett, tova tűnt álmok hangjegyeit!
Mert elment a karnagy. Magunkra hagyva nézzük ez őszben a kottafüzet lapjaira rótt feladatainkat.
Nagy felelősség, mit ránk örökített, aki már egy másik rezesbanda élén lépked, mennyei pálcájával, hátát egyenesre kihúzva.
Nagy felelősség, mi reánk maradt örökül!
Íme már eskünk kell írni a nótát, félrebicsakló hangjainkért már nékünk jár a deres!
És ha össze is áll majd valami azokból az elárvult kottalapokból, csak egy mesterét sirató, vágyódó zenekar harmóniája lészen.

Tahin Zsolt
Körmendi Figyelő
X. évfolyam 5. szám
Kiadja a Körmendi Kulturális Műhely


Lakossági kapcsolatok

központi e- mail: kormend[kukac]kormend.hu
központi telefonszám: 94/592-900
fax: 94/410-623
cím:
Körmendi Közös Önkormányzati hivatal,
9900 Körmend, Szabadság tér 7.